Oktatáspolitika: Mi a véleményetek a 2010-óta bevezetett oktatási reformokról? Sikeresek, semlegesek, vagy inkább rosszak? Szolga szolgát nevel?

Vélemény? Nézz körül. Nézd a sok gerinctelen, túlbuzgó, gátlástalan s.ggnyalót. Nézd a sok átvert embert. Akik még boldogoknak is képzelik magukat.

És ne alázd meg ennyire a "reform" szót. Az pozitív jelentésű. Az a folyamat, amit e szóval illettél, generációkra teszi tönkre az országot.

... Ja, és nem olvasok Népszabadságot. Minderre magamtól "jöttem rá".

A tanároknak persze hogy nem tetszik, mert munkára lettek fogva és a kiskirályi státuszt is elvették tőlük.

Helyes, nagyon helyes.

A cikk egy baromság, se füle,se farka.

Viszont tény, hogy 50 éve sz.. az oktatás. És ezt mindenki tudja, ezért próbálnak reformokat bevezetni. És egyre rosszabb lesz. És ez nem csak azzal függ össze, hogy nincs pénz, hanem egyszerűen akik ezeket a intézkedéseket hozzák a közelébe sem mennek az iskoláknak, és fogalmuk sincs, hogy mi folyik ott.

Pl. 6 évesen menjen a gyerek iskolába. Egy ennyi idős gyerek életkora szerint kb. 20 percig tud figyelni. A tüdeje annyira kicsi, hogy ahhoz, hogy el tudja látni oxigénnel az agyát, egész nap szaladgálnia kéne. Erre mit csinálnak? Jelenleg első osztályban reggel 8-tól délután 3-ig vannak tanórák! Nem napközi, hanem órarendi órák. A gyerek üljön csendben, ha nem teszi, gyógyszerezzük be, mert fogyatékos.

Amikor én voltam ennyi idős, reggel 8-tól délig voltak óráink, és utána napközi volt.

Igen, bevezették a minden napi testnevelést, a hittant. De ez nem jelenti azt, hogy a matekóra helyett, hanem azzal együtt. Így a gyerekek terhe sokszorosára nőtt.

Minden gyerekpszichológus megmondta, hogy a jelenlegi oktatás nem felel meg a gyerekek életkori sajátosságainak, mégis minden egyes intézkedés csak egyre rosszabb felé viszi el a dolgot. 4. osztályig kéne megtanulni folyékonyan írni-olvasni, de már 2. osztály elején mondatokat diktálnak nekik. Ha meg nem megy, akkor az a baj, hogy a szülők nem gyakorolnak otthon eleget a gyerekekkel! Könyörgöm, a gyerek napi 8 órát tölt az iskolában, otthon meg 3-at. ÉS ez is a szülők hibája?

De középiskolában is csak rongálnak. Az új érettségi is katasztrófa. A gyerekek nem tudnak olvasni, hát tegyük be érettségire az értő olvasást. És ezt a középiskolának kell megoldani? Nem sokkal lejjebb kezdődnek a problémák?

Az, hogy nem nevelnek önállóságra, csak engedelmességre már régi nóta. Nem most kezdődött. De ez a nemzedék valahogy nehezebben betörhető, mint mi voltunk annak idején.

"A tanároknak persze hogy nem tetszik, mert munkára lettek fogva és a kiskirályi státuszt is elvették tőlük.

Helyes, nagyon helyes."

Ja, csak akkor majd ne a tanárokra mutogassatok, ha valami neveletlen kretén lesz a gyereketekből!

De amúgy látszik, hogy fogalmad sincs az egészről, mert ugyan növekedett a tanárok munkaideje, de olyankor, amikor a gyerekek más sehol sincsenek az iskolában. De ez a tipikus magyar irigység...ha nekem nem jó, akkor a másiknak se legyen az!

Némely szülőktől is el lehetne venni a kiskirályi státuszt!

Van egy olyan érzésem, hogy azok mocskolják a tanárokat, akik életükben még 10 perc szellemi munkát nem láttak, nem próbáltak. Az iskoláról rettentő rossz emlékeik vannak, mert soha nem értették azt, amit ott próbáltak elmagyarázni nekik. Legfőképpen pedig nemcsak a tanári munkáról, de szinte bármely kicsit is komplexebb munkáról, elvégzésük feltételeiről, és hogy abban mi a minőség és mi nem, gyakorlatilag nincs ismeretük. Tudom, ezzel vérig sértettem őket, de ez nem engem minősít. És hogy ma rossz az oktatás színvonala? Persze hogy az. Aki úgy véli, jobban kéne tanítani, próbálja ki a következőt: egy tetszőleges szakmában nem engedem meg hogy képezze magát, de úgy teszünk, mintha. Aztán reggel jön hozzám rapportra. Porig alázom, mehet dolgozni, szerszámot, anyagot nem kap. Időnként arra járok, és mindenkinek lemondom, milyen pocsék munkaerő, sőt, dolgozni se hagyom. A környezetét rábeszélem, hogy átlag naponta köpje szembe. Ezután elvárom, hogy vidáman, lelkesen végezzen minőségi munkát, de én döntöm el, mi számít minőségnek. Természetesen önkényesen döntöm el. Majd fél év múlva beszélgessünk, hogy jól érzi-e magát, megbecsülik-e, képes-e kiváló munkára, és elvárom, hogy mindenre igennel feleljen. Ez esetben jogos lesz minden kritikai észrevétele, hiszen olyant tud, amit más nem. Lehetetlen körülmények között is nagyszerűt nyújtani, szellemesen, vidáman.

Amúgy oktatáspolitikáról nem beszélek, mert az itt nincs. Ami van helyette, a módszeres leépítés, mert birkákra van szükség. Olyanokra, akik akkor bégetnek, amikor vezénylik, és miután bőrüket már átadták, a vágóhídra is boldogan mennek, hiszen nem ismerik fel azt. Nemcsak a lelki szegények boldogok. A szellemi szegények is. Amíg meg nem halnak.