Csak nekem tünik fel hogy mindenki aki itthon 'boldogul' az azt szokta mondani egy kivándorló magyarnak hogy 'menjél mosogatni Angliába'. 'azt hiszed ott jobb lesz' . és társai?

Aki ilyen kijelentéseket tesz, hogy "menjél mosogatni Angliába azt hiszed ott jobb lesz és társai" kívánom, hogy élje át azt,mint amit az országukat a megélhetését elhagyni kényszerülők élnek át. És a válaszom: IGEN jobb lesz!!!! Csak utána kell számolni annak, hogy itt mennyit kaphat valaki a mosogatásért és mennyit külföldön. A minimál bérre bejelentettek heti 54 font lakhatási támogatást kapnak (minimál bér 1000 font/hó ott kéthetente van fizetés így 500 font/2 hét). Az 214 font havonta. Egy egy ágyas szoba 400 Font így havonta 186 font a lakhatás. Az élelmiszer jóval olcsóbb, mint itthon a tömegközlekedés viszont drágább (de minőségibb). A ruhák (márkásak) nevetségesen olcsóak!!!!! Általában dolgozni mennek ki az emberek, a nagy többség nem a tejjel-mézzel folyó Kánaánt várja, hanem hogy a munkájából meg tudjon élni. Számomra csábító még, hogy a gyermekeim tökéletesen fogják beszélni az angol nyelvet illetve az iskolarendszernek köszönhetően az egyenruhán kívül csak a napi étkezését kell a gyerekeknek iskolai szinten fizetni. Tehát egy ceruzát sem kell venni!

Visszatérve a kérdésre nemcsak a pénz motivál sok embert, hanem, hogy jövőképe is lehet. Itt sajnos a közszférában dolgozva azon kártyázunk, hogy rezsit fizetünk vagy eszünk. Autónk nincs és kilátásunk sincs rá, hogy itt mikor lehetne. Kizsigerelnek, megtaposnak és sokszor hiába a diploma lehet menni utcát söpörni, ha nem akarja a delikvens, hogy éhezzen. Így kell megbecsülni azt aki éveket töltött felsőoktatási intézményekben? Lediplomázott és nyelvvizsgázott?! (nekem nincs diplomám csak együtt érzek azokkal akiknek esélyük sincs vele elhelyezkedni). Ezt érdemli egy jó szakmunkás? Aki szintén éveket tanult. Ezt érdemlik az itt élő normálisan adózó, csak dolgozni és megélni akaró emberek????

Én sem 4 osztályt végeztem. Mégis hamarosan a saját és a gyermekeim érdekében itt hagyjuk ezt az (nemcsak anyagi szempontból) élhetetlen országot. Sajnálom, mert szeretem az országom, de ebből nem tudok enni adni a gyermekeimnek. Még valami: ott kint nem nézik le az utcaseprőt, a mosogatót, a pincért vagy a pizzafutárt, ez magyar sajátosság. Ott meg vannak becsülve az emberek, mert dolgoznak. Ahogy biztos nyelvtudásra tesznek szert úgy kaphatnak egyre jobb munkákat..... Ez a különbség!

14-es vagyok!

Köszönöm szépen kedves kérdező!

Kérdés a kérdésben (és ezért elnézést kérdek), de komolyan gondolja bárki is, hogy a becsületes munka (legyen az akár mosogató, utcaseprő, boncmester, buszsofőr, pincér, szív sebész, tanár, stb...) szégyen lenne? Vagy alábbvaló, mintha ebben az országban végzi töredékéért a kinti fizetésnek? Lehetek nagy ősmagyar, de attól éhes maradok és a számláimat sem tudom fizetni.

A férjem 13 éve katona, 10 éve nem emelték a fizetését (ahogy sok mindenkinek sem). A forintos (!) lakás hitelünk 176000 Ft-ra emelkedett (egy teljesen átlagos házban élünk) (sajnos nekünk senki sem segített mindent önerőből kellett megoldanunk). Az én helyem megszűnt így kövezzen meg bárki aki 141000 Ft (a férjem fizetése családi adókedvezménnyel) + a családi pótlék 2 gyerekre 26600 Ft összbevételnél nem hagyná itt inkább az országot a saját és gyermeke(i) érdekétől, MEGÉLHETÉSÉTŐL, BOLDOGULÁSÁTÓL vezetve. Tudom, hogy mivel dolgozni akarunk (legyen az mosogatás vagy pincérkedés egyenlőre) fogunk tudni boldogulni, mert teret kapunk hozzá. Önző lennék pusztán lokálpatriotizmusból gátolnám a gyermekeim életét. Mert néhány év és iskolába mennek. Ha jön, hogy 2 napos kirándulásra szeretne menni az osztállyal nem fogom tudni elengedni, mert így is kártyázunk a fizetnivaló és az élelmiszer kiadás között. Nincs jogom hátráltatni Őket, ha a lehetőség adva van. De ez pusztán az én véleményem! Senkit sem kényszerítek, hogy kövessen vagy adjon igazat nekem. Egyéni mérlegelés kérdése. Viszont az jelzés értékű, hogy az 50 éves szüleim is inkább kezdik újra az életüket egy másik országban, minthogy itthon felőrölje őket a nincstelenség és a kilátástalanság. Ahhoz még fiatalok!

Kedves 19-es!

1000%-os tisztelet édesanyádnak, kevesen merik kezükbe venni a sorsukat (kortól függetlenül) és nem csak panaszkodni, hogy mi mennyibe kerül, de a bérünk, nyugdíjunk milyen kevés!!! Nem egy fotel forradalmár és mer lépni!

Kedves Kérdező!

Sajnos a "turbó magyar" (nagyon tetszik a kifejezés) is látja, hogy már a hónap elején nem jön ki a pénzéből, mégis köti az ebet a karóhoz. Ki tudja miért. Összefogás itt sosem lesz (ahogy az egyik kedves válaszadó említette), mert szépen egymás ellen fordították az embereket, én pedig ebbe belefáradtam!

A tesóm decemberen ment ki Londonba, eddig nem volt fontos a magyarsága, de amint hazajött vett kintre egy magyar zászlót. Lehet ezt így is. Egyedül van kint, minimál bért keres, mégis 2 heti lakbér és étkezés valamint utazási költség kifizetése után még egy gitár is belefért. Végre van életcélja és bele mer vágni, mert látja, hogyha dolgozik, akkor boldogul. Nehéz neki is mert folyton fáradt, de itthon is ugyan úgy elfáradna töredékéért a kinti keresetének (és még mindig a kinti minimál bérnél tartunk). Én 29 éves vagyok nagyon nehezen tudtuk úgy ahogy berendezni a házunk, mégis mindent inkább feladunk csak hogy ne kelljen a rezsi és az ennivaló között dönteni. Nem is beszélve a gyerekekről. Ha más újra tudja 50 évesen kezdeni az életét nekem is menni fog. Tudom, hogy jobb lesz, mert dolgozni akarok és fogok is, tehát megfogadom az itthon boldogulók tanácsát és megyek mosogatni Angliába, mert hiszem, hogy ott jobb lesz! :)

14, 16 voltam