A magyar egy bűnös nép szerintetek?

"Szóval az egy két oldalú kérdés, hogy ki a bűnös. Mindig attól függ honnan nézzük .... Az igazság csak megfogalmazás kérdése."

18-20 Ennyi téveszmét!

Igazság van, ezt mindenki pontosan tudja, minden egészséges embernek működik az igazságérzete.

És nem "attól függ, honnan nézzük" - ezek libernyák ökörségek.

Igazság van. Van egy általános igazság, ami a nagy többség szemében egyezik az általános értékekkel és erkölccsel.

Ezen kívül mindenkinek meg van a saját igazság érzete, ami akár szemben is állhat az általánosan elfogadott értékrenddel. Viszont a többség igazsága az amit általában alapul veszünk.

A lényeg, a valódi igazság viszont ott van, amit az emberek többsége elfogad általános értéknek.

Mindenki érezni vélni a saját igazát, amiből pedig csak egy van, ami a nagy többség értékrendjével egyezik, ami a kultúránkkal és szokás rendünkkel összhangban van, amit tanultunk születésünktől fogva, amit többségben elfogadunk a kultúránk és neveltetésünk szerint.

"Viszont a többség igazsága az amit általában alapul veszünk." "A lényeg, a valódi igazság viszont ott van, amit az emberek többsége elfogad általános értéknek."

Nem. Egy Igazság van - ami pont ezért nem is birtokolható.

Amiről te írsz, az majdnem az, de nem, és ha a "nagy többség"-et vesszük etalonnak, csak egy "I" hiányzik az elejéről, és sok baj forrása. Így lesz bűnbak-képzés, erőszak- a tömeg "igazáért" (R.Girard: A bűnbak- ajánlom, most jelent meg végre magyarul is, nagyon sok mindent meg lehet belőle érten)

Érdekes, hogy te is írod: "amiből csak egy van" - csak utána egy birtokolt, duális gondolkodásból eredő tükrözött képet teszel mellé. És pont itt a baj: az Igazságot - mivel Egy - nem lehet szokásrenddel, erkölcsi normákkal azonosítani. Ezek vannak, és a társadalom működéséhez kellenek is. De az Igazság az, amit keresünk - talán egész életünkben. És mivel duális tudatállapotban nem lehet megtalálni, helyettesítünk a "saját igazságunkkal"

Intuícióban - mivel az monisztikus "egy" "arany öntudat"- lehet megpillantani az igazságot. Azután, ahogy az intuítiv tudatállapotból kiesik az ember, már csak a ragyogása él benne, de nem látja a fényt. De az ember igazságérzete mégis ezektől működik.

Ez nem vitákban való "nekem van igazam", hanem a fény, "amelytől világlik agyunk".

Ajándék, hogy a nagy költőktől megkapjuk ezeknek szavakban való kimondását. József Attila nagy metafizikai verseiben írja le ezt az intuitív -ihletett állapotban megtapasztalt Igazságot:

Te jól tudod, a költő sose lódit:

az igazat mondd, ne csak a valódit,

a fényt, amelytől világlik agyunk,

hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.

"Nem. Egy Igazság van - ami pont ezért nem is birtokolható."

Erre csak prózai választ tudok mondani.

Azért van annyi ügyvéd, hogy bemutassa az összes többit is, mégpedig azt a sok közül, amire ott éppen szükség van az ő szempontjaik és érdekeik szerint. ;-)

Jaj, hagyjuk már ezt az erőltetett libsi dumát arról, hogy nincs igazság. Akkor ennyi erővel természeti törvények sincsenek, dobjuk kukába a fizika, kémia, biológia, matematika szabályait és majd leülünk vitázni arról, hogy 2+2 az négy-e vagy ötven. Hisz csak nézőpont kérdése.

Érdekes mód épp a libsik vannak felháborodva a holokauszt-relativizáláson. Miért is ne lehetne tagadni, ha minden relatív, nemde? Mindenkinek megvan a maga igazsága, honnan tudjuk, hogy egyáltalán megtörtént-e? Ja, hogy ez már kívül esik a libsi megítélésen, és az, amit ők állítanak az abszolút igazság, amit a másik, az megkérdőjelezhető. Ezt hívják mifelénk kettős mércének.

Sőt, talán elég ha kicsit átrendezem:

'Nem egy Igazság van - ami pont ezért is birtokolható.'

Annyiban módosítanám az átrendezett mondatot, hogy az Igazság ugyan valóban nem birtokolható, de több szempontból látható és megítélhető.

Ezért dolgoznak az ügyvédek, hogy más és más szempontok szerinti igazságot is megismerjenek a bírók, mint azt önmaguktól tennék.

Hiszen éppen erre épült fel egy hatalmas körű, külön képzettséget igénylő szakmai réteg, az ügyvédek munkája.

Ezek közül az "igazságok" vagy inkább érdekeltség szerinti nézőpontból ők mindig azt veszik elő amire

éppen szükségük van, ami számukra kedvezőbb.

Ugye ismerjük hírből a sok régi bölcs filozófust?

Ők éppen ebben jeleskedtek, hogy be tudták mutatni az érem egyik és másik oldalát is megingathatatlan igazságként, de ha éppen arra volt szükség, akkor "az érme" élén is meg tudták fogni a lényeget.

A liberális dolgokat én sem értékelem sokra,

de ami igaz az igaz... ..vagy mégsem..?

Ez amit az igazságról mondok az valóban úgy van, különben felmondhatnánk a világ összes ügyvédjének, mert bármelyik meg tudja védeni bizonyos esetekben az egyik de akár a vele szemben álló ügyfelét is, az érdekeltsége szerint.