A dolgozó munkásosztálynak munkája révén való megbecsülése a Kádár-rendszerben volt-e vagy a rendszerváltás óta inkább biztosított?

A kommunizmus 7 csodája:

1. Mindenkinek volt munkája.

2. Bár mindenkinek volt munkája, senki sem csinált semmit.

3. Bár senki sem csinált semmit, a tervet 100% fölött teljesítették.

4. Bár a tervet 100% fölött teljesítették, mégsem lehetett semmit kapni.

5. Bár nem lehetett semmit kapni, mindenkinek megvolt mindene.

6. Bár mindenkinek megvolt mindene, mégis mindenki lopott.

7. Bár mindenki lopott, mégsem hiányzott soha semmi.

Nyílván a Kádár-rendszerben!

Ezt elismerik a hungaristák, meg a jobbikosok is.

Nem éltem benne, de azt mindenki elismeri, hogy nem volt munkanélküliség,mert mindenkinek találtak valamit és munkakényszer volt. A munkás meg kapott szociális ellátást, juttatásokat. A rendszerváltás után meg felszámoltak mindent, ebben jelentős részük volt a "szocialistáknak" is. Különben meg milyen szocialista az, aki privatizál, leépít és lerombolja a szociális hálót?

Kádár a 80-as években már elég nagy gondban volt. Úgy távozott az élők sorából, hogy először megszopatták aztán hátulról fenekébe rakták.

A munka megbecsülését, a szaktudást nem mossuk össze a rendszerszintű problémákkal. Ez a tisztességes szakemberekre nézve sértő.

Kádárék már próbálkoztak a vegyesvállalatoktól kezdve mindennel, ahonnan lehetett hitelt kértek, majd végül bukás.

A demokrácia 8 csodája:

1. Már alig van valakinek munkája.

2. Bár már alig akad, akinek van munkája, a gazdaság mégis dübörög.

3. Bár a gazdaság dübörög, mégis egyre nő az államadósság.

4. Bár egyre nő az államadósság, egyre nagyobb a jólét.

5. Bár egyre nagyobb a jólét, mégis csak hitelből lehet megélni.

6. Bár csak hitelből lehet megélni, segélyre mindig van forrás.

7. Bár a segélyre mindig van forrás, mégis egyre többet lopnak.

8. Bár egyre többet lopnak, a bűnözés mégsem növekszik. "