Mi jogon követelik a deviza hitelesek, hogy mentsék meg őket?

15:14:

Ha valóban elolvastad volna a hozzászólásaimat, amiket írtam, és nem csak azt nézted volna, mibe köthetsz bele, akkor nem kérdeznéd, hogy olyan világot akarok-e, ahol mások fizetik ki az adósságomat. Pár hozzászólással feljebb írtam, hogy SENKITŐL NEM VÁROM EL, hogy kifizesse a hitelemet. Lásd 05-07 19:45-ös hozzászólásomat:

"Félreértés ne essék. Én nem "várom el", hogy bárki kifizesse helyettem a hitelemet. Én csak azzal nem értek egyet, hogy most, hogy a válság hatására a béka hátsója alatt vannak az ingatlanárak, a 17 milliós házamat elvigye a bank a 8 milliós (ami már azóta 10, pedig másfelet már vissza is fizettem) hitelem fejében." Tehát MORATÓRIUMOT szeretnék, (kifejtem az említett hozzászólásomban, hogy miért) és nem a hitelem eltörlését, vagy mások által kifizetését.

A személyeskedésed már nagyon unalmas, ahhoz semmi közöd, hogy most éppen miért a párom jár iskolába, miért nem én. Egyébként elárulom, magam is készülök rá, csak most még nincs itt az ideje.

Ha már személyeskedsz, árulj légyszíves el egy titkot! Hogyan lehet az, hogy 19 éves korodtól számítva 10 év alatt összegyűlt a saját házra való, és olyan jól élsz, hogy már nyugdíjaztad is magad? Akkor most hány éves is vagy? Ha már nyugdíjas korú, akkor te még egy egészen más világban "alapoztad meg" az egzisztenciádat, mint a mostani! Ha viszont 40 körül vagy, akkor kíváncsi lennék, milyen szakma az, ami annyi pénzt ad, amiből 40 éves korra nyugdíjba lehet menni!

És ha képes vagy számolni, kérlek számolj utána, hogy aki 100 ezer forint körül keres, annak mégis hogyan kellene beosztania a pénzét, hogy félre tudjon tenni minden hónapban a házára!

(Segítek: ha az EGÉSZ pénzét félretenné, amit keres, nem enne, nem fizetne rezsit, nem lakna sehol, akkor tudna 10 év alatt venni magának egy 10 milliós házat. (Ami még közel sem palota, csak egy olcsóbb panel, vagy egy vidéki kis ház.) Ahhoz, hogy valaki havi 100 ezret félre tudjon tenni, keresnie kellene minimum 155 ezret, hogy mellé még tudjon albérletet is fizetni (olcsót, mondjuk havi 20 ezerért, barátokkal), rezsit (legyen 5000 a ráeső rész ha mondjuk négyen laknak együtt, és akkor nagyon olcsó voltam, mert egy lakás összrezsije általában nem 20 ezer, inkább 40). Plusz ugye bérletet is kell vennie, ha már busszal jár, mert kocsija nincs. Az Pesten kapásból 10 ezer, de még vidéken is 5000 körül van.

Naponta a kaja minimum 1000 forint, még akkor is, ha minden nap magadra főzöl. Az egy hónapban 30 ezer.

Így jön ki nagyon szűken az az összeg, (160-165 ezer forint) amit az illetőnek keresnie kell, hogy 10 év alatt összejöjjön a házra való, és akkor még nem vett a szerencsétlen sem egy ruhát, sem egy cipőt magának, és egy kólát sem ivott meg a barátaival.

Ha azt vesszük alapul, hogy az orvosrezidensek keresnek havi 100 ezer körül, akkor azt mondhatjuk, az átlag fizetés nem a 165 ezernél kezdődik...

Szóval kíváncsi vagyok, mégis hogyan gondolod, mi alapján állítod, hogy amit te ide leírtál a "sikertörténetedről", az hihető.

Ha te tényleg 19 éves korodtól (ami azt jelenti, hogy nem volt diplomád) 160 ezer körül (vagy ma annyinak megfelelő összeget) tudtál keresni, és voltál annyira bölcs már ilyen fiatalon is, hogy eszedbe sem jutott se egy jobb ruhát venni, se elmenni néha bulizni, akkor te egy szent ember vagy. Vagy úgy hazugság, amit ideírtál, ahogy van.

17.40:ha nagyképűség,ám legyen és jogos büszkeségnek hívom.Gondolom te szégyelleni fogod,ha elvégzed az orvosi egyetemet és elismert doktor leszel.

