Szerintetek nem lenne jobb családtámogatás és nyugdíjemelés helyett az oktatásra és az egészségügyre költeni?

Pl 2 gyerek után semmiféle juttatást nem adni,aki sok gyereket akar,tartsa el maga.

Helyette,akinek kevés gyereke van,az mehetne egyetemre.

A nyugdíjas pedig nem panaszkodna annyit,ha beteg lesz,hogy milyen rossz az egészségügy.

A költségvetés legnagyobb kiadása a nyugdíjasok és a családok támogatása.

Persze jó lenne mellette is,csak nincs miből.

Vannak olyan családok,akik 100 ezernél is többet felvesznek egy hónapban ilyen-olyan családi támogatás címen,és ezekből semmi haszna nem lesz a társadalomnak.

Később megélni sem fognak tudni,és idős korukba betegek lesznek,mert összeszerelő üzemekben húzzák le a fél életüket,ami tovább terheli az egészségügyet.

"Teljesen jó elgondolás, mert ha nincs családtámogatás, még kevesebb gyerek lesz, tehát még kevesebb iskolára lesz szükség, azaz még kevesebbet kell majd oktatásra költeni. "

A minőség számít,nem a mennyiség.

Semmi szükség sok,tudatlan,képzetlen emberekre.

"Ha pedig nyugdíjra nem költünk, éhenhalnak a nyugdíjasok, így kórházakra nem is lesz szükség, tehát az egészségügyre sem kell költeni. Szóval nem olyan egyszerű ez, ahogy Móricka elképzeli."

Sok nyugdíjas panaszkodik,aki a nyugdíja felét a gyerekének küldi el,aztán nincs mit ennie,az az ő dolga.

Akinek saját lakása van,meg kellene tudnia élnie 70-80 ezer Ft-ból,főleg ha még házastársa is van.

És akkor arról ne beszéljünk mennyien dolgoznak nyugdíj mellett feketén.

Az oktatásból a gyerekek részesülnek.

A családi támogatásból,viszont sokszor a megélhetési gyerekvállalók.

Az elöregedés csak egy szintig megy,utána lelassul.

Pontosan ez okozza ma is a problémát,hogy egyes tudatlan családokban 8-10-12 gyerek született,és ezeket kellene elatartani az utána jövő generációnak,ahol már csak átlagban 2 gyerek született.

A tudás alapú társadalomban nem számít a kor.

Ha egy idő után senki nem fog sok gyereket vállalni,akkor nyugdíjasból sem lesz sok.

Azok az emberek,akik viszont rabszolgaüzemekben dolgozzák le az életüket,betegek lesznek,és dolgozni sem bírnak már 60 évesen se.

Az értelmiségiek viszont simán dolgoznak 70 évesen is még,mert nem leamortizált a testük.