Miért érzem úgy, hogy a magyaroknak nagyon nagy az arcuk, közben pedig keveset tudnak?

Én mindig is egy szerény, visszahúzódó ember voltam, aki nem akart rossz érzéseket kelteni másokban.

Ha például ügyesebb vagyok valamiben valaki másnál, akkor nem szeretem az orra alá dörgölni, mert érzem, hogy rosszul esik neki. Helyette szeretek rajta segíteni és megtanítani neki, amit tudok, mert örömmel tölt el, hogy ezzel is hozzájárulhatok mások fejlődéséhez.

Viszont nem érzem, hogy a magyarok közé tartoznék, mivel ők gonoszak és inkább megalázzák azt, aki kevésbé ügyesebb valamiben, mint ők.

Igazából soha nem éreztem magam magyarnak. :(

"Ez nem magyar sajátosság, ez egy embertípus."

Akkor miért tapasztalom ezt a környezetemben az emberek 90-95%-ától?

Valóban nem küzdök.

Mint már írtam, szeretek segíteni olyan embereken, akik valamit kevésbé tudnak, mint én. Szeretem elmagyarázni nekik azt, ami jobban tudok.

Nem szoktam őket lehordani mindenfélének, csak mert kevésbé járatosak valamiben, mint én.

Rossz érzés számomra, amikor fájdalmat okozok másoknak, de közben azt látom, hogy az ismerőseim nagy része szereti ezt csinálni. :(

A munkahelyemen is szinte én vagyok az egyedüli, aki segít az újoncoknak megismerkedni a hellyel és a teendőinkkel, a munkatársaim nagy része csak szekálja őket.

Az egyikük egyenesen valami szociopata-féle volt mindig is (5 éve ismerem), kedden konkrétan leordította az egyik új gyereket, hogy baltával fogja szétvágni a fejét, ha még egyszer nem ért meg valamit elsőre.

Miért kell ezt csinálni?