Mi a fenéért van ez az "egy fizetésből nem lehet megélni" mentalitás Magyarországon?

Komolyan mondom, rengetegen még normálisnak is tartják azt, hogy hát igen, csak úgy tud az átlag ember, átlag fiatal megélni ha összeadja a pénzét valakivel akivel közösen kuporoghatnak egy fedél alatt és közösen spórolhatnak a kaján meg a rezsin meg mindenen. Csak úgy mint Kínában, Indiában vagy Afrikában.

Tehát magyarán normálisnak tartja azt, hogy kiszolgáltatottnak kell lenni más embernek, embereknek ahhoz, hogy neked meglegyen a létminimumod.

Ha épp nincs párkapcsolatod, akkor a szüleidnek vagy vad idegeneknek kell kiszolgáltatva lenned éppen, ez utóbbi két eset még rosszabb. Mert ha még a pároddal akkor még csak-csak, de rengetegen már még a szüleikkel laknak felnőtt korban is, vagy épp vadidegenekkel költöznek össze akit épp találtak az interneten.

Nyugat-Európában meg a fejlett országokban benne van az ember bérében az, hogy egy önálló megélhetésed legyen, amit bérlakással számolnak, ez a minimum, ez alatt nem dolgozik senki, még a minimálbér, sőt még a minimál segély is ehhez igazodik. Van külön olyan, hogy magasabb segély kategóriába kerül valaki, aki egyedülálló például. Ez a létminimum, hogy az ember élhessen ha akar egy saját garzon lakásban és legyen pénze kajára és tömegközlekedésre.

Én például most az életemnek egy olyan szakaszában tartok, hogy nem akarok párkapcsolatot, független akarok lenni mindenkitől, keresem az egyedül élés lehetőségét. De ebben a balkáni országban, a rendes munkabérek és az önálló megélhetés egyszerűen nem fedi egymást.

Miért ilyen ótvar a helyzet? Miért vannak sokan ezzel megelégedve? Más országokban még a segélyből is jobban élnek mint itt egy keményen dolgozó, akár még iskolázott ember.