Magyarország miért nem olvasztotta be a népcsoportokat akár eroszakkal?

Mert Magyarország, mint olyan nem létezett Mohács után. 1526... A virágzó középkor vége, az abszolutista hanyatló részt már csak Habsburg fennhatóság alatt élhettük meg, és mindenkit jobban érdekelt a saját birtoka, mint a magyarság sorsa. Amikor az 1820as években elindították a polgárosodás folyamatát a diéta már abban sem értett egyet, hogy mi legyen konkrétan (Kossuth-Széchenyi vita). A 48as konfliktus ezen felül a Habsburg Birodalom más nemzetiségeinek öntudatát is előhozta. A kiegyezés utáni speciális szerepben volt ugyan próbálkozás a nemzetiségek beolvasztására (kötelező magyarul tudás az alapoktatásban), de finoman szólva nem jött össze.

Az első világháború előestéjén már trialista berendezkedés is elképzelhető volt Bécs-Bp-Prága parlamentekkel. Nem hiszem, hogy a Monarchia ha nem veszíti el a világháborút Magyarország valaha is véghezvitte volna a nemzetiségek beolvasztása.

Röviden kimaradtunk az eszmeáramlatok korából, nem tudtuk kihasználni, ellenben a nemzetiségeink.

Tulajdonképpen csak a zsidók kis része és a cigányok nem asszimilálódtak.

Pedig Mária Terézia egyenesen megtiltotta a cigányok egymás közti házasságát, és amúgy elég kemény srác volt mégsem ért el semmit.

Bécsben még semmi érdeke nem volt a magyarok erősítéséhez, sőt!

De nem hiszem, hogy ezt állami erővel el lehet érni.

Mert tisztelünk más kultúrákat?

Mindenki élte a saját maga életét; ha éppen egy külföldi származásúba szeretett bele, akkor ővele jött össze; tök jó volt. De szerintem ilyenben nem is gondolkodtak; fel sem merült, mert minek

A XIX szd. elejéig a magyar nemzeti öntudat nem igazán tudott kiteljesedni. A hivatalos nyelv a latin volt. Az elit németül beszélt, illetve Bécsben mulatta az idejét. Senkit nem érdekelt, hogy az erdélyi földeket románul beszélők művelik, vagy az északi erdőben szlovákul beszélnek a favágók.

Mikor a magyar öntudat kezdett formálódni az itt élő kisebbségek öntudata is kezdett kialakulni. Elég nehéz lett volna magyarságunk elismerését követelni miközben mi erőszakkal asszimilálni kívántuk volna a kissebbséget.

A franciáknak is a 20. század közepére sikerült a kisebbségeiket "bedarálni", durva eszközökkel, Magyarországon ezt a folyamatot megszakította Trianon, valamint a magyar állam sokkal "türelmesebb" volt, messze több jogot adott a kisebbségeinek, mint Franciaország. Az ellenséges, más kultúrájú, beállítottságú, viselkedésű, ortodox vallású szerbeket és románokat alapvetően lehetetlen feladat volt asszimilálni, az elmagyarosodás is főként a szórványos kisebbségek, és főként a németek és a zsidók között volt jelentős.

A Habsburg udvar gyakorlatilag hungarofób nemzetiségpolitikát folytatott a Kiegyezésig, amikor is rájöttek, hogy a pánszláv, pán-ortodox mozgalmak jóval nagyobb fenyegetést jelentenek az uralmukra a magyar függetlenségi mozgalmaknál, és hogy ezek a magyar mozgalmak a birodalom ellen csupán az ő hungarofób politikájukból következnek, egyébként a magyarok hűséges alattvalók lennének. Így a Kiegyezés után vége lett az elnyomásnak, de akkor már elég késő volt. Igazából a Habsburgok adtak saját maguknak mattot (meg nekünk).