A magyarok valojaban arjak es Europa jelenleg is nemzetet alkoto legosibb nepeinek egyike?

A magyarokat azért nem tartanám árjáknak, jóllehet nem vagyok a magyarság előtörténetének szakavatott ismerője.

Azokkal vagyok egy csónakban, akik túl homályosnak és ezért bizonytalannak nyilvánítják a honfoglalást megelőző időket.

Szóval ilyesmikbe nem mernék bocsátkozni. Majd ha 100%-osan, azaz perdöntő bizonyossággal jelentik ki, ezek a megállapítások valósak, akkor tudom elfogadni. Sajnos ott van bennem a kételkedő hajlam :/

Nem árják. Nem Erika, a világ nem úgy működik, ahogy a te fejedben zajlik a képe. És a kettő (a fejedben élő kép és a valóság) összehangolása a legnagyobb tudósok képességeit is meghaladja. Én meg sem kísérlem.

De a legváltozatosabb hülyeségekre annyi forrást tudok neked felsorolni, hogy életed végéig nem rágod át magad rajta. Nagy az isten állatkertje és az internet trágyadombja.

Nem világos, és nem derül ki (az egyébként talán túlziottan is bő) magyarázatból sem, hogy mit értesz árja alatt. Azt tudom, hogy Hitler és Szálasi mit értett rajta. Te is ugyanazt?

A magyarok genetikailag a Kárpát-medence őslakosságának és a folyamatosan bevándorló népek (köztük az ún. honfoglalókkal) keveredéséből jöttek létre. Éppen ezért genetikailag a legősibbb gének is jelen vannak a génállományunkban, ugyanúgy, mint az összes többi népnek is. A mai világban nem léteznek sem „ősnépek”, sem „fiatalabb” népek. Az ősi gének nagy része megőrződött, emelltett van néhány mutáció, amiket „markereknek” hívak, ezen mutációk létrejöttének ideje becsülhető, de ettől egyik nép sem, lesz ősibb, mint egy másik. A markerek kiválasztása önkényes, és kb. a „tű a szénakazalban” elven működik. Ha pl. valamelyik népcsoportban jelen van egy újabb mutáció, míg a többi gén ősi formájában van jelen, akkor most a nép „fiatal”, vagy inkább „ősi”? Nincs értelme az ilyen fogalmaknak. Mindazonáltal a mai magyar populáció genetikai ősei között jelen vannak azoknak a génjei is, akik a Kárpát-medence legelső lakói voltak, mióta folyamatosan élnek itt emberek... De ezt minden más népre is ugyanúgy el lehetne mondani, akik régóta folyamatosan klakott vidéken élnek. Akik meg máshonnan jöttek, ők meg máshonnan hozzák magukkal szintén „ősi” génjeiket.

Nem értem, mi a gondod azzal, hogy az első válaszoló a nyelvvel is foglalkozik, amikor te is megemlítetted a finnugor elméletet a kérdésed magyarázatában. Egyébként ha ősi népekről beszélünk, akkor nyilvánvaló, hogy ők beszéltek valamilyen nyelven, és az adott populáció genetikai utódainak nyelve is angy valószínűséggel ezen ősi nyelvek, valamit a későbbiek sorrán erre ható más nyelvek keveredéséből jöttek létre. Természetesen a genetikát, a nyelvet és a kultúrát külön kell tárgyalni, de egy igazán jó holisztikus elmélet magyarázatot kell, hogy adjon arra, hogy a 3 tudományterület miért különböző népekkel rokonítaná a magyart.

