Támogatnátok a jelnyelv bevezetését a magyar iskolákban, mint 2. /3. kötelező idegen nyelvet?

Szerintem nem kevesebb értelme lenne tanítani, mint a cigány, az eszperantó, vagy valamelyik távol-keleti nyelvet Magyarországon.

Aki egy kicsit tájékozott a témában, az tisztában van vele, hogy a jelnyelv sem nehezebb, mint a többi. Ugyanúgy vannak nyelvjárásai, ugyanúgy változik. A különbség csak a szeveken van. Ugyanannyi idő alatt elsajátítható, mint egy idegen nyelv.

"A siketeket arra tanítják, hogy megtanuljanak szájról olvasni, a saját speciális iskolájukban sem preferálják a jelelést."

Az lehet, de bő 50%-uk nem részesült ilyen szájról olvasós oktatásban. Alapvetően könnyebben tanulják meg ez tény, de a 30 feletti siketekre ez nem feltétlenül jellemző.

"a magyar jelnyelv tudás nem alkalmazható külföldiekre"

Viszonylagos a dolog. A jelnyelv rendszerben jóval nagyobb átfedések vannak, mint a verbális nyelvekben. Akarattal és energiával egy siket 20 jelnyelvet is megtanulhat, sőt többet is. Az már más kérdés, hogy ez mennyire felesleges, avagy sem, a legnagyobb gondot a száj mimikája okozza.

Súlyos nagyothallóként mondom, akinek folyamatosan romlik a hallása, és előbb-utóbb bizony teljesen elveszti, hogy NEM támogatnám a kötelező idegennyelvként való bevezetést.

Több komoly érvem is van ere.

1. Hatalmas pénzkidobás az állam számára, és felesleges teher a diákok számára.

2. Ha meg is tanulják, elfelejtik, mert nem gyakorolják az életben. Az emberek hány százaléka találkozik csak jelnyelven kommunikálni tudó sikettel? És milyen gyakran?

3. Ez konkrétan egy olyan fogyatékosság, amit a hallássérülteknek kell megtanulniuk leginkább kezelni. Logopédus, logopédus, logopédus és szájról olvasás, szájról olvasás, és fogalmazás (mert egy született siket egészen más nyelvtanrendszert használ). Erre kéne iszonyatosan nagyon sok energiát fordítani az államnak, mert ami most megy, az nudli, nagyon kevés kiváltságos született siket tanul meg elfogadhatóan beszélni.

4. A jelbeszéd teljes körű oktatásának a technika fejlődésével a jelentősége még inkább háttérbe szorul. Lassan ott tartunk, hogy egy okostelefon képes az élő beszédet írásban megjeleníteni. Van jelnyelvi távtolmácsszolgálat.

5. Bizonyos akadálymentesítéseket már ismert technikai eszközök elterjesztésével lehet segíteni. Ügyfél, beteg behívása, tájékoztatás...

6. Inkább azt kéne oktatni érzékenyítéssel és egyébbel, hogy a fogyatékossággal élő személyeket, ill. másokkal hogyan viszonyuljon, hogyan kezeljen az ember. Hogyan ajánlja fel a segítségét, hogyan beszéljen velük. (vaknak útbaigazítás módját tanítani, pl. nem mutogatunk nekik, hogy erre meg arra, hanem számára hasznos tájékozódási pontokat közlünk. Nem használunk bizonyos kifejezéseket, amik most is elterjedtek, pl. mozgássérült mosdó, hanem akadálymentesített mosdó)

Számos javaslatom lenne akadálymentesítésre, integrációra, de amit te javasolsz az egy szürreális utópia.