Oktatás. Mit változtatnál rajta?

Fejleszteném az informatikai eszközparkot, és a tanárok IKT kompetenciáit. Nagyobb hangsúlyt fektetnék az informatika oktatásra az irodai szoftvereken túlmutatóan.

Támogatnám az elektronikus tananyagfejlesztést, visszaadnám a szabad tankönyvválasztás jogát.

A mai oktatásban az a baj, hogy az egyéni problémamegoldó-képességet, a kreativitást, az innovációhajlamot nem fejleszti, nem ösztönzi eléggé a tanulókban. Legfőbb célja, hogy minél több gyári szalagmunkást képezzen.

Tehát amire szükség van, az a fent említett problémák megoldása, azonnal beilleszteném a finn mintát a magyar rendszerbe, és az intézmények legalább 5-10%-a „kísérleti üzem” lenne, ahol a mégjobb rendszerek lehetőségét kutatnák-vizsgálnák, ahol a legmodernebb oktatásba illeszthető eszközöket tesztelnék, stb... így innovációban is az élen lennék.

Kiemelt fontosságú lenne a társadalmunk általános mentalitásbeli.hibái, rossz viselledésmintákat felül kell írni.

A legnagyobb probléma az oktatás, mint egész fejetlensége. Mindent akar egyszerre, de semmit nem ér el.

Vegyünk egy egyszerű példát: történelmet.

1. Általános iskolában tanítottak minket, nagyon sok (túl sok) óraszámban.

2. Középiskolában kicsit részletesebben belementünk a történelembe, még több óraszámban, de gyakorlatilag UGYANAZT megtanultuk és rengeteg tanórát pazaroltunk rá.

3. Egyetemen, tanultunk a római jogról, a szakmánk történelméről, természetesen kötelező az Európai Unió és minden intézménye, tehát MEGINT megtanultuk ugyanazt. Csak megint részletesebben.

De nem csak a történelemre vonatkozik ez, hanem a matematikára, idegennyelvekre, mindenre. Szóval arról van szó, hogy nem egységesen, a gyerek tanulmányait végiggondolva születik a kerettanterv, hanem abba a szerencsétlen gyerekbe már általános iskolába is beletömik az egész élet nagy dolgait, de annyira, hogy belegebed és örökre elveszi a kedvét a tanulástól. Pont csak annyit raknak a fejébe, hogy ezeket mind megutálja, de esélye se legyen kiélvezni. Utána megtanítják nekik UGYANAZT, ha eddig még nem utálta meg eléggé az oktatást. És a végén még az egyetemen is megtanítják ugyanazt, hogy biztos legyen benne, hogy rohadtul nem ért semmit az, hogy diákhitelt vett fel majdnem ugyanazon tantárgyak tanulására.

A szerencsétlen gyereknek adnak mindent már általános iskolában is, heti rengeteg angol, rengeteg matek, rengeteg történelem, rengeteg természettudomány.

Ezzel szemben, hogy rengeteg mindent megtanítanak rengeteg óraszámban, nézzük az angolt, ahol Európában a legkevésbé beszélünk idegen nyelveket. Nézzük a matematikát, természettudományokat, hát, PISA teszteken EU szinten sereghajtók lettünk. Nézzük a történelmet, de nem kell sokat nézni, elég itt GYK-n elolvasni a kérdéseket és rájövünk, hogy az emberek mennyire tájékozottak. És nézzünk akármi mást, Magyarország a legkevésbé szolidárisabb, a lehető legkorruptabb és a lehető legkevésbé vallásos ország Európában, de azért nyomják orrba-szájba, le a torkunkon a hittant, az erkölcstant és a rengeteg művészetet.

A végén rájövünk, hogy az összes csak kidobott pénz volt.

Ha ehelyett összeszednénk magunkat és azt mondanánk, hogy az általános iskolában csak a készségek: logika és kreativitás fejlesztésére törekednénk illetve csak az alapvető, írás/olvasás és matematika tanítására, akkor azt meg tudjuk csinálni kellő odafigyeléssel úgy, hogy a gyerekek általánosságban nagyon jó képességgel mennének középiskolába és megőriznék a tudásszomjukat, amit a jelenlegi oktatásban 14 éves kor alatt már sikeresen kiöltünk.

