Miért kéne, hogy büszke legyek arra, hogy Magyar vagyok?

Az ember az identitásáért megdolgozik, egész élete során alakítja azt ki. Magyarnak, németnek, szerbnek stb. nem születik az ember, hanem azzá válik, azáltal, hogy elsajátít értékeket, hagyományokat, valamint munkájával hozzájárul közössége épüléséhez.

Te csak magyar állampolgár vagy, nem vagy magyar, identitás nélküli ember vagy, mivel nem voltál hajlandó energiát fektetni a saját identitásod felépítésébe.

Azokban a körökben szokás az ilyesmi, büszke lenni a származásra és persze el is ítélni másokat vele született tulajdonságok miatt, ahol igazi moslék-állat emberek vannak.

Ahol nem számít mit teszel meg, milyen patkány van, alja, de közben vered a melled, hogy magyar vagy, hetero vagy stb...

Semmit nem jelent a származás, szemed színe, milyen neműnek születtél, milyen szexuális orientációval.

Csak a tettek számítanak, arra legyél büszke amit te értél el, egyedül, a magad erejéből.

Mert ez tisztelet az őseink és a hagyományaink felé. Egészséges nemzeti öntudatnak hívják, semmi negatív nincs benne, és természetesnek kéne, hogy legyen. A sokféle kultúra teszi a világot sokszínűvé, az azonos kultúrkörbe tartozó embereket egymáshoz kapcsolja valahogyan, a más kultúrákba tartozókat pedig érdekessé teszi. Ez 100%-osan pozitív dolog. A legtöbb népnél nem is kérdéses az, hogy büszkék a nemzetükre. Valahogy nálunk merül fel folytan a kérdés, az valahol az évszázados diktatúrákban gyökerezhet, akik megpróbálták elvenni a nemzeti öntudatot. Szerencsére ez csak részben sikerült nekik, de sajnos részben sikerült nekik. Ezért is ennyire széthúzó a társadalom.

Vegyük a szegényembert, aki örököl egy házat a nagyszüleitől. Ott éldegél csendesen. Egy napon az ismerőse látogatóba érkezik hozzá, a szegényember körbevezeti a kis házban, büszkén mutogatja neki. Nem vág vele fel, nem hasonlítja össze másokéval, egyszerűen megmutatja, hogy íme, ez a ház, és hogy ő miért szereti. Erre az ismerőse azt mondja: "Nem értem, miért kell erre büszkének lenni. Te ezért nem tettél semmit, ez a nagyszüleid háza. Amúgy is, a szomszéd háza sokkal szebb, nem értem mire vagy büszke, inkább szégyellned kéne." És vegyük észre, hogy itt nem a szegényember hozzáállásával van baj, hanem az ismerőséével. Szerintem mindenki hallott már hasonlót a magyarsággal kapcsolatben is. Egyszer itt járt egy külföldi ismerősöm, én beszélgettem vele semleges dolgokról, arról, hogy mik a látnivalók, stb. Egy barátom pedig mindenképp fontosnak tartotta megemlíteni, hogy "Magyarországon szerinte miylen hülyék az emberek, mert mi mindenkit utálunk, és ezért minket is utál mindenki, teljesen jogosan. Meg hogy milyen hülyeség az, hogy büszkék vagyunk a honfoglaló magyarokra, akikhez már semmi közünk, meg az ún. "kalandozásokra", pedig azt szégyellnünk kéne." Aztán az ilyenek miatt alakul ki külföldön az a kép rólunk, ami tovább fogja gerjeszteni ezt a feszültséget. Szerintem ez a baj.

Az olaszok is büszkék a római birodalmi időkre, amihez már nekik sincs sok közük, meg nem is egy tündérmese az sem, de miért lenne ez baj, ha ők azzal a kultúrával azonosítják magukat? A mai Egyiptom lakóinak sincs sok köze a piramisok építőihez, mégis saját kultúrájuk részének tartják. És nem azt kezdik el mondani mindenkinek, hogy "Mekkora szégyen, hogy itt áll egy csomó kő, amit rabszolákkal összehordattak, aztán a sok hülye még büszke is rá." De ott ez fel sem merül, de nem is kellene felmerülnie. De nálunk valamiért valakik nem tartják természetesnek azt, hogy valaki büszke legyen a saját nemzetére és kultúrájára. Pedig így lehet könnyen beleszürkülni a nagyvilágba.

nemzet szó maga megadja a választ.

az ember közösségi lény és az a közösség formálja a gondolkodásodat.

Nyilván ha ez a kérdés felmerül benned, akkor az csak arra utal, hogy szűk látókörű vagy. Legyél nyitottabb a világra a kérdés feltevés már ezt sugallja. Sok sikert.

Azért mert IDE születtél. Nem is értem ezt a hülye kérdésedet. Legtöbb nagy találmányhoz van közünk, sok tudóst szült ez a Nemzet. Költőink is elismertek külföldön. Mert a magyar lányok a legszebbek. Mert az ételeinket, italainkat mindenki szereti. Mert gyönyörű helyek vannak Magyarországon. Mert a legfinomabbak a gyümölcseink. Mert nagyon jó minőségű a termőföldünk. Mert itt van a legtöbb édesvízkészlet a föld alatt. Mert több mint ezer éve élünk ezen a helyen, hiába a sok elnyomás, megszállás, de MI mégis itt vagyunk. Az Őseidnek köszönheted, akik magyarok voltak.

És még sorolhatnám..........

Szerintem sokan félreértelmezitek a kérdést (ha mégis úgy értette a kérdező elnézést kérek előre is). Én mindenesetre elmondom az én verzióm.

Egyrészt ha az érzelmeket kizárjuk a kérdezőnek igaza van (ebben talán egyetérthetünk). Csak ugye nem kéne kizárni az érzelmeket...

Másrészt: szerintem sokkal inkább arról szól a kérdés, hogy csak azért mert ide született valaki, miért kéne büszkén verni a mellét?

Ettől függetlenül lehet valaki büszke Puskásékra, az aranycsapatra, a honfoglalásra (bár a kalandozásokban tényleg nem értem mi büszkeség lehet), vagy ezernyi másra.

Én is jobban örülök egy magyar Nobel-díjasnak, aranyéremnek, filmnek, vagy könyvnek. Azzal együtt örülök, hogy létezik még ilyen kaliberű honfitársam. De ez nem jelenti azt, hogy ugrálnom, visongatnom kell, hogy én magyar vagyok, ti pedig nem beszélsz bibibííí (most nem rátok értve, hanem általánosságban)

Harmadrészt: sajnos néhányan (és ők a leghangosabbak) túlzásba viszik a magyarkodást, ami értelmes emberekeben undort vált ki. És itt nem a vesszen Trianon-ról van szó, sokkal inkább arról, amikor le van nézve bárki más csak és kizárólag azért, mert piréz vagy hottentotta. És sajnos sok ilyen van, az emberben meg elindul egy ösztönös védelmi reakció, hogy ilyenekkel semmiféleképp ne tudják azonosítani.

Gondolom te gyerekeidre, ha lesznek se lesznek sem leszel soha büszke, barátaidra, ha sikerül nekik valami.

Minek szurkolni ennyi erővel, minek más sikerének örülni, aki valamennyire közel áll hozzád, hisz az nem a te sikered.

Mondjuk az is igaz, hogy a jelenetekre, nem lehettek büszkék, magyarok.