Nem,nem én tévedek.Én tudom hány ember vett fel minimálbérre hitelt "nagyképernyőstvre"autóra,sőt kapaszkodj meg,volt aki személyi hitelből" öltözködött ki".Természetesen lakás is kellett,meg autó,persze hitelből.Most ne mond azt,hogy ezek az emberek nem magukat tették tönkre.

Itt a kedves utánnadszóló is.

Többmilliós házzal "dobálózik" miből?Hitelből.Miért nem volt jó az 5M-os?Na persze ezek után én vagyok a nagyképű.

Az embernek igenis tisztába kell lenni a határaival,én nem követelőzni mert csökken a háza értéke,vagy magas a törlesztőrészlet...ha családos valaki,akkor minimum20-30 évre előre kell gondolgozni,nem úgy,hogy belevágunk,mert a férjem most jól keres...

Egyébként 40 évesen már úgy gondolom,hogy nem kívánok elhelyezkedni,így értettem a "nyugdíjaztatást".Itthon dolgozom,de ez a hobbim is (egyik),megélek belőle...

Nem tudom a diplomának mi köze a fizetéshez,mindig jobban kerestem,mint a könyvtár-földrajz szakos,vagy népművelő osztálytársam.Én is elkezdtem(el is végeztem egy évet),de menet közben rájöttem,hogy inkább pénzt keresnék,nem a Marshall-kereszt csodálatosságában gyönyörködnék évekig.Egyébként is van érzékem a pénzügyekhez,ezt csupán tanulni nem lehet.Meg hát nem akarok 60 éves koromig bejárni dolgozni sehova.Itt írnám némi gondolkodás(tőzsde)remekül tudja gyarapítani az ember tőkéjét,na meg a másodállás is.Ezzel együtt nem nézem le azokat,akik évekig tanulnak,félreértés ne essék,de az nem az én életem volt,beláttam,továbbléptem.(Egyébként egy hét mulva már dolgoztam,remélem ez nem tűnik nagyképűségnek)

Már hogyne szórakoztam volna,csupán én ezt nem a pénzköltéssel kötöm össze.Hm ruházkodni...mai napig farmer+kockásinget hordok,a fodrászok,műkörmösök is éhen halltak volna ha rám szorulnak.Emlékezetem szerint egy lovaglócsizma volt a legdrágább kiadásom(aztán inkább mégis sportcipőben lovagoltam,szóval ez meggondolatlan kiadás volt:-)-azért nem vagyok fösvény,nem kell izgulni:-)

Most mi a túróért hazudnék?25 évesen költöztem egy egyszobásba,3 év múlva cseréltem másfelesre,majd a gyerekek megszületése után egy házba.

Szerintem ez a természetes folyamat,mert így nem adósódik el az ember teljesen.

Hozzáteszem nem várogattam sose,hogy majd munkahelyet létesítenek nekem,mert ez már nem a múlt rendszer.Tanulni lehet már,akár 60 éves korig,de észre kell venni a kapitalizmus arról szól,hogy munkahelyet teremtünk önmagunknak(értsd :vállalkozunk)egyébként az orvos ismerőseim is mind vállalkozok,vagy bt-ben dolgoznak.Ez már egy ilyen világ.Nem lehet üldögélni,hogy nincs munkám,majd tanulok,ha itt lesz az ideje,meg tervbe van véve....

19:36:

Való igaz, vidéken kapsz 5 millióért is lakást (pl. Szegeden egy panel-lukat, és azt is csak most, hogy válság van, vagy esetleg egy romos, düledező kisházat fürdőszoba nélkül), de ott, vidéken nagy valószínűséggel nem is fogsz 160 ezret keresni, és akkor az esetleges közlekedési nehézségeket még számba sem vettem!

Mindegy, én ezen már nem rágom magam. Valamiképpen máshogy számolunk mi ketten.

A problémám már rég nem azzal van, amiket a hitelesekről írsz, hanem azzal, amit saját magadról próbálsz itt elhitetni. A saját élettörténeteddel példálózol, miközben azt akarod elhitetni, hogy a devizahitelesek luxuscikkekre költötték a felvett hiteleiket. Ide kevered a személyi kölcsönt, meg az autóvásárlást, miközben azoknak köze nincs a lakáshitelesekhez, és azokat hangoztatod rossz példaként. Pedig senki nem állította, hogy hitelre plazmatévét venni okos dolog lenne. Bár, ha már itt tartunk, azért az sem elhanyagolható, hogy ha ma egy háztartásban bedöglik a mosógép, nem valószínű, hogy apa, vagy anya zsebből fog tudni venni másikat. Erre te mondhatod, hogy lehet kézzel is mosni. Persze, lehet. Főleg, ha van 2-3 gyerek, és anya is reggeltől-estig dolgozik...

