Mit szólsz a személyes levélhez Viktornak?

Kedves Viktor Barátom! Válaszlevelemben engedtessék meg a tegezős forma, mert nekem írt leveledben Te a barátodnak nevezel. Én a barátokat mindig tegezem.

Megtisztelő, hogy Te, a Fidesz első embere, nekem a nép egyszerű gyermekének levelet írsz.

Viktor!

2006-ban a választásokat az MSZP nyerte. Annyira magam alatt voltam, hogy még a mécses is eltört, ami nálam igen ritka. Totális letargiába süllyedtem. Engem nem csaptak be, mert tudtam micsoda gazemberek. Meg kell végre tanulni: Kommunista ritkán hazudik, csak akkor, ha kinyitja a száját.

Ezek szocialisták? Dehogy! Akkor mik? Önmagukat szocialistának valló vörös kapitalisták!

Néhány hónap múlva kiborult az öszödi bili. Napvilágot látott kurcsány fegyenc nemzetáruló tróger beszéde.

Óriási bizakodással néztem a jövőbe.

Akkor az országban volt egy ember, aki ha azt mondta volna, hogy "UTÁNAM!" akkor milliók követtek volna.

Viktor!

Te voltál az az ember! Természetesen én is a követőid között lettem volna.

Viktor!

Te akkor nem mondtál semmit. Ott volt a gólvonalon a labda, de Te nem rúgtad be. Meggyőződésem, hogy ma a Jobbikra semmi szükség nem lenne, ha a Fidesz a 2006-os események után azt mondta volna, hogy:

"Emberek! Nem vagyunk hajlandóak kecskére káposztát bízni! A pénz csapokat elzárjuk, és nem fogjuk befizetni az adót. Természetesen nem az adó alól akarunk kibújni, ugyanis egy tisztességes kormánynak akár visszamenőlegesen kamatostól is befizetjük az adótartozást."

Elérkezett 2006. október 23-a. Az Astoriánál ott voltam az első sorban. Te az emelvényen álltál. A cipőd és az orrom között a távolság mindössze 2-3 méter volt. Te, akkor az események után beszálltál a páncélozott autódba, és minket -a pórnépet- a sorsunkra hagytál.

Viktor!

Szerinted hogyan alakultak volna az események, ha a rendezvény moderátora, Rákay Filip azt mondja be a mikrofonba, hogy Orbán Viktor –kezében– egy nemzeti lobogóval elindult a Kossuth térre?

Viktor!

Ha akkor, ott nem dobbantasz, akkor ma Nemzetmentő lennél. Ja, értem! „Akkor sem voltunk úgy öltözve.”

Viktor!

Én már évek óta csak olyan rucit veszek, hogy a nap 24 órájában mindig úgy legyek öltözve. Még a pizsimet is úgy választottam.

Aztán, amikor minden lecsendesedni látszott, akkor jött el 2007. február 2-a. Emlékszel, ugye? Elkezdtétek bontani a parlament köré vont kordont. Mit mondtál? Ha visszaépítik, Te másnap ismét kimész, és elbontod.

Viktor!

Megint hittem neked, eldobtam a lapátot és időt, költséget nem kímélve futottam neked segíteni. Te megint csak vicceltél. Másnap engem ütöttek-vágtak a rendőrök, engem kínáltak meg paprika spray-vel és könnygázzal.

Viktor!

Tudod, minden gombát egyszer meg lehet enni. A jót, azt többször is.

Viktor!

A barátodnak neveztél. Akkor egy baráttól biztosan elfogadod a kritikát, hiszen érted, és nem ellened haragszom! A körülötted lebzselő és lihegő talpnyalóktól, potyalesőktől, helyezkedőktől úgy sem hallasz ilyet.

Viktor!

A napokban egy egyszerű paraszt bácsi fogalmazta meg nagyon találóan, hogy mi a különbség az MSZP és a FIDESZ között. Ekként szólt az öreg:

„Megy az úton a szekér. A paripa menet közben a hátsó fertályából elhagy valamit. Oda megyek és felkapom, majd nagyot harapok bele. Pontosan azt kaptam, amire számítottam. Na ez az MSZP!

Majd betérek a cukrászdába és kérek egy mignont. Abba is beleharapok. Nagyot csodálkozom, hiszen a fondán alatt nem azt kaptam, amit elvártam. A lószar, fondánnal volt bevonva. Na ez a Fidesz!”

Viktor!

Te is azt a szekeret tolod, amin a háttérhatalom ül a bakon? Tegyük fel a kérdést! Miről is szól a választás?

