Hiányszakmává vált a takarító, összeszerelő?

Nincs itt semmi meglepő. A dolgozó nem hülye, nem fog élete végéig havi 70 ezerért állni a szalag mellett 8-12 órában, főleg úgy, hogy közben a nyolc általánost végzett sorvezető csak ordítani bír vele, akármit is csinál. Ha van lehetősége, jobb állásra vált.

Akinek összejön, talál itthon minőségibb munkát - bár akinek jó szakmája van, az ritkán szokott elmenni betanított dolgozónak. Eddig inkább arról volt szó, hogy a kelet-magyarországi üzemekből megindultak a népek Budapestre vagy Nyugat-Magyarországra, ahol biztosabb volt a munka (nem egyhónapos szerződést kaptak és ha kirúgták őket, volt a városban másik munkahely, nem kellett 60-70 km-re ingázni) és még a fizetés is jobb volt. Mostanra viszont a külföldi munka sem elérhetetlen: könnyebb munkát vállalni, az utazás sem akkora tétel, már nem akkora kaland a dolog, mint 10-15 éve. Ezért aki teheti, elindul és meg sem áll, amíg jobb fizetést nem kap. Olyanok, akik 15 éve még talán a megyeszékhelyig, esetleg Budapestig mentek volna el valami összeszerelő melóért, most már simán megengedhetik maguknak, hogy Glasgow-ban válogassanak üvegpalackokat ötször annyiért, amennyit itthon keresnének. Akkor meg hülyék lesznek itthon szívni.

Egyébként arról van szó, ami pár éve-évtizede Nyugat-Európában ment. Megjött a jólét, a helyi dolgozó meg egy idő után nem akart aljamunkát végezni kevés pénzért. Ezért aztán jöttek a kelet-európai, török, ázsiai, afrikai vendégmunkások, akik feleannyiért is elvégezték az egyszerűbb melókat, mint a német, francia vagy brit munkavállalóm az "őslakosoknak" meg maradtak a jobban fizetett állások. Most nálunk jön a dolog ezen része: elfogytak azok, akiknek jó biznisz itthon megrohadni valamelyik multi összeszerelő üzemében, mikor ugyanezt jobb pénzért, jobb körülmények között is végezhetik pár száz kilométerrel arrébb. A munkáltató meg vagy javít a dolgozók munkakörülményein (nem fog, mert az pénzbe kerül), vagy valahonnan kerít olyan munkaerőt, aki ilyen feltételek mellett is dolgozik (erre is kicsi az esély, mert a környező országok munkavállalói is inkább Németországba mennek, ha már külföldre indulnak), esetleg fogja magát és elköltözik oda, ahol bruttó 600 Ft-nyi órabrérért (vagy kevesebbért, mert ha már költöznek, legyen spórolás) is hajlandó dolgozni a kuli a sor mellett.

A cikkben volt az igazság. Minek erőlködjön bárki, hogy ha egy sokkal lazább közmunkáért megkapja majdnem ugyanazt az összeget... Aztán ahogy elnéztem a közmunkások is sokszor csak fetrengtek a fűben nyáron, amikor dolgozniuk kellett volna. Hát én is inkább mennék közmunkásnak, mint betanított munkásnak 20 ezerrel többért.

Egyébként mindenből hiány van, mert nagyon sokan mentek külföldre. Igen, még a bölcsészekből is, mert nincs elég pszichológus.

Itt ahol én lakom ez a helyzet.

Szinte az összes fiatal elment pestre, vagy nyugatra, munkaerő alig maradt.

Rengeteg vállalkozó ismerősöm van, az összes panaszkodott hogy nincs munkás, ha meg véletlen talál akkor az is csak néhány hétig, míg nem talál valami jobbat.

szakképzettség nélküli embereket kerestek, de alig van.

Senki nem akar kevés pénzért dolgozni.

Most ott tart mindegyik, hogy jelentősen emelte a fizut, így tudtak pár embert összeszedni a szezon végére, hogy az őszi munkák meglegyenek csinálva.

