Egyáltalán minek hívnak be ezért állásinterjúra?

Történt a minap, hogy beadtam a pályázatomat egy köztisztviselői állásra, majd néhány nap múlva be is hívtak állásinterjúra. Nagy lelkesedéssel vágtam neki a dolognak, hiszen diploma után ez lett volna az első állás, aminek ténylegesen köze is lett volna a szakmámhoz. Felöltöztem alkalomhoz illően, és fel is készültem rá gondolatban, fejben előre végig is pásztáztam a lehetséges kérdéseket és válaszokat, ami ilyenkor szokás. Nem is csalódtam, hisz a szokásos kérdések jöttek, úgy, mint: miért szeretne nálunk dolgozni, emelje ki 3 jó és 3 negatív tulajdonságát, hol képzeli el magát 5 év múlva. Még ha akartam volna sem tudtam volna rossz válaszokat adni, mivel ahogy fentebb írtam, előre mindent végiggondoltam és úgy érzem jó hangulatú volt a beszélgetés, az interjúztató osztályvezető hölgy is kedves volt, igaz kissé gépiesen sorolta fel ezeket a kérdéseket, mintha mielőbb le akarta volna tudni az egészet. Bevallom azért az interjú közben kicsit úgy éreztem, mintha csak egy szám lennék ebben a folyamatban, egy szükséges 21. vagy 22. pályázó, akit be kell hívni, de már előre meg van az ember. Semmi kérdést nem tett fel az előző munkahelyeimmel kapcsolatban, hogy szerintem miért lennék én jó a pozícióra, semmi ilyesmi, csak a sablon… Közben egyszer elszólta magát a hölgy és azt mondta, hogy jönnek vissza a „kismamáink” tehát, akik szülési szabadságra mentek. Ekkor hirtelen áthasított rajtam, de csak egy pillanatig, hogy akkor rám miért lenne szükség, ha visszavárják a régi kollégákat? Továbbá rajtam kívül egy lány önéletrajzát láttam az asztalon és kész. Az interjú végén azt mondta nekem a hölgy, hogy két héten belül értesítenek, ha az elbírálás lezajlott. Gondoltam rendben, biztos sok a jelentkező, mivel én a hirdetés után néhány nappal már be lettem hívva, úgy tippeltem, hogy még sokakat meghallgatnak, úgy néz ki, hogy én hamar jelentkeztem, valamiért ezt is pozitívumnak gondoltam és ahogy az lenni szokott, el is képzeltem, hogy melyik íróasztalnál fogok dolgozni… Erre ma, két nappal az interjú után jött a fekete leves, a levél, hogy elutasítottak, és sajnálják, de másra esett a választás… 2 nappal az interjú után, nem pedig 2 héttel. Akkor kérdem én: Miért hívnak be, ha esetleg már meg van az ember a pozícióra, talán már a hirdetés feladása előtt? Miért raboljuk egymás idejét, amikor mindenkinek lenne fontosabb dolga, nekem mondjuk biztos, mondjuk ez idő alatt elmehettem volna más interjúra, vagy küldözgethettem volna tovább a cv-ket vagy csak kimentem volna futni, hogy ne is gondoljak a munkanélküliségemre, ami már kezd felőrölni… Szerencsére van bérletem, amit havonta megveszek, de van olyan, aki csak ezért vonatozik fel Pestre és pénzbe kerül neki a jegy… Az elutasító levelet egyébként a hölgy írta, akivel beszélgettem, de oda írta a levél végére, hogy az ő vezetőjének a megbízásából… Szinte gondoltam is, hogy nem ő döntött így, hiszen szimpatikusak voltunk egymásnak, ez tuti! Egy dologra jutottam, mégpedig arra, hogy lehet, hogy baromira nem is volt soha ilyen nyitott pozíció csak mutatni kell azt, hogy „dübörög a gazdaság”, sok a be nem töltött munkahely és az emberek azok, akik „kalandvágyból” kimennek külföldre és akiknek nem felel meg a semmilyen munkahely. Tehát arra jutottam, hogy baromira nincsenek állások és valószínű, elképzelhető, hogy fentről zajlik irányítottan a statisztikai adatok kozmetikázása a munkaerőpiacon belül is… Mert ugye az állásportálokon csak azt látod, hogy mindenhová keresnek embert, sok a hirdetés, nem találnak senkit a vendéglátóiparba, a kereskedelembe, nyári munkára stb… Nem vagyok egy nagy összeesküvés elmélet hívő, de személyesen megtapasztalva, tehát ezt átélve 10-ból 9 ember erre gondolna, aki csak egy kicsit bele tud látni a dolgok mögé. Hogy vagytok ezzel? Nektek mi a véleményetek? Volt már valakivel hasonló? 32/F