Ti tapasztaljátok annak jeleit, hogy nő a szegénység az országban, vagy badarságnak tartjátok ezt?

Szerintem még mindig nagyon megy a rongyrázás, akár hitelből is. Gyakran látom, hogy olyanok is vesznek többszázezres televíziót, telefont, házimozirendszert, akiknek a lábáról majd' leszakad a cipő.

Viszont olyat is látok, hogy az akciós vagy diszkont dolgok iszonyat hamar elfogynak, akár már az első napon. A drágább ételek és italok maradnak.

Segélyosztáskor meg....mindent megvesznek, ami luxus nekik, de a gyereknek ruhára meg a közüzemire már semmit.

Miskolci vagyok.

Az akciókat és a diszkont árú termékeket nem csak a szegények veszik. Egyre nagyobb divat a tudatos vásárlás, az akciózás. Tehát sokan ezekre nem csak rászorulnak, hanem büszkeséggel tölti el a végén, hogy mekkorát spórolt, + sokan rájönnek, hogy tulajdonképpen tök ugyanazt veszik, ugyanabból a gyárból jön, csak a csomagolás más, mégis olcsóbb stb. Ezért terjednek az ilyen divatok is, - inkább külföldön, mert itt apróbetűvel lezárják a kiskapukat - hogy kuponoznak, és naponta órákat töltenek a kuponokkal, hogy aztán nem, vagy alig fizetnek bevásárláskor, és ezt nem épp a csórók csinálják (azok rá se érnek).

Szerintem a szegénység annyira nem nő, inkább a tudatos vásárlók mellett egyre több olyan jelenik meg, aki meg marhára nem az és egyáltalán nem tudja felmérni a lehetőségeit, így könnyen bajba kerül a szokásai miatt. Vagy ugyan felméri, de nem érdekli, és a kötelező kiadások helyett előbbre teszi a "luxust" aztán meg majd lesz valami. Pl. egyik ismerősöm panaszkodott, hogy minden számlával le vannak maradva, nagyon ki kell számolni, hogy mit esznek. Aztán másnap vett 4 nadrágot 52 ezer forintért, mert "ebből a márkából alapból 2 lenne ennyi". Pl. ők sem kerülnének bajba, nem lennének hozzácsapva a nyomorgók táblázatához, ha úgy kezelnék a pénzt, ahogy azt kell.

Persze, tudom, sokan vannak, akik nem négy nadrág miatt nem tudnak fizetni, de ez a réteg mindig is megvolt, sőt újratermeli önmagát a 2 millió szegénységben élő, de a leszakadók jó része annak köszönheti a leszakadást, hogy olyan mértékben megváltoztak a fogyasztási szokásaink, és szinte mindenki a mának él. Aki nem, azt lenézik, mert "még erre se telik neki".

Akinek márpedig gondot okoz, hogy ha elveszíti a munkáját, akkor a fizetés nélkül hogy tartsa fent magát átmenetileg, annak nem szabad megvenni semmit, ami nem szükséges, hanem tartalékot kell képezni és akkor vásárolni, ha jobb helyzetbe kerül, pl. fizetését emelik, két fizetés lesz, kirepül a gyerek vagy valami. De ezt egyszerűen nem vállalják be, mert égő, mert az nem látszik.

És tényleg szomorú, hogy a kis falvakban nincs munka, de ez nem csak így van itt. Csak itt még ledöbbenve néznek az ingázókra, mert itt csak az a normális, ha max. a szomszéd faluig ingázol el. Külföldön az emberek sokan 90-100 kilométerekre járnak dolgozni, vagy messzebbre. Itt meg senki nem keres 20 kilométeres körzeten kívül.

Hát ezt pont benézted, mert Pestre ingázok Bács megyéből. 100 kilométer körüli a vonatút, + át Budára BKV-val.

Nézd, ha vagy olyan szakember, akkor fizetik. Ha nem vagy, és csak olyan állást tudsz megpályázni, amire kb. akárki megfelel, mondjuk a szalag mellé vagy hasonló, és helyből is 140 ember jelentkezik, akkor meg nem kell csodálkozni, nem lehet egy üzem minden faluban, akkor oda kell költözni, ahol van. A munkalehetőségek sose fognak utánatok menni, már rég vége van annak, hogy mindenkinek csináltak mindenhol munkát alibiből, csak hogy legyen.