4: Mi meg éppen épületgépész szerelőt keresünk. Főnököm bement a munkaügyi hivatalba és azt mondták neki, hogy felejtse el. Nem fog találni...

Előbb utóbb el kellett ennek az időnek is érkeznie. Nem lehet a végtelenségig kihasználni az embereket.

Építőiparban dolgozom, az összes alvállalkozónk erről panaszkodik, hogy nincs munkaerő.

Nagyon ritka, hogy szakképzett munkaerőt ott tudnak tartani, azokat is inkább a családi kötődés tartja itthon, meg az év végi prémiumok. De általában akinek szaktudása van, az simán elmegy 3x annyiért külföldre, érthető, mindenki ezt tenné. És maradnak a semmihez sem értő, betanított munkások, akik elvégzik a szakmunkát.

Ismerős alvállalkozó mesélte hogy 10+ emberéből kb 1-2 az akinek amúgy van lakatos/kőműves stb szakmája, a többség biztonsági őr, szakács, meg ami épp a legegyszerűbben elvégezhető okj volt...Másik is azt mondja, hogy vannak gépei, eszközei tucatszám, de nincs rá ember aki kezelje.

Nálunk is az lett a vége, hogy a munka befejezéséhez már a legutolsó kocsmatöltelékeket is felhozták vidékről.

Magyarorszagon nem azt nevezik hianyszakmanak amire olyan nagy az igeny, hogy rendesen megfizetne a munkaado. Ha a takarito, varrono, geposszeszerelo, (tetszoleges szakmunkas) 3-szor ennyit keresne, Dunat lehetne veluk rekeszteni.

Mindenki takarito, csak nem ennyiert:)

Lehet, hogy elvállalnák az emberek, csak bizonyos vidékeken egyszerűen már nincs munkaerő. Nem arról van szó, hogy összeszerelő, gépkezelő vagy egyéb nincs - egyáltalán nincs senki, aki dolgozni akar. A falvakban maradtak a nyugdíjasok, a kocsmatöltelékek meg a cigányok. Esetleg egy-két aktív dolgozó, de annak meg már van munkahelye. Nem rossz a havi 150-160 ezres nettó fizetés, főleg úgy, hogy a bejárást is megoldja a cég. Csak van, akinek ez sem jó: aki békésen elüldögél otthon, esetleg közmunkán fetreng az árokparton, borra és cigire meg megvan így is a pénz, azt hidegen hagyja a dolog. Esetleg belevág, belép a céghez, de mikor egymás után harmadik nap kell korán kelni és reggel 6-ra bemenni, villámgyorsan felmond vagy elmegy táppénzre.

Ez van, nincs mit kezdeni vele. Az elmúlt évek során sok vidékről teljesen elvándoroltak a dolgozni akaró emberek, máshol találták meg a számításukat. Ha pedig nincs munkaerő, kínálhatsz akármilyen fizetést.

4es vagyok!

Pár éve nem gondoltam volna, de olyan súlyos az elvándorlás és munkaerőhiány(nem a mérnök és jogász végzettségűekre gondolok most), hogy a munkaügyiben sem közvetítenek ki munkavállalót.

Ha mégis van akit kiközvetítenek, meghallja a feltételeket, és odébbáll(munkaidő korán reggel, kevés fizu).

Felénk már azt csinálják azok a vállalkozók akik nem találnak embert, bemennek a kocsmába, és megkezdődik a licit.

Ki akar aznap dolgozni?

Ő mond egy árat, aki akar, az is mond.

Ha megállípodnak akkor megy, de csak aznapra, mert ha megint kell neki ember, majd másnap megint előkeríti valamelyik kocsmából.

Ha az adott kocsmában nincs ember, megy a következőbe.

Ha nem hallottam volna a saját fülemmel, nem is hinném el.

Annyira kellett a melós az egyik ismerősömnek, hogy szinte alig volt, aki elment volna, még ő kezdett el könyörögni hogy ennyiért meg annyiért ki vállalná, mert nagyon kell az ember.

megértük ezt is.

De ez csak vidéken van, gondolom pesten azért a cégek megoldják valahogy.