Ugyanezt folytatva középiskolában is, csak azokat a tantárgyakat tanítanám, amire feltétlenül szükség van általánosságban majdnem minden munkáltatónak (informatikai ismeretek, 2 idegen nyelv), a középiskolai fakultációkat meg nagyon megszigorítanám és nagyon intenzívvé tenném, viszont összekapcsolnám az egyetemi kreditrendszerrel (nincs kedvem például újra levizsgázni kalkulusból meg diszkrét matematikából, amit már emelt matekon is megtanultunk).

Ezek után az egyetemeknek/főiskoláknak már nagyon könnyű dolga lenne, mert olyanokat kap, akikkel lehet kezdeni valamit: hasznos, általános tudással rendelkező, logikusan gondolkozó kreatív gyerekeket. És ez a közoktatásnak a célja, nemde?

Továbbá a tankötelezettséget sem kor alapján szabnám meg, hanem végzettség szerint. Aki nem képes legalább középszintű szakmát/érettségit szerezni, annak addig tanulnia kell. Ezzel se termelnénk ki 400 ezer félanalfabéta közmunkást, mert a lapáttámasztásra baromira nincs szükségünk. Ennek betartatásának érdekében nagy figyelmet fordítanék a leszakadó diákok felkarolására, korrepetálására.

Nem adnék rá pénzt és megmondanám, hogy mindenki azt csinál amit akar - van tankötelezettség, aki nem járatja valamilyen iskolába a gyerekét, azt büntetik vagy elveszik tőle.

Magyarországon világviszonlyatban is az egyik a legnagyobb a családi adókedvezmény - egy gyerek után 110 ezer, kettő után 220 ezer, 3 után meg majdnem végtelen mennyiségű pénzt kapnak adókedvezményben a szülők - ennyiből luxus magániskoláknak kéne kinőni a földből, miért várja mindenki, hogy még az iskolát is ingyen kapják?

Amit ez a rezsim "oktatásnak" nevez, annak két oldala van:

1. A teherviselő réteg gyermekeinek géppé idomítása szegregált és nívón aluli "iskolákban". Ehhez képest sokkal jobban jártak a XIX. sz-ban a 4 elemit végzett parasztgyerekek, mert ők legalább a szüleiktől csupa hasznos ismeretet tanulhattak meg. A mai "iskolarendszerből" kikerülő fiatalokat az összeszerelő üzemek és a külföldi munka (utcaseprés, disznófarm, stb.) várja. Jobb esetben. Különben pedig a feketemunka-napszám és a kényszermunka. Erre kell hát beidomítani őket és azért kap kiváltságot - közalkalmazotti tv-t, nyári szünet, stb. - az idomár, hogy ebben fennakadás ne legyen!

2. A másik oldala a dolognak a "jóravaló polgárok", kölykeinek felkészítése a (hivatali, manager, sztár) karrierépítésre, pöffeszkedésre és a tobzódásra. Egyre inkább magániskolákban történik, vagy pedig a megfélemlített tanárok általi babusgatással -- a többi lurkó rovására.

Mindez a 89-ben deklarált terrorállam integráns része. A nagy okosoknak teljesen megfelel, még akkor is, ha a mindenkori ellenzék ágál ellene -- ami ócska színjáték csupán. Utána lehet nézni, hogy halad a Gyurcsány-poronty iskoláztatása. Ha megkezdi a karrierjét: százaknak kell majd nyomorognia miatta.

A problémák visszavezethetőek az 50-es évekre, a kandidatúra intézményére, majd súlyosbodtak a szocializmus adminisztratíve felszámolásával és fixálódtak a 90-es években, a bolognai rendszer bevezetése által. Mindez megalapozza egy szűk kör zsenikultuszát a lehülyézett néptömegek felett és ezzel végső soron magát a tekintélyuralmi rendszert is.

Az "értelmiség" haladó szerepe már a Kádár-rendszerben megszűnt, vö: Konrád Gy - Szelényi Iván: Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz (1974). Tkp. mára a legaljasabb, legembertelenebb és legkártékonyabb társadalmi réteggé burjánzott -- a posztszovjet térségben. Mélyen alulmúlja a parazita burzsoázia, kulákság, vagy a stricik és az alvilág nívóját is. Lényegében ugyanazt a funkciót látja el, mint az ókori, despotikus államok főpapsága. Tkp. ők, a diplomások ennek a nyomorult rezsimnek a megkreálói, legelvetemültebb támaszai és bástyái is.

Mindezt annak a következménye, hogy mifelénk elmaradt a Kulturális Forradalom -- és békés úton orvosolni már aligha lehet.