Miért írnak a nyilas pártról akkora baromságot a wikipédián, hogy nem politizált faji alapon?

Magyarországon fele annyi zsidó élt, mint a háború vége előtt, mert a környező országokból hozzánk menekültek. Ez elég sok mindent elárul a magyar helyzetről. Nálunk volt még a körülményekhez képest a legrózsásabb a helyzet a térségben. Mehettek volna máshová is, de ők ide jöttek.

Nem az újdonsült Tiso-féle Szlovákiába, nem Romániába, nem Jugoszláviába, nem Olaszországba.

13,22

Hatalmas tévedések. Erdélyben is csak a német megszállás után indultak meg a deportálások. Meg lehet nézni a "menetrendet", van róla dokumentáció. Ráadásul általad valószínű jól ismert forrásokban. Ha lusta vagy, rákeresek. Ráadásul családi érintettségből is tudom.

Eichmann sonderkommandója 2-300 emberből állt. Ő maga néhány nappal a német megszállás után érkezett Magyarországra, amikor már itt voltak a német egységek:

XXII. hegyi hadtest

A Dél-magyarországi térségbe az elfoglalt Szerbia felől hatol be három harccsoportjával. Feladatul a Tiszán és a Dráván levő fontosabb hidak elfoglalása és biztosítása lett kijelölve. A hadtest mozgása a Cannae hadművelet (a jugoszláv partizánok elleni művelet) részének lett álcázva, csak a Margarethe kiadása előtt 12 órával kapták meg a magyar határ felé való mozgásra utasítást.

Hildebrandt-harccsoport:

elsődleges célpontjuk a Titel melletti Tisza-híd elfoglalása volt. Ezt követően Magyarország irányába, a Tisza jobb partján tovább nyomulva bevenni és biztosítani az összes hidat, hadtestszárny-biztosítást végezni egészen a szolnoki Tisza-ágig. Útközben lefegyverezni Szeged és Kecskemét helyőrségeit és biztosítani repülőtereiket. A második lépcső Cegléd és Szolnok irányába haladt, főként utóbbi repülőterének bírtokba vétele céljából.

Brauner-harccsoport:

elsődleges célpontjuk az újvidéki Duna hidak (vasúti és közúti) sértetlen bevétele, illetve a dunai flottilla sértetlen átvétele volt. A biztosítást követően kettébontva a két csoporttest észak felé haladva beveszi Szabadkát. Vasútállomását és ipari területeit biztosítja. Az egyik csoporttest Kiskunhalas felé nyomult, a vasúti előörs zászlóalj a harcászati igényeknek megfelelően több irányba: Budapest felé, Szegedről Makó (kelet) vagy Baja (nyugat) irányába. Érdekesség, hogy az újvidéki vasúti hídnál került sor komolyabb összetűzésre a német és magyar csapatok között, mivel a Magyar Király Honvédség hídőrséget adó 16. határvadász zászlóaljának kerékpáros százada tüzet nyitott a határ-hídon engedély nélkül átkelni akaró német csapatokra. A rövid tűzharcba a teljes magyar határvadász zászlóalj nem tudott felfejlődni és bekapcsolódni a német szakaszok határozott fellépése miatt, azonban még így is az eseménynek 26 német – főként tisztek – és 1 magyar – Marancsik Pál honvéd – halottja lett. Marancsikot Bácsalmáson temették el.[28]

Streckenbach-harccsoport:

elsődleges célpontjuk az eszéki Dráva-híd elfoglalása, majd Mohácson keresztül haladva Baja térségében a helyőrséget és a dunai flottilla alakulatait kellett lefegyverezni. Ezt követően a kettébontott hadtest a Duna két oldalán Dunaföldvár és Budapest irányába nyomult tovább. Már március 19-én, az első napon biztosítaniuk kellett a Stettner-harccsoport számára több hidat: az eszéki Dráva-hidat, majd a bajai és a dunaföldvári Duna-hidakat.

LXIX. különleges hadtest

A hadtestnek Horvátországból, délnyugati irányból kellett behatolnia az ország területére és a Dráva-hidak biztosítása lett kitűzve fő műveleti célul két harccsoportjának.

Stettner-harccsoport:

a drávai átkelést Alsómihojácnál és Verőcénél hajtották végre, majd északra nyomulva elérték Pécset és Kaposvárt. A vasúti csapatok Eszéknél lépték át a Drávát a Streckenbach hrcsp. műveleti sávjában és biztosításában, majd csatlakoztak az időközben Pécsre érkezett csapattestjeikhez. A harccsoport egy része tovább nyomult Székesfehérvár irányába, másik része Pécs körül látott el biztosító feladatokat (vasúti pályaudvar, ipari körzetek stb.).

Zwade-harccsoport:

a drávai átkelést Varasd közelében hajtották végre, majd a Balaton mindkét irányában Székesfehérvár irányába nyomultak a Stettner hrcsp-t egy részével kiegészülve. Elsődleges feladatuk a Lispe melletti olajmezők és az Ajka és Úrkút közeli iparvidékek biztosítása volt Veszprém megyében.

LVIII. tartalék páncélos hadtest

Az északnyugati irányban, Ausztriából (Bécs térségéből) előretörő hadtest volt a legerősebb kötelék. Két harccsoportra bontották.