Arról beszélni, hogy „a magyar nyelv tehat azon korabban elt finnugor nyelvu nepek orokose es testvere akik tobb ezer vagy tobb tizezer eve Europaban vagy a Karpat medenceben eltek” nincs értelme. Egyrészt még a finnugor elmélet hívei szerint is maximum 5000 éve volt közös finnugor nyelv, ha volt egyáltalán... Több tízezer éves finnugor nyelvről nincs értelme beszélni. Egyébként a nyelvészet legújabb eredményei már kiterjesztették a magyar nyelv rokonságát is, mivel igazolták az uráli, altaji és indo-európai nyelvek közös eredetét (statisztikával alátámasztva, tudományos folyóiratban közölve). Eurázsiai nyelvcsaládnak hívják. Igazából már Vámbéry is valami hasonlót állított az ugor-török háború során, amit a finnugor nyelvészek szerint elveszített... Tízezer éves távlatokban tehát nem a finnugor, hanem az eurázsiai elméletről, illetve a nosztratikus elméletről kellene beszélni. Egyébként ezen eredmények függvényében még az is megkérdőjeleződik, hogy a magyar nyelvet valóban jogosan soroljuk-e a finnugor ágba, mivel a finnugornak tartott alapszókincsünk szinte minden szavának megvannak a szabályos megfelelői az altaji nyelvekben is, így a magyar a finnugor nyelvektől legalább olyan régen különvált, mint az altaji nyelvektől. Ezt egyébként a társtudományok eredményei is alátámasztják, mivel a finneknél egyre inkább igazolódik az az elmélet, hogy ők már legalább 8000 éve a mai Finnország területén élnek, pedig akkor még az uráli őshazában kellett volna lenniük, ha a finnugor őshazaelmélet helytálló lenne. A magyar nyelv finnugor voltát is főleg az igazolná, ha lenne egy olyan réteg az alapszókincsben, amely az altaji nyelvekkel nem rokonítható, a finnugor nyelvekkel meg igen. Ilyen azonban nem igazán van. Az, hogy vannak az alapszókincsnél újabb, csak az altaji nyelvekkel rokonítható rétegek, az csak a velük későbbi időpontig való együttélést vagy a későbbi újratalálkozást és újabb kölcsönhatások létrejöttét jelzi, az a nyelv alapszókincsének eredete és rokonsága szempontjából egyáltalán nem fontos (a nyelv története szempontjából viszont igen). Az ún. „szláv jövevényszavaink” nagy része egyébként szintén jelen van az altaji nyelvekben is, így akár azok is lehetnek a közös eurázsiai alapnyelv maradványai is (hiszen a finnugor nyelvekből akár ki is kophattak a hosszú idő alatt), vagy akár fordított irányú átvételek is (altaji nyelvekből és magyar nyelvből a szláv nyelvekbe). Nem olyan egyszerű ám ez, mint amilyennek látszik... A finnugor nyelvekkel való rokonság szintén jól látható, mivel a magyar az ősi nyelvből sok elemet megőrzött (így azok sem mondanak butaságot, akik azt állítják, hogy a magyar „ősnyelv”). Ugyanígy bármely eurázsiai nyelv (vagy nyelvcsoport) alapszókincsében megtalálhatók azon magyar szavak szabályos megfelelői, amelyek ugyanannak az ősnyelvnek a maradványai (még az angolban és németben is, csak ezek aránya ott jóval kisebb, mint az altaji vagy a finnugor nyelvekben). De erről sincs sok értelme beszélni, mivel a mai magyar nem azonos az ősnyelvvel, bár az lehet, hogy sok tekintetben hasonlóbb hozzá, mint más nyelvek. A rekonstruált hipotetikus eurázsiai vagy nosztratikus alapnyelvvel összevetve még az is látható, hogy a magyar nyelv (és egyébként a finnugor nyelvek is) jóval lassabban változnak, mint ahogy a finnugor elmélet feltételezte. Éppen ezért a velük való közös múlt is jóval távolabbra tolódik.

Ugyanez van a genetikával is: attól, hogy sok génünk közös az ősnépével, attól még nem leszünk ősnép, de azt viszont mondhatjuk, hogy sok ősi mutáció megőrződött a génjeinkben, lehet, hogy valamennyivel több, mint más népeknél (és így genetikailag más népekhez képest esetleg jobban hasonlítanánk valamely ősi populációra). De ez inkább azon múlik, hogy választunk markert. De az ősi népek reprezentatív genetikai mintája jelenleg nem is áll rendelkezésre, így nincs is mihez viszonyítani.