Sokszor halottuk már, hogy „Más a választási program és más a kormányprogram.” A pártok ígéreteikkel ellentétben cselekszenek. A hatalom megszerzése és megtartása érdekében hazudnak, majd miután négy évre bebetonozták magukat, úgy rúgják fel a korábbi ígéreteket, mintha meg sem tették volna. A hazánkban működő közhatalmi rendszer alkalmas arra, hogy a felszínes szemlélő számára a népuralom, azaz demokrácia látszatát keltsék. Valójában a háttérhatalom tényleges uralmát szolgálják.

Viktor!

Nyugtass meg, hogy Te nem velük vagy!

Technikája változatosan a következő: gyakorlatilag minden felnőtt állampolgár négyévente történő szavazatával részt vesz a közhatalmi szereplők kiválasztásában, illetve – a formális jog szerint – választható is ilyen szerepre.

A folyamat szervezői a politikai pártok. Gyakorlatilag ezek vezetősége jelöli ki azokat, akik közül a közhatalmi szereplők választhatók, és terjeszt programokat, jelszavakat a választók elé, majd a megválasztottaknak a pártfegyelem alapján esetről esetre megszabja, hogyan „döntsenek”.

Azt hinnénk, hogy a parlamentben képviselők ülnek, akik a választóik akaratát képviselik. Ez az, amit el kell felejteni. Ez volna a normális, de a valóság egészen más. Az állampolgároknak négy éven keresztül gyakorlatilag nincs lehetőségük a megválasztottak ellenőrzésére, számonkérésére, elszámoltatására és visszahívására. Ez egy óriási népámítás, szemfényvesztés. A magyar nép szabadnak gondolja magát, de erősen téved; csak a parlamenti képviselők megválasztásának idején szabad: mihelyt megválasztotta őket, ismét szolganéppé süllyed, aki semmit sem számít.

Viktor!

Lehetséges, hogy ezért vagyok hirtelen a barátod?

A háttérhatalomnak két fő eszköze van érdekei érvényesítésére. Az egyik: a rendelkezése alatt álló tömegtájékoztatás és a szervesen hozzátartozó tömegszórakoztatás révén nagymértékben meghatározza, hogy a választók kikre szavaznak. Egy egyszerű példával élve a Józsi bácsi disznója csak azt eheti, amit az öreg beönt a vájúba. A folyamatos fals információnak egyenes következménye a fals döntés.

A másik: A pártoknak sok pénzre van szükségük működési költségeikre, reklámra, véleményformálásra, továbbá a „megélhetési politikusoknak” való juttatásokra; e költségek fedezetét – különböző úton-módon – a háttérhatalomtól kapják.

Viktor!

Ugye, Te nem onnét kapod?

Ennek fejében gondoskodnak róla, hogy a „közhatalmi döntések” lényegében egybeessenek a háttérhatalom elvárásaival. Ha homok kerül a gépezetbe, akkor jön a puccs, a katonai diktatúra, a politikai gyilkosság, aminek révén helyreáll a „rend”, és vissza lehet térni a szokásos „demokratikus” technikákhoz.

Viktor!

Abban egyetértünk, hogy nem kell a Jobbik. Pontosítanom kell ezt a megfogalmazást. A Jobbik és a Magyar Gárda bár ne jött volna létre! Ha abban az időben betöltöttétek volna azt a szerepet, amit az ellenzéknek be kellett volna töltenie, akkor bizonyosan nem jöttek volna létre ezek a szervezetek.

Viktor!

Időközben én is szélsőséges lettem, mert 2006. szeptembere óta mind a mai napig kint vagyok, kint vagyunk Pécsett a Széchenyi téren, mert mi nem untuk meg, ahogy azt kurcsi jósolta. A hazugság ellen mindig felemeljük a szavunkat!

Viktor!

Ha Te leszel a király a mostani választások után, akkor velünk számolnod kell, mert ha nem azt teszed, amiről beszélsz, akkor továbbra is kimegyünk és demonstrálunk, de most már ellened. Mi civilek továbbra is tesszük a dolgunkat!

Viktor!

Tudom, jönnek a választások. Hirtelen a barátod lettem. De jó! Most tanácstalan vagyok. Kérlek segíts! Te kire adnád a voksodat a helyemben? Magyarországon csupán egyetlen pártelnök van, akinek nem kell egy fontos döntés előtt Moszkvát, Washingtont vagy Tel-Avivot felhívni, hogy adott helyzetben a háttérhatalom képviselőitől engedélyt kérjen. Ezt az embert Vona Gábornak hívják.