Hol rontottuk el?

"de nem kommunizmus hanem szocializmus!"

Nem mindegy minek hívták?

"Ahogy a 17-est olvasom ez a 4 év is mély nyomokat hagyott. Legalábbis egyes emberek agyában!"

Úgy látom benned is igencsak mély nyomokat hagyott negatív értelemben, meg is látszik a semmitmondó hülyeségeiden.

Ráadásul inkább hallgattál volna bölcsebb maradtál, mert 25 év óta egyre lejjebb csúszunk (ha nem veszem bele az imádott 40 évedet).

(Apropó hová lett a másik válaszom, amíg a "büdös magyarkodós" proli böffentése bentmaradt?)

tegnap 22:18 (utolsó)

Egyetlen jó mondatod volt: ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna. Persze csak látszatra, de az is több, mint a semmi.

Úgy látom a prolik összegyűltek! :D

Ha nem tudjátok megcáfolni amit írtam akkor minek írtok?

(az 1957-ező válaszoló voltam)

Én még nem éltem akkor, úgyhogy én is kíváncsian várom az idősek válaszát. De családtól, rokonoktól azért van egy képem azokról az időkről, sokat beszélgettünk róla otthon. Tudom, hogy egész más megélni valamit, és hallani róla, de egyvalamiben azért biztos vagyok: az akkori emberek semmiért sem hibáztathatók.

Azt gondolom (és örülök, hogy vannak itt, akik egyetértenek velem), hogy akkor nagyon sok minden elment a magyar társadalomban, amit a mai napig sem sikerült pótolni. Sok embernek egy rossz döntése, vagy nem is döntése, inkább éppen egy halk nem-döntése volt az, ami legitimálta a Kádár-rendszert. Tele van a magyar történelem rossz döntésekkel, ez is egy volt közülük. És valószínűleg én magam, és a maiak közül legtöbben ugyanezt tettük volna megannyi gyász, vérontás és rombolás után. Ne felejtsük el azt sem, hogy volt a dologban egy erős külső antiszelekció is, aki esetleg máshogy döntött, és nem akart lefeküdni a rendszernek, azt rövid úton likvidálták.

Szóval kedves idősek, várjuk a véleményüket, de tudják, hogy én nem akartam senkit személyesen felelőssé tenni, végképp nem hazaárulózni. Ez egy olyan történelmi hagyaték, mint Mohács vagy Trianon – lehet felelősöket keresni, de nem érdemes. Valószínűleg úgysem nagyon alakulhattak volna másképp a dolgok.

(Egyébként sajnos a mai társadalmunk is tömegesen hozza a rossz döntéseket, elég csak a demográfiai viszonyokra vagy a környezetszennyezésre gondolni, amik miatt meg majd a mi unokáink fognak haragudni – remélem, ők is hasonlóan megértően viszonyulnak majd hozzánk.)

A hazai közvélemény régóta érzi magát külső hatalmak áldozatának: az ország bajaiért mindenki felelősebb, mint az itt élők saját maguk. Az emberek meggyőződése, hogy a magyarok különleges tehetségük okán többet érdemelnének. A külvilág nem érti, elnyomja, kihasználja az ismételten a saját törvényei szerint boldogulni kívánó nemzetet. Az állampolgárok többsége egyéni tapasztalatai alapján nem hisz a piachoz való innovatív alkalmazkodással vagy a munkával és takarékoskodással történő felemelkedésben. A rombolva teremtő kapitalizmus működésmódját nem érti, és nem is nagyon kívánja megérteni. Határozottan úgy gondolja, a rendszerváltással csupán a függőség mechanizmusai változtak, a kizsákmányolás mértéke valójában emelkedett. Magyarországon a békés gazdasági fejlődés és a sajátos felemás kispolgárosodás aranykora a Kádár-korszak emlékéhez kötődik. Sokaknak ezért mindmáig mindennek a mércéje és a mintája az akkori felemelkedés tapasztalata. A közvélemény jelentős része továbbra is csupán a személyes részvétellel működő kis magántulajdont fogadja el igazán legitimnek. A piaci kapitalizmushoz inkább a csalódását fűzi.

Még csak egy generáció nőtt fel, akik még tanulják a politikát. Akik most a politika irányítói, független melyik párt, még a szocializmus emlőin nőttek fel. Olyanok mint a kiéhezett ember. Harácsolni falni akar.