Miért nevezik felforgatóknak az 1848as szabadságharcosokat?

Szia, szerintem az a baj ezzel az egésszel, hogy mai gondolkodás alapján akarja a cikk megítélni az akkori dolgokat. Egyrészt, nem lehet bal-jobboldaliság alapján és mai politológiai fogalmak alapján leírni egy olyan folyamatot, amelyben egy rendi társadalom áttér egy polgári, modernebb formára. Magyarországon még az is bonyolítja a dolgot, hogy nálunk a konzervativizmus a reformkorban a Habsburg-pártisággal esett egybe, a liberalizmus, haladás pedig a nacionalizmussal. Mai fogalmak szerint akkor szerinted melyik a jobboldali és melyik a baloldali? Egyszerűen felesleges a mai terminológiákba beskatulyázni és ezek alapján megítélni a folyamatot. Anakroisztikus.

Na, de most térjünk rá magára a forradalomra és szabadságharcra. Mindig azt látom, hogy a mai közvélemény azt hiszi, hogy a szabadságharc úgy tört ki, hogy a magyarok nem fértek a bőrükbe, utálták már a Habsburgokat, ezért lóra ültek és nekimentek Bécsnek és kurucoskodtak egyet. Tehát mindenki azt hiszi, hogy mi támadtunk.

Pedig nem.

A szabadságharc kényszerből és védekezésből fejlődött ki, minket támadtak a Habsburgok.

Ehhez látni kell azt, hogy mit gondoltak a magyarok és mit gondoltak a Habsburgok a magyar-osztrák közjogi kapcsolatról. Ennek az alapja a Pragmatica Sanctio, aminek a tárgyalását nem lehet elkerülni, ha meg akarjuk érteni, hogy mi történt 1848-ban és 1867-ben.

A Pragmatica Sanctio egy kvázi alkotmány volt, amely a Birodalom országainak közjogi viszonyait szabályozta. Egyrészről kimondta, ahogy a Birodalom egységesen, elválaszthatatlanul irányítandó (tehát egy központból, egy uralkodó alatt), másrészről viszont a magyarokkal kapcsolatban kimondta, hogy Magyarországot csak a saját törvényei szerint lehet kormányozni.

Az volt ezzel a baj, hogy a törvényt mind a magyarok, mint a Habsburgok másképp értelmezték, mégpedig homlokegyenest ellentétesen. A Habsburgok ugyanis úgy értelmezték, hogy a Habsburg Birodalom egy egységes állam, egy olyan birodalom, amelyet egy központból irányítanak, így természetes, hogy mindegyik tartományt egyenlő módon, ugyanúgy kell irányítani. Így mindig felléptek minden olyan törekvés ellen, amely "különutas" volt, a magyar államiságot sem ismerték el (csak kényszerből), valójában mindig a centrális, abszolút monarchia kialakítására törekedtek. II. József császár ezért nem koronáztatta meg magát magyar királlyá, mert nem ismerte el, hogy van magyar királyság, csak a birodalmat ismerte el, benne magyar tartománnyal. Ezért akarta bevezetni Magyarországon is a német nyelvet, mint hivatalos nyelvet, mert mindenütt a német volt a Birodalomban a hivatalos nyelv (és nem azért, mert ki akarta irtani a magyarságot, ahogy a turbómagyarok hiszik... de ezt most hagyjuk).

MÁsik oldalról, a magyarok úgy értelmezték a Pragmatica Sanctiót, hogy Magyarországot a saját törvényei szerint kell kormányozni, azaz Magyarország egy független, önálló ország, és semmi köze a Birodalomhoz, csak annyi, hogy "éppen" ugyanaz az uralkodó... De amíg a Birodalomban az uralkodó császár, nálunk király, hiszen ez a titulus illeti meg a magyar uralkodót a magyar államiság hagyományai szerint. Tehát mi egy önálló országként határoztuk meg magunkat, nem pedig egy birodalom tartományaként.

A valóságban a kettő között volt a helyzet egyébként. Valamelyest érvényesültek Bécs központosító törekvései, valamelyest pedig a különutas magyar politika a Birodalmon belül. Hol az egyik, hol a másik állt jobban a kötélhúzásban.

Namost, a reformkorban a magyar politikai elit modernizálni szerette volna az országot, egy modern magyar politikai rendszert, közigazgatást, társadalmat, gazdaságot stb. akart kialakítani, polgári, kapitalista módon. Ezt viszont magyar kézzel szerették volna, magyar állam keretein belül, tehát magyar minisztériumokkal. És mivel a Pragmatica Sanctio leírja, hogy az országot csak a saját törvényei szerint lehet irányítani, minden joguk meg is volt ezt követelni! A baj ott volt, hogy lehetetlen volt a külügy-hadügy kérdésében megegyezi Béccsel. Ezek korábban, a rendi Magyarországon a király jogköreibe tartoztak, így nem képezték vita tárgyát, de egy modern Magyarországon a minisztériumok hatáskörébe tartoztak volna. Ez pedig az egységes Birodalmi kereteket szétfeszítette volna, ezért Bécs tiltakozott ellenük.

1848-ban viszont forradalmi hullám söpört végig Európán, és ezt meglovagolva a magyar rendek aláíratták a királlyal az áprilisi törvényeket. Vagyis teljesen törvényesen hoztuk létre a minisztériumokat, állítottuk fel az első magyar kormányt! A király aláírta!

Ezután Bécs a magyarok ellen uszította a nemzetiségieket (Jellasics stb.), akiknek a támadását ki kellett védeni. Így fegyverkezni kezdtünk. Vagyis Bécs támadott és nem mi, mi csak megvédtük azt a polgári államot, amit a magyar uralkodó jóváhagyásával hoztunk létre.

Tehát lehet vitatkozni azon, kinek volt igaza, de közjogilag igenis Bécs volt a törvényszegő, mert a királyi aláírás ott volt az áprilisi törvényen, a Pragmatica Sanctio pedig kimondta, hogy az ország a saját tv.-ei szerint irányítható.

Ezért a kérdésed értelmetlen, nem lehet felforgatóknak nevezni a magyar szabadságharcosokat, hiszen a hazájukat, földjüket, törvényeiket, kormányukat védték az ellenük támadó seregek ellen.