Az normális, hogy szeretem az országot, a tájait és a történelmét, de utálom az embereket, akik itt élnek?

Hogyne lenne normális.

Nem is lennél normális, ha szeretnéd őket.

Velem is így van, szeretem az országomat minden tekintetben, de a magyar emberek nagy részét utálom!

Rosszindulatú, görcsös, problémás, válogatós nép. Sokat voltam már külföldön, és ilyet Sehol nem tapasztaltam, mindenhol kedvesebbek voltak... Még Romániában! is (nem a székelyekre gondolok) lazábbak és összetartóbbak az emberek, mint itt!

Ha utálod az embereket és ilyen magadnakvaló pesszimista vagy, akkor mit vársz a többiektől. Magadat látod bele mindenkibe.

Furcsamód engem csupa szerethető kedves ember vesz körül, az utcákon is ilyen embereket látok.

Valószínűleg az iskolában is azért bántottak, mert mindenkivel csak bajod volt, már akkor mindenkit utáltál.

Ha én azt mondanám, hogy szeretem Izraelt, a tájait, a Vörös-tengert, meg a libalevest macesz-gombóccal, de a zsidókat utálom, mint a sz*rt, akkor vajh mit mondanának rám a zsidók?

Azt, hogy egy szemét antiszemita vagyok.

Aki a magyarokat utálja, az mi?

Hungarofób, nemde?