Az normális, hogy szeretem az országot, a tájait és a történelmét, de utálom az embereket, akik itt élnek?

Az utolsó válaszadók miatt tagadnám le Európában, hogy magyar vagyok. Szeretem az ország néhány táját, különösen Budapestet, Szegedet, Pécset, Miskolcot, a Dunántúlt Székesfehérvár környékének, és Kaposvár környékének kivételével, a magyar nyelvet, de nem szeretem a történelmet, az éghajlatot, és azt a rettentő sok rosszindulatú személyt, akik az országban mindenhol megtalálhatóak. Akik ebbe a dologba pszichológiai vonatkozásokat látnának bele, nem bántottak az iskolában, mi több, a középiskolámban találtam meg azokat a személyeket, akikkel körül szeretném venni magamat. Nem azt mondom, hogy mindenkit utálok, csak azt, hogy olyan személyek élnek itt, akik jobban szeretnek panaszkodni, és keseregni, mint mosolyogni. A kormányt egyenesen gyűlölöm, az uszító, popupista, autoriter módszereik miatt. És akkora szakadékot csinálnak az országban, ami begyógyíthatatlan lesz hosszú időkig.