Szerintetek van a mai társadalomban, főleg a fiatalokban egy amolyan szépiás, békebeli feeling? Nem érzed hogy ez a valami kezd érződni az országon, original Hungary?

"kis liberális katasztrófa:)"

a melegek beszélnek így- te király andrás vagy és már mondtam hogy ne itt pasizz. itt nincsenek néger válaszolók.

"ÉBRED AZ OROSZLÁN !!!"

Magyarországon mióta élnek oroszlánok??

egyáltalán mit keresnének itt oroszlánok azok szavannán élnek.

A válasz megírásának időpontja: ma 23:26

Ezt így szokták mondani. :)

Öööö ti mit szívtatok? Ugyan azt, amit a kérdező?

Nekem kicsit olyan szintű a kérdés is, és a válaszolók "beszélgetése" is :D De mondjuk vicces :D

Baromira szomorú, ha valakinek csak a politika hozza el úgymond a hazaszeretet érzését. De tény, hogy a politika sokat tud koptatni bizonyos dolgokon. Én a 70-es években születtem, a 80-as években nőttem fel és a 90-es években voltam tizenéves, valamint egyetemista. És tudjátok, amióta az eszemet tudom, egészen a 90-es évek végéig éreztem azt, hogy csodálatos dolog magyarnak lenni. Nem azért, mert erre vagy arra a pártra szavazok, hanem a nyelvünk, a zenénk, a kultúránk és az országunk spontán szeretete miatt.

Aztán amikor egyes politikusok úgy kezdtek beszélni, hogy egy magyarnak kötelessége rájuk szavazni, mert ők képviselik egyedül a hazát (akik meg nem szavaznak rájuk, azok nyilvánvalóan idegenek), és ez a szemlélet a környezetemre is egyre inkább ráragadt, és éreztem, hogy gyerekkori barátaimmal távolodunk egymástól annak ellenére, hogy én semmit nem változtam, bizony elgondolkodtam, és sok mindennek nem tudtam -és a mai napig nem tudok igazán- ugyanúgy örülni, mint azelőtt. Ezt tette a politika. Ezt tette egyes emberek mohó karriervágya és felelőtlen törtetése.

Ma a józan megbékélést keresem. Hiszek abban, hogy az emberek lehetnek teljesen jók és tisztességesek, bármely pártra is szavazzanak. Nem őket, a mindennapok egyszerű polgárait hibáztatom, hanem azokat, akik képesek voltak meghülyíteni őket. Már eljutottam odáig, hogy hihetek teljes szívvel Istenben akkor is, ha a papok szerint én nem vagyok méltó az üdvözülésre, mivel nem az ő pártjukra szavazok. Próbálok ismét ugyanúgy hinni hazámban és honfitársaimban is...

Utolsó, ezt szívemből mondtad. Bár én 10 évvel fiatalabb vagyok, így nekem már kb. gyerekkoromban elvették a kedvemet sok dologtól. 2002-ben kerültem középiskolába, egyházi gimnázium volt. Pont választások voltak ugye abban az évben. Jaj de emlékszem rá, amikor az ment az iskolában, hogy akin nincs kokárda, az nem magyar, aki nem a fideszre szavaz, az nem magyar, aki szerint a választás magánügy az nem magyar, stb. stb. hát akkor, 15 évesen nekem már kedvem sem volt magyarnak lenni, ha ahhoz ilyennek kell lenni. Emlékszem nagyon tisztán arra is, hogy a diákmisén az egyik pap, aki a misét tartotta, azt szőtte bele a beszédébe, hogy az Isten a fidesszel van, illetve hogy száradjon le a keze annak, aki az mszp-re szavaz. Már elnézést, de ezt mit keres egy templomban? És hogy tehet ilyen kijelentéseket egy pap?

Na szóval tőlem ekkor vették el a "feelinget", amiről a kérdező beszél, és nekem nagyon nem a Jobbik fogja elhozni, mivel stílusában ugyan olyan agresszív, mint amit megtapasztaltam 15 évesen, ebből köszönöm de nem kérek többet. Nem mintha a többi párt annyira szimpatikus lenne, de itt nem csak a tartalommal, de a stílussal is komoly bajok vannak.