Amennyiben a dolgozóknak jobb volt a Kádár-rendszerben mint a Horthy-rendszerben illetve mint a rendszerváltás óta akkor mi a kérdés?

Kedves Lumpenproletár!

Igaz, elmaradt a megszólítás, talán nem volt egyértelmű. Most ennek okán nem kerültem ki.

"Én? Igen. Elolvastam de az egész értelmezhetetlen zagyvalék."

- A hozzászólásomat azzal nyitottam meg, miszerint: "Ezt már kifejtettem a másik kérdésednél, ugyanazt tudnám itt is írni, de vélhetően ismét nem olvasnád el."

Ez volt az oka annak, hogy mint amiképp magam is megjegyeztem:

"Röviden: [...]

Ez így mind most csapongó gondolatmenet, de csak címszavakat írok."

"Önnel az a probléma(a fentieken túl...)hogy a másik oldalt próbálja meggyőzni. Én nem. Én mindenki véleményét elfogadom DE a saját véleményemhez ragaszkodom amit szeretek itt ki is nyilvánítani."

- Az embert az viszi előre, ha megosztja egymással a gondolatait, tapasztalatait. Nagyon toleráns vagyok másokkal szemben, és empatikus. Nem gondolom magamat tévedhetetlennek sem, különben nem állnék le vitatkozni. Hiszen a vita arról szól, hogy ütköztetjük az érveket, és ennek alapján formálódunk személyiséggé. De az, hogy nem vagyok autokrata felfogású, nem azt jelenti, hogy "mindent ráhagyok a többiekre", az messze nem a gondolat szabadsága, hanem közöny és szétesett emberi közösség.

Hadd emeljem ki, amit korábban nekem írtál (nincs benne személyes téma, így vélhetően nem sért, ha saját szavaidat idézem):

"Véleményem szerint aki egyik vagy másik oldalhoz(jobb vagy bal)elvhű módon viszonyul annak akkor sem szabad az álláspontját megváltoztatnia ha egyébként legbelül érzi hogy a másik oldalnak van igaza. De erröl nincs is szó ugyanis mindegy hogy milyen áron de aki az elnyomottak pártján áll annak akkor is igaza van ha egyébként nincs!"

Azaz te magad is belátod, hogy nincs igazad, de szeretnéd, hogy igazad legyen. Egy magad teremtette világban élsz, és félsz attól, hogy ez megváltozzon, félsz az újtól, esetleg a csalódástól, vagy csak büszkeséged sérülne, ha rádöbbennél, hogy amiben biztos voltál eddig, nem igaz.

Az elnyomottak pártján állni pedig nem lehet úgy, ha érzéketlen vagy több mint félmillió, minden társadalmi csoportból kikerülő ember, férfi, nő, gyermek, idősek és állapotos asszonyok szenvedése iránt, valamint a többmilliók felé, akik hozzátartozóik voltak.

A kérdező nagyon...egyszerű. Pro Patria kiválóan foglalta össze, nem is lehetne erre a kérdésre (?) ennél jobb választ adni.

A baj az, hogy Lumpenproletár barátunkat a tények kevéssé érdeklik. Hallott, olvasott valamit a kommunizmusról és az megtetszett neki. A történelmet már gyengébben ismeri, s ezért ha ellenvéleményre talál - és talál, joggal - akkor a korlátolt emberekre jellemzően nem a nézeteit vizsgálja felül, hanem a tényeket próbálja beleerőltetni, beleszuszakolni az ő saját torz elképzeléseinek a keretébe. Persze ez nem megy, mert ez már így van a tényekkel, azok makacs dolgok.

A helyzet éppenséggel az, hogy a magyar dolgozók több ízben kijelentették, hogy nem kérnek a szocializmusból. Kifejezték ezt '45 - ben, '47 - ben a választásokon. Szerintem könnyen értelmezhető volt a nemtetszésük '56 - ban is. (a kivégzettek túlnyomó többsége munkásfiatal volt, negyedmillióan az országot is elhagyták). És végül '90 - ben sem az MSZMP nyert a választásokon. Akkor ki is akart itt kommunizmust?

Mivel mással nem tud előhozakodni, mindig a "dolgozó, a dolgozók" frázissal áll elő. De hát nem is értem mit gondol, hiszen mindenki dolgozó? Mindannyian munkából élünk. Vagy aki itt, ezen a fórumon ellentmond neki az mind volt birtokos, gyáros fia - lánya lenne? Ugyan már.

És főleg miért ír kérdést az aki süket a bírálatokra?

Kedves HakapesziM!

Azt is kifejtettem a Kérdezőnek, hogy milyen felmenőim, családtörténetem van, mert felötlött benne, hogy "itt van a kutya elásva", de nem reagált rá, az álláspontja felülvizsgálata pedig elő sem jött, mint lehetőség ezután.

És egyébként igen: számos más érv mellett utaltam arra is, hogy szabad keretek között mindig keresztény-konzervatív túlsúly volt a magyar választások eredménye, hogy Rákosi és Kádár is végig bizalmatlanul kezelte a "klerikális vidéki lakosságot" (értsd: Magyarország népességének 80-90%-át), és csak a nagyvárosi munkásokat vette mindenkor számításba. Hivatkoztam rá, hogy maga Kádár is azzal utasította el Hruscsov csapatkivonási ajánlatát, hogy anélkül "nem tudná fenntartani a hatalmát", ami pedig nyilvánvaló és egyértelmű érv minden további vitát megelőzendő. De ha még mindig nem lenne elég, más is írta, és én is, hogy nem nyugatról szöktek ide emberek, hanem innen nyugatra.