Van bármi féle racionális magyarázat arra, hogy a Fidesz egykulcsos adórendszere miatt, miért jártak ezerszer jobban a gazdagok, mint a szegények, vagy az átlagbért keresők?

A leggazdagabb haverjaim mind minimálbérre voltak bejelentve, korábban semmit nem adóztak, mindent elköltségeltek, most már legalább a minimálbér után adóznak.

Hidd el, nem az az igazán gazdag, akinek bejelentett több százezres jövedelme van. Hanem az aki mindenféle bérköltség nélkül az egészet zsebre nyomja. Talán ezeket a köröket ösztönzi egy tisztességes adómorálra a rendszer.

#12 (vagy #23). Az írás régen történt, két hónapi távlatból kissé nehéz mindent visszaidézni, továbbá úgy tűnik, a téma kifújt. De azért: a vélt hangnemről most nem elmélkednék, túl sok olyan írást olvastam, amely szépen előadott – fogalmazzunk így – valótlanságokat/tévedéseket/összemosásokat/stb. tartalmazott, ha szóvá tették, jött a méltatlankodás.

A teljességet ne várd, de néhány szemelvény.

„Van annak pozitív következménye, …”. Nincs! A „közgazdaságtani alaptétel” nem így működik, és működésének vannak feltételei. Ahol ez a pénz lecsapódott, az csak nagyon kis részben vállalkozói réteg, az egykulcsos adó célja a jogtalanul (hatalommal) szerzett jövedelmek megtartása. Ezért ment állampapírba, és ezért fel sem merült a beruházás, mint cél. Az állampapírok irreális hozamai is ezért lettek kitalálva. Lényegtelen, hogy mások is nyertek rajta.

Az adókulcsokkal nem szokás „játszadozni”. Az nagyon is pontos célok miatt olyan, amilyen. És főleg semmi köze az írás 1-4 pontjában foglaltakhoz. Az adókulcsokat az ország egy adott helyzetében, egy adott cél érvényesítése érdekében alakítják. Vizsgálható, hogy jól, vagy rosszul, de itt a lényeg: a cél egy bizonyos kör (nevezzük gazdagoknak) jövedelmének növelése volt, még azon az áron is, hogy emiatt jelentős területekről (honnan máshonnan: egészségügy, oktatás. és hogy ne lógjon ki a lóláb, még néhány helyről jelentéktelen összegeket) vontak el, tönkretéve ezzel egy ország amúgy is rogyadozó egészségügyét, oktatási rendszerét. És ezért tudott olyan eredményes lenni a mameluk Hoffmann is.

… az egykulcsos adó – „Szerintem nem jelenthetjük ki egyértelműen, de azt sem, hogy rossz.” Persze hogy nem. Egy gazdag országban, ahol jól összehangolt adórendszer működik, jó lehet az egykulcsos, főleg, ha nem túl nagy a társadalmi olló. Egy szegény és eladósodott, forráshiánnyal küszködő országban viszont katasztrofális. Ehhez nem kell közgazdasági végzettség, elég a gondos, józan ész.

Végül vegyük az első bekezdésben citált „hivatalos álláspont” értelmezését.

„növekedjen a fogyasztás - nyélből baromság”. ebben egyetértünk. Hozzátenném, a fogyasztás azért nem nő, mert aki eredeti jövedelméből is megtakarít, annak a plusz jövedelem is az lesz. A fogyasztás ott nő, ahol a jövedelemhiány miatt kevesebb a fogyasztás az igénynél. Attól, hogy szakszavakkal dobálózunk (fogyasztási határhajlandóság) a leírtak még hamisak. A fogyasztási igény az adott ember mentalitásából következő igényeitől függ és a fogyasztás addig nő (ha van rá fedezet), amíg ez ki nem elégül. Utána a többi jövedelem már megtakarítás lesz, az igény a lehetőségek növekedésével csak kicsikét nő, az is azért, mert addig nem mert az illető további igényt betervezni.

„csökkenjen az eltitkolt jövedelem - … szóval ezt kihagyom”. Hát persze, így egyszerű. Két fő okból szokás jövedelmet eltitkolni. Egy, mohóságból – ezt semmiféle adókulcs nem befolyásolja. Ide tartozik a kedvezményezetti kör egy része is. Kettő, kényszerből, mert különben nem tud megélni. Ennek alesete, ha azt mondjuk, a másik is csal, miért legyen neki előnye – ezt azért nem befolyásolja az adókulcs, mert annyit nem tud változni. Itt nagyon sokan akkor sem tudnak megélni, ha nulla lenne a kulcs. A forráshiányt csak ritka esetekben lehet spórolással csökkenteni. Alapvetően a forrás növelésével (tényleges jövedelemnöveléssel) lehetséges, persze ez további problémákhoz vezet, mert nagyobb jövedelemhez nagyobb értékteremtés kell. Ahhoz meg tudás, lehetőség, kormányzati szerepvállalás, szóval hosszú.

„igazságosabb, mert aki többet dolgozik, az többet is keressen - döntse el mindenki maga”. Ügyes. Nem indoklunk (több mint egy képernyőnyi szövegben), hiszen mindössze az alapkérdésről van szó. Nos, a „több munka több jövedelem” tétel alapvetően a törvényeken múlik. Ezek ma éppen az ellenkezőjére vonatkoznak. Másfelől, aki 200 ezer bruttóból 30 ezret adózik, több marad neki, mint aki 100 ezer bruttóból 15 ezret adózik. De e mondatnak éppen az a célja, hogy elfedje a valódi jelentést. A nagyobb értéket teremtőnek többet kell hazavinnie. Akár egykulcsos adóval, akár többkulcsossal. És a több érték messze nem azonos a több munkával.

