Mit gondoltok erről a cikkről? (Lényege: az erdélyiek, ha választhatnának, nem akarnának az "anyaországhoz" tartozni. )
Őszintén szólva, amikor korábban az itteni kérdéseket olvastam Erdély és Magyarország újraegyesítéséről, én is csak politikai, gazdasági, infrastrukturális, stb. különbségekben gondolkodtam.
Hogy mennyi feszült viszonyt eredményezne a nemzetközi politikában, hogy mennyire működésképtelen lenne egy székely enklávé Románia közepén, micsoda gazdasági különbségek vannak, és még mennyi, mennyi dolog amit össze kéne csiszolni.
Nem gondolkodtam el azon - és szerintem itt sokan mások szintén nem -, hogy vajon az erdélyiek hogy gondolkodnak erről. Talán alapnak vettük, hogy hát elvégre ők is magyarok, biztos kapva kapnának egy ilyen lehetőségen, hiszen így valamilyen értelemben helyre állna a régi rend.
A cikket olvasva ezek után kissé megdöbbentő volt azt látni, hogy mennyire nem így vélekednek. Persze belegondolva, érthetőek az érzéseik, s kicsit visszaemlékezve bizony abban is van igazság, amit ránk sütnek.
Mit gondoltok? Ettől eltekintve érdemes tovább gondolkodni ilyen témában, vagy érdemes lenne megpróbálni helyrehozni azt a kapcsolatot?
Értelmes hozzászólásokat szeretnék kérni, nem olyanokat, hogy "ez az index, tehát biztos hazudik, mert nemzetietlen és utálja az erdélyieket". Köszönöm.
válasza:Igen, megoldódott. A II. világháború végleg lezárta, azóta megtörtént a rendszerváltás, EU-s csatlakozás...stb.
És nem elfelejtésről beszéltem, hanem lezárásról. 1848-at viszonylag korán sikerült lezárni a magyaroknak. Már 1867-ben. Persze akkor is volt egy marginális kisebbség, akik habzó szájjal "gyilkos habsburgoztak", hőbörögtek, de az akkori politika tökéletesen kezelte.
Trianonnal nincs így. Az, hogy a magyarok Nagy-Magyarország matricával mennek Erdélybe, úgy viselkedve, mintha az még mindig a miénk lenne, érthető módon indulatokat vált ki a románokból és nem segíti elő ennek az ügynek a lezárását.
Bele kell nyugodni, hogy ez megtörtént, nem kis részben a mi hibánkból (és nem összeesküvéseket keresni) és így is marad.
Lehet, hogy most sokan elküldenek a francba büdös-mocskos ballib zsidóként, a brüsszeli cionisták kiszolgálójaként, DE - EU-tag mindkét ország, Schengen, határmegnyitás, miegymás.
Pár év, max pár évtized múlva már nem annyira mindegy lesz, hogy ki melyik országban él? Tudom, hogy sokan szeretnék az ellenkezőjét, de egyelőre a multikulturalizmus, a nemzetköziség, a világállamok felé tartunk. A nemzetiség, a nemzetállamok jelentősége fokozatosan veszt a szerepéből.
Ez persze nem jelenti azt, hogy a kultúrát nem kell őrizni, a hagyományokat nem kell ápolni. Igenis kell, hiszen valamilyen formában ez definiálja a nemzetet, s a szeretet meg az összetartozás érzése fölött szükség is van rá.
Ezért nem értem, hogy emberek miért akarják még mindig, hogy nehezen átjárható határok válasszanak el népeket népektől. Miért akarjuk egyenes és görbe vonalak mentén szétszedni a kontinens, hogy aztán azt mondhassuk, hogy "tessék, ezen a kerítésen belül van Magyarország, ott a másik oldalon Románia, de Románián belül is van egy kerítés, azon belül van Erdély..."
Trianon pedig csakugyan nem lett méltóképpen lezárva, ez teljesen igaz, viszont az is igaz, hogy már lassan 100 év eltelt, és egy nemzet tudata nem táplálkozhat folyamatosan a múlt századokban elszenvedett sérelmekből. A jövő felé kéne haladni, nem egyfolytában visszatekintgetni.
válasza:"100 éve történt esemény miatt kesergünk, aminek lassan nem lesz már élő tanúja sem"
--> Gondoljunk bele. Néhány száz évvel ezelőtt a törökök megszállták Magyarországot (azaz annak egy jó részét), ami nagyjából egybeesik a mostani Magyarországgal (jó, jó ez nem teljesen igaz, de fogjuk rá). Mi lett volna, ha 100 évvel később az akkor élt magyarok úgy gondolkoztak volna mint a mostani magyarok többsége? Az már úgy is török, már több szerb él ott mint magyar, és hasonló. Úgy gondolom, hogy akkor most nem létezne Magyarország. Szerencsére az őseink (köztük az erdélyiek, a császári Magyarországiak, de a török megszállás alatt élt magyarok is) soha nem adták fel Magyarország újraegyesítését. Erre természetesen 150 évet kellett várni, de megtörtént. Magyarország egyesült. Igaz, hogy nem független államként, igaz, hogy Erdély nem számított Magyarország részének. Később (kb. 200-300 évvel később) ez a probléma is megoldódott. 1867-ben Erdély ismét Magyarország részévé vállt, és Magyarország is visszanyerte félig-meddig a függetlenségét. Mindezt azért, mert őseink soha nem adták fel.
válasza:#11.: "Igen, megoldódott. A II. világháború végleg lezárta, azóta megtörtént a rendszerváltás, EU-s csatlakozás...stb."