A farmer, meg a kockás ing is elszakadhat, szétrongyolódhat. Nem szükségszerű márkás ruhát, cipőt venni, de azért ruhát venni időnként elkerülhetetlen. Műkörmöst, fodrászt nem kalkuláltam a számításokba, tehát te se példálózz velük! Különben meg lehet valaki szakadt, meg igénytelen, de nem valószínű, hogy akkor könnyen talál majd magának munkát.

A lovaglásról csak annyit, hogy az az egyik legdrágább sport. 12 évesen nekem abba is kellett hagynom, mert már nem bírtuk fizetni, heti egy alkalommal sem. Mindegy, te ezt is biztos megoldottad valahogy. De ha pl. önkéntesként segítettél a lovardában, az nem kis idő, emellett nem tudom, hogyan maradt időd még túlórázni, másodállásozni is. Mindegy.

A vállalkozásokról meg csak annyit, hogy egyrészt nem lehet mindenki vállalkozó (mert akkor a vállalkozóknak sem lenne alkalmazottjuk egy szál sem), másrészt én rengeteg olyan vállalkozót tudnék neked mondani, aki az utóbbi időben ment tönkre.

Arról, hogy te milyen életet éltél, mire költöttél, mire nem, csak annyit tudok mondani: 28 éves vagyok, de azt sem tudom, hogy néz ki a tenger. Még a Balatonra sem jutottam el soha, legfeljebb egy napra, vonattal, vagy közös kocsival, barátokkal. Semmivel nem éltem fényűzőbb életet, mint te, bár tény, hogy azért nem csak néhány felsőm volt a két farmeremhez, hanem lehet, hogy négy, vagy öt is... Nem járok, csak évente fodrászhoz, az utóbbi időben még annyit sem. Ennivalón kívül másra nem igen költök. Így volt ez évekkel ezelőtt is, mégsem tudtam soha félretenni. Még akkor sem, amikor otthon éltem, hiszen a rezsibe ott is be kellett szállni.

Lényegtelen, te biztosan csodalény vagy. Azért kíváncsi lennék a többiek véleményére is, akik olvasnak téged. Vajon én látom rosszul a dolgokat? Vajon én vagyok sok ezer társammal együtt életképtelen nyomorék? Vagy más szerint is furcsa a történeted? Nem tudom, de én akárhogy számolok, a történet sehogy sem tud kerek egésszé válni számomra.

Még csak annyit:

Ha vesz az ember egy házat hitelre, némi önerőt még ott is tudni kell prezentálni. A jelenlegi helyzetben ott tartunk, hogy az alacsony árak miatt ez az önerő egy az egyben veszni látszik, ha a ház árverezésre kerül. Plusz akkor még azt is hozzá kell adni, amit a hitelfelvevő már letörlesztett a fennálló tartozásából. Ha kiszámoljuk, hogy a bank késedelmi kamatokra, eljárási költségre mekkora összegeket számol, kiderül, végül még örülhet az adós, ha nem marad tartozása a bank felé az árverezés után... Minden egyes adós minden árverezésen milliókat bukik. A bank számára azonban mindegy, hogy válság volt-e, vagy csökkentek a piaci árak, ő még így is hatalmas nyereséget kaszál. Azt gondolom, hogy ez az, amit a lakáshitelesek igazán igazságtalannak tartanak. Meg persze az is, hogy aki BAR-listán van, annak jó ideig esélye sem lehet, hogy újra saját háza legyen, még akkor sem, ha közben esetleg sikerül is rendeznie az anyagi helyzetét.

Személyes tapasztalatom, hogy amikor a hitelszerződést megkötöttük, és a közjegyző ahhoz a részhez ért, hogy mi történik egy esetleges gazdasági válság esetén, csak annyit mondott: "...de ez nagyon nagy valószínűséggel nem fog megtörténni

13:42, folyt.

... hiszen jelenleg nincsen sem háború, sem válságra utaló jelek."

Mondta ezt mindössze szűk egy évvel a válság előtt...

Kb. annyira sejthette az átlagember, hogy válság lesz (és a bankok is annyira sugallták neki), mint amikor valaki azon gondolkodik, vajon elviszi-e a tornádó a házát, amely egyébként abszolút tornádómentes vidéken épült fel.