A magyar emberek többsége miért pénzügyi analfabéta?

Azért az első hozzászólásban van némi igazság attól, hogy nem egy közgazdász fűrészporos monológja.

Van két gyermekem, egyidősek,(8) nagyjàból azonos értelmi képességekkel....

Mindkettőnek van pénze.

Az egyik semmire nem költ, képes kialkudni bármit.Határozott elképzelés van arról, hogy mire gyűjt.

Ha készít egy szép rajzot és megdícsérem, felajánlja -Ha már úgyis annyira tetszik, mi lenne ha megvenném?!

A másik gyerek pont az ellentéte.

Többször figyelmeztettem,érveltem, hogy nem a fán terem a pénz, mégis ellenálhatatlan vágyat érez arra, hogy az iskolai vásárban megvegyen egy kavicsot 800 Ft-ért. Igazi kereskedők álma a gyerek.

Ezt a példát csak azért írtam, mert nem biztos, hogy ennyire egyszerű ez a kérdés.

Az emberi faktor ebben a témában is nagy jelentőséggel bír!

A probléma szerintem abból ered, hogy alig hogy sikerült a feudalizmus hűbérúri rendszeréből és a vele járó személyi kultuszból kilábalni, jöttek az egymást váltó fasiszta, majd kommunista személyi kultuszok, amik mind azt ígérték, hogy majd a szeretett vezető minden problémát megold helyettünk. A politika pedig a rendszerváltás óta is folyamatosan azt ígéri, hogy az újabb vezető jobban fog gondoskodni rólunk, hogy nekünk ne kelljen soha többé önálló döntéseket hozni, azon kívül, hogy rá szavazunk.

Soha nem alakult ki Magyarországon igazán széles körben a polgárság, a saját gazdasági döntései mentén anyagilag önállóan, piaci alapon működő széles gazdasági réteg. Az emberek túlnyomó többsége mai napig valamilyen állami szervezetnél vagy állami tulajdonú cégnél dolgozik, a rezsicsökkentés révén az állam által mesterségesen előállított energia árakat fizet, fogalma sincs az embereknek a gazdaság valós működéséről, a legtöbb ember még csak nem is ismer olyat, akitől eltanulhatná a gazdaság valós működését.

Még nagyobb a gond, hogy nagyon sokan úgy vágnak bele saját üzletbe, hogy fogalmuk sincs hogy működik a piacgazdaság. Sok vállalkozó nem ismeri a jogi szabályozásokat sem, nem értik az adórendszert, nem értenek a pénzügyekhez, az üzleti tervezéshez még annyira sem.

Fontos lenne a szélesebb körű, iskolai és egyéb gazdasági oktatás. Minden problémát ez sem oldana meg, de legalább esélyt adna, hogy javítsa az esélyeket. Sajnos az iskolai oktatással is rengeteg probléma van. Amit képesek a tanárok átadni, az a tudás sem feltétlenül marad meg kellő mértékben. Ilyen újszerű tudás anyagot átadni képes tanár nem is biztos hogy minden iskolában van és akár extrém terheket is róhatna az iskolákra, hogy kerítsenek ilyeneket. A kötelező tananyag már így is egyre nagyobb, alig tudják belezsúfolni az óraszámba. A tanterv átalakítása pedig nagy és nehéz feladat, amit ráadásul allami privilégiuma, így rendre politikai szempontok alapján csinálják, egyáltalán nem feltétlenül praktikus szempontok alapján.

Egyébként ahogyan a tekintélyelvű magyar közoktatás felépül és a magolást helyezi előtérbe a kreativitás és önálló gondolkodás helyett, egyáltalán nem biztos, hogy alkalmas lenne önálló gondolkodásra ösztönzésre. Persze az sem segít ebben, hogy az iskola rendszer különböző szintjei, területei és színvonalai között iszonyatosan nagy különbségek vannak. Ugyanazt az alapismeretek egészen más mértékben lehet átadni egy budai elit gimnáziumban, ahol mindenki jómódú családban nevelkedik, ahol a tudás érték, a művelődési inspirálják és mindenki diplomás nem csak a családban, de a szomszédságban és szélesebb ismeretségben is. Egészen más problémákkal küzdenek egy borsodi falu kis iskolájában, ahol nemhogy diplomás, de még olvasni rendesen tudó sem biztos hogy van minden családban. Emiatt a tanulás megítélése is egészen más, ahogy az arra ösztönzés, a környezetből elleshető minták is.