Magyarország 25 év elteltével miért nincs annyira távol a Kádár-rendszertől mint amennyire távol volt 1970-ben a Horthy-rendszertől?

#11 14:02

A két rendszer gyökeresen más, ezért másként reagál a hitelre. A kommunizmusban a hiteleket nem a fejlesztésre, a termelékenység, így pedig a profit növelésére költötték, ami fedezte volna a hiteltörlesztést. Nem is tehették a (fizikai) munkaalapú, verseny nélküli, teljes foglalkoztatottság ábrándjának üldözése ezt nem engedte meg. A már akkor is fölösleges munkahelyek (búltatott) munkanélküliség sámát duzzasztotta volna fel, ami felemészti a megtermelt extraprofitot és a rendszer hitelválságba kerül, vagy munkanélküliséget teremt, és a rendszer identitásválságba (nem jutott eszembe jobb szó) kerül. Ezek helyett inkább közvetlenül az életszínvonal emelésére költötték a hiteleket, ami szintén nem járt a termelékenység és a profit növekedésével, emiatt a rendszer hitelválságba került.

Ez a veszte a szocialista berendezkedésnek. Külső tőkeinjekció nélkül a fejlődés és életszínvonal emelkedés leáll, tőkeinjekcióval pedig a rendszer felemészti saját tartalékait és csődbe megy.

Ez volt görögországban is. Csak nevében volt kapitalista, a felvett hiteleket a vízfejű, túlfizetett és túlméretezett állami munkahely-állomány megtartására és növelésére fordították, míg végül az adósságállomány átlépte a kezelhető szintet.

Az nemszámít. A kapitalizmus nem egy varázsige, hogy kimondjuk, itt (vagy ott) az van, és hirtelen rakéta módjára kilő az életszínvonal.

Az adósság nem jó, nem rossz, hanem egy állapot. A felvett hitelt a kapitalizmusban is el lehet költeni jól és rosszul. Ha jól költik el, az,ország bevételei növekednek, az állam tud törleszteni, vagy a növekedést kihasználva újabb hiteleket vehet fel további fejlesztésre, amik, ha megtérülnek, kezelhető marad az államadósság, de az életszínvonal nő.

Például, ha én, mint kormány, felveszek egy, a GDP 50%-át kitevő hitelt, amit fejlesztésre költök, a GDP nőni fog, a relatív hitelállomány már csak 40%-ot tesz ki, vagyis további fejlesztésre újabb hitelt vehetek fel, nem jelent nagyobb terhet az országom számára.

A képzeletbeli országomnak állandóan van adóssága, az abszolút értéke folyamatosan növekszik, de a gazdaság és az életszínvonal is.

Ha viszont a felvett hitelt elviszi a korrupció és a szociális kiadások, nincs növekedés, a hitel törlesztésére megszorításokat kell bevezetni és újabb hiteleket felvenni. Előbbi rövid távon normalizálja az adósságot, de hosszabb távon, szemléletváltás nélkül, visszafogja a gazdaságot, csökkenti az ország bevételeit, utóbbi szintén rövid távon kezeli a helyzetet, hosszabb távon súlyosbítja.

Mi, és általában a kelet- és dél-európai országok, ezeket a rövidtávú megoldásokat alkalmazzák. Vagyis nem a kapitalizmus a rossz, csak vannak országok, amik képtelenek élni az általa nyújtott lehetőségekkel.

Mert a hitel és (állam)adósság ez. Nem jó vagy rossz dolog, hanem egy eszköz, amivel lehet jó irányba terelni egy országot, vagy csődbe vinni.

Adok még egy egyszerű példát. Te kölcsön kérsz tőlem 5000 forintot. Én megmondom, fizu után 6000 forintot kell visszafizetned.

Te, mint rossz kapitalista:

Péntek este eliszod, fizu után megadod a 6000 forintomat, és következő hónapban még rosszabbul állsz, mint legutóbb.

Te, mint jó kapitalista:

Ebay-en veszel 250ft/db áron 20 kulcstartót, eladod Vaterán 500ft/db áron, megdupláztad a pénzt, visszafizeted a 6000 forintomat, és még neked is marad tisztán 4000.