Az nem megoldás, hanem szőnyeg alá söprés. Megoldásnak éppenséggel a Bécsi Döntések és az 1941-es határállapotok nevezhetőek, mikor etnikai szempontból jórészt igazságosan rendezték határainkat.
"1848-at viszonylag korán sikerült lezárni a magyaroknak. Már 1867-ben. Persze akkor is volt egy marginális kisebbség, akik habzó szájjal "gyilkos habsburgoztak", hőbörögtek, de az akkori politika tökéletesen kezelte."
Tökéletesen? Kossuth mást mondott, mégpedig azt, hogy nem kellene a halódó Habsburg birodalomhoz kötni hazánk sorsát.
"Az, hogy a magyarok Nagy-Magyarország matricával mennek Erdélybe, úgy viselkedve, mintha az még mindig a miénk lenne, érthető módon indulatokat vált ki a románokból és nem segíti elő ennek az ügynek a lezárását."
Szegény románok... Cserélnének velünk, akiknek matricák helyett Erdély elvesztését kell kibírnunk?
"Bele kell nyugodni, hogy ez megtörtént, nem kis részben a mi hibánkból (és nem összeesküvéseket keresni) és így is marad."
Biztosan csak akkor marad így, ha belenyugszunk. Ezt viszont nem akarja a magyarság.
A mi hibánk meg annyi, hogy nem fogtunk össze, mint a törökök Kemál Atatürkjük vezetésével, hogy kisöpörjük országunkból a megszállókat.
De nekünk Károlyiék meg Kun Béláék jutottak. Az első beletörődött, a másik fél szívvel harcolt. Meg is szívtuk miattuk.
válasza::D
Annyira tudtam, hogy előbb vagy utóbb eljutunk az őseinkig, Károlyiig, meg Kun Béláig. Azt azért tegyük hozzá, hogy azok az őseink, akik visszaszerezték (valójában nem sok közük volt hozzá, mert a Habsburgok nélkül valamikor a XIX. század végén szabadultak volna fel azok az országrészek) mondjuk Erdélyt, szépen betelepítették oda a románokat. Mert kevésbé voltak öntudatosabbak, mint a magyarok.
Arra azért kíváncsi lennék - sajnos ezzel mindig meg lehet ölni a vitát, mert értelmes válasz nem érkezik rá -, hogy mégis 1. milyen alapon szereznénk vissza mondjuk Erdélyt, 2. Hogyan?
válasza:"Ha találkozik egy magyarral, adja ki magát románnak"
Megjegyezném, semmi bajom nincs az erdélyiekkel és bízom benne, hogy nem így gondolkodik a többség.
De ha mégis, akkor miért vallják magukat magyarnak?
válasza:#15.: "1. milyen alapon szereznénk vissza mondjuk Erdélyt, 2. Hogyan?"
1. Olyan alapon, hogy tőlünk szakították el, erővel és nem önként adtuk oda.
2. Olyan kitartással, mint a két világháború közti Magyarország. Az két évtizedet várt a Második Bécsi Döntésre, ami azért következhetett be, mert a világ tudta, hogy mit akarunk, mert emlékeztünk és emlékeztettünk Trianonra.
válasza:Aha, oké. Azt ugye tudod, hogy Trianon előtt két évvel, mikor már mindenki tudta, hogy a háborút nem lehet megnyerni, mi területeket vettünk el a románoktól?
A nemzetközi jogban nem létezik az, hogy "ősi jogon" az enyém. Erdély Románia része, senki sem vitatja. Ezzel ez a része meg is van cáfolva, értelmetlen felvetés.
A második állításról meg annyit, hogy az a kitartás oda vezetett, hogy Magyarország belesodródott a II. Világháborúba, totálisan elpusztult az infrastruktúrája (vagy ellopták a németek, oroszok, románok) és elpusztult az ország lakosságának a 7%-a.
Köszönöm szépen, de nincs az a négyzetkilométernyi föld, amiért én ezt bevállalnám. De szerintem épeszű ember nincs, aki ezt jónak tartaná.
válasza: válasza:#18.: "Azt ugye tudod, hogy Trianon előtt két évvel, mikor már mindenki tudta, hogy a háborút nem lehet megnyerni, mi területeket vettünk el a románoktól?"
Aha. Minimális határkiigazítások voltak a Kárpátokban, stratégiailag fontos helyeken, miután Románia megadta magát, mert orvul ránktámadt 1916-ban. Ezért kéne elfogadnom Erdély elszakítását?
"A nemzetközi jogban nem létezik az, hogy "ősi jogon" az enyém."
És ki írja a nemzetközi jogot? A nagyhatalmak? Akkor ez nem objektív, hanem szubjektív jog.
"Erdély Románia része, senki sem vitatja."
A hazaárulók biztosan nem.
"A második állításról meg annyit, hogy az a kitartás oda vezetett, hogy Magyarország belesodródott a II. Világháborúba, totálisan elpusztult az infrastruktúrája (vagy ellopták a németek, oroszok, románok) és elpusztult az ország lakosságának a 7%-a."
Micsoda "lehengerlő érv", hogy csak mert egy világháború előestéjén történtek a Bécsi Döntések, és aztán a háborús részvételünk miatt újra elszakították tőlünk azokat, ezért ne próbálkozzunk újra, hanem hagyjunk fel vele örökre. Van még ilyen a tarsolyodban?
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!