Páncélos tanhadosztály (Panzer Lehr): Brucknál lépték át a határt és Győrön áthaladva Budapest felé tartottak. Az útközben elért ipari területeket és közúti, vasúti csomópontokat ellenőrzésük alá vonták.

16. SS-páncélgránátos hadosztály:

a szintén Bécstől délre átlépő csoport először Sopront vette be, majd a főcsoportosítás Sárváron, Veszprémen át Székesfehérvárra és Budapestre tartott. A hadosztály szétválva, az egyik fél útközben biztosította a Bakony ipari térségeit, a másik Pápa irányába haladva Tata és Bánhida térségét vette ellenőrzése alá.

LXXVIII. különleges hadtest

északi irányból hatolt be magyar területekre. Mivel a szlovák kormámyt a németek nem tájékoztatták a Margarethe-ről, ezért a hadtest nem kezdhette meg a reggel 4:00-i áthaladást, mivel át kellett volna haladniuk egész Szlovákián. Ezért meg kellett várniuk a 12:00-i biztonsági időt (a többi hadtest gyors sikerei érdekében), így csak a délutáni órákban tudtak behatolni Magyarországra. A hadtest alakulatai Rozsnyó és Kassa városokon át haladtak Miskolc ipari területei felé. Elővédcsapataik a szlovák határ és Szolnok közötti térségben elfoglaltak minden hidat, majd kapcsolatot létesítettek a Hildebrandt-hcspr. szomszédos egységeivel. A hadtest főereje elfoglalta Budapest keleti területeit és ellenőrzése alá vont, illetve meggátolt minden keleti irányú közúti és vasúti mozgást.

Továbbá a délkeleti főparancsnokság két alakulatot is kiutalt a megszálláshoz, mint harci tartalék.

Ilyen volt a 100. vadászhadosztály, amelyet a Belgrád és Vinkovci közötti vasútvonal térségében helyeztek el. Céljuknak a keleti szárny biztosítását írták elő, egy esetleges kelet-magyarországi, vagy Budapest felől irányuló katonai fenyegetés ellen.

A másik a 679. (gépkocsizó) utászezredtörzs volt, amely szintén ebben a térségben települt három hídépítő műszaki egységével. Feladatuk bármely hadtest segítése volt drávai, vagy tiszai átkelésük során a hadművelet kezdeti szakaszában.

a deportálások '44 május 15-én kezdődtek.

Felszabadulásuk után a zsidóság jelentős része nem Magyarországra tért vissza (a még nem igazán létező Izrael, Svédország, USA, stb.).

Ja, igen.

Csak azért soroltam fel ilyen részletesen, hogy lásd, nem kis német támogatás állt a sonderkommandó mögött.

"Úgy látszik a magyarok valóban a hunok leszármazottai!"

A finnugor-elmélet a németek szerint is kamu. :)

Bocs! A 25-ös megjegyzés nem neked szól, hanem a kérdező utólsó mondatára reflektál.

Erdélyi írótól nem tudom mit olvashattál, mert ilyen a német megszállásig nem történt.

Lehet, hogy sokáig kellene keresnem, de megvan a pontos deportálási "menetrend".

"A nácik által elpusztított európai közösségekkel szemben a magyar zsidók többségének élete 1944 tavaszáig biztonságban volt. Mégis, a hazai zsidóság már 1941 és 1944 között több tízezres emberveszteséget szenvedett."

A Kamenyec-Podolszkij-i sajnálatos esemény Kozma Miklós kárpátaljai kormányzói biztos kezdeményezésére történt.

A revíziós sikerek következtében zsidók százezrei kerültek magyar fennhatóság alá. Ráadásul 1939 és 1941 között mintegy 20 ezer zsidó menekült Magyarországra Cseh- és Lengyelországból, Ausztriából, Németországból és Szlovákiából. Egy részük hamis papírokkal bujkált, másokat internálótáborokba zárt vagy megfigyelés alatt tartott az illetékes belügyi szerv, a Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóság (KEOKH).

Kozma azzal győzte meg az illetékeseket (Bárdossy László miniszterelnököt, Keresztes-Fischer Lajos belügyminisztert, végül Horthy Miklós kormányzót), hogy a kitelepítettek új lakóhelyükön meg fogják kapni a visszavonuló Vörös Hadsereggel tartó lakosság ingatlanjait. Júliusban megkezdték a "hontalan" (azaz magyar állampolgársággal nem rendelkező) és a "rendezetlen állampolgárságú" zsidók összegyűjtését. Valóban voltak pár helyen "visszaélések" pl. Eötvösfalván 8 zsidó család, ill. a férj Pesten intézte a magyar állampolgárságot, közben a családját elhurcolták.

A "végrehajtók" németek és ukránok voltak.

Horty, miután értesült az ott történtekről, leállította a további deportálásokat.

Az erdélyi deportálások menetrendje:

IX. kolozsvári csendőrkerület: 1944. május 19–június 9.

X. marosvásárhelyi csendőrkerület: 1944. május 19–június 9.

Máshol pontos adatok is vannak a létszámról.

Másrészt:

Anyám Marosvásárhelyen egy zsidó kislánynak próbált segíteni, ezért kis hijján őt is deportálták. Szalai Pál vezérkari tiszt -Világ Igaza díjas- mentette ki (nem ezért kapta a díjat).