Mi a probléma a stílussal? Hogy nem a lényegre koncentrál, hanem sokat mond, látszólag odatartozó, valójában független kérdésekről. A kérdező pedig racionális magyarázatot keresett. A tiéd szép, de se nem racionális, se nem igaz. A talán keményebb szó pedig nem mind téged illet, te csak beállsz a terjengős semmitmondók sorába. És sokan hisznek neked. Pedig az egykulcsosság okának és hatásainak megértése nagyon fontos lenne – sok világtalant kéne újra látóvá tenni.

"„Van annak pozitív következménye, …”. Nincs! A „közgazdaságtani alaptétel” nem így működik, és működésének vannak feltételei. Ahol ez a pénz lecsapódott, az csak nagyon kis részben vállalkozói réteg, az egykulcsos adó célja a jogtalanul (hatalommal) szerzett jövedelmek megtartása. Ezért ment állampapírba, és ezért fel sem merült a beruházás, mint cél. Az állampapírok irreális hozamai is ezért lettek kitalálva. Lényegtelen, hogy mások is nyertek rajta.

Tisztában vagyok vele, hogy hogyan működik a közgazdaságtani alaptétel, ezért is írtam, hogy árnyalja a képet, tehát ez színtisztán nem valósult meg. Azonban nem kizárólag az állampapír-állomány nőtt, hanem a befektetési alapokba is több pénz áramlik, amik általában tartalmaznak vállalati kötvényeket is. Arról nem is beszélve, hogy a társadalom 20%-a járt jól az egykulcsos adóval, olyanok is, akik nem rendelkeznek politikai hatalommal. Ha jobban elolvasod, amit írtam, akkor azt írtam, hogy van pozitív következménye: ez lehet szándékos, vagy szándékolatlan is. Szintén leírtam, hogy azok, amiket célként határoztak meg, azok a hivatalos célok, nyilván megérted, hogy nem szándékoztam 300 oldalas monográfiát írni minden részletre kiterjedően, ami többek között az informális célokat is megjelöli.

"Az adókulcsokkal nem szokás „játszadozni”. Az nagyon is pontos célok miatt olyan, amilyen. És főleg semmi köze az írás 1-4 pontjában foglaltakhoz. Az adókulcsokat az ország egy adott helyzetében, egy adott cél érvényesítése érdekében alakítják. Vizsgálható, hogy jól, vagy rosszul, de itt a lényeg: a cél egy bizonyos kör (nevezzük gazdagoknak) jövedelmének növelése volt, még azon az áron is, hogy emiatt jelentős területekről (honnan máshonnan: egészségügy, oktatás. és hogy ne lógjon ki a lóláb, még néhány helyről jelentéktelen összegeket) vontak el, tönkretéve ezzel egy ország amúgy is rogyadozó egészségügyét, oktatási rendszerét. És ezért tudott olyan eredményes lenni a mameluk Hoffmann is. "

Igen, ebben egyetértünk, bizonyos célok érdekében választanak adott adókulcsot, a hivatalos célokat leírtam a teljesség igénye nélkül.

"… az egykulcsos adó – „Szerintem nem jelenthetjük ki egyértelműen, de azt sem, hogy rossz.” Persze hogy nem. Egy gazdag országban, ahol jól összehangolt adórendszer működik, jó lehet az egykulcsos, főleg, ha nem túl nagy a társadalmi olló. Egy szegény és eladósodott, forráshiánnyal küszködő országban viszont katasztrofális. Ehhez nem kell közgazdasági végzettség, elég a gondos, józan ész.

Szintén leírtam, hogy a problémákat máshol kell keresni, a pozitív hatások nem fognak nagyon érződni. A józan észre pedig nem hagyatkoznék több száz milliárdos tételeknél, mert józan ésszel az is felfoghatatlan, hogy két ember számára eltérő ütemben telhet az idő.

Végül vegyük az első bekezdésben citált „hivatalos álláspont” értelmezését.

„növekedjen a fogyasztás - nyélből baromság”. ebben egyetértünk. Hozzátenném, a fogyasztás azért nem nő, mert aki eredeti jövedelméből is megtakarít, annak a plusz jövedelem is az lesz. A fogyasztás ott nő, ahol a jövedelemhiány miatt kevesebb a fogyasztás az igénynél. Attól, hogy szakszavakkal dobálózunk (fogyasztási határhajlandóság) a leírtak még hamisak. A fogyasztási igény az adott ember mentalitásából következő igényeitől függ és a fogyasztás addig nő (ha van rá fedezet), amíg ez ki nem elégül. Utána a többi jövedelem már megtakarítás lesz, az igény a lehetőségek növekedésével csak kicsikét nő, az is azért, mert addig nem mert az illető további igényt beterve"

Ugyanazt leírtad, mint én, mégis hamisnak mondod a sajátomat.

„csökkenjen az eltitkolt jövedelem - … szóval ezt kihagyom”. Hát persze, így egyszerű. Két fő okból szokás jövedelmet eltitkolni. Egy, mohóságból – ezt semmiféle adókulcs nem befolyásolja. Ide tartozik a kedvezményezetti kör egy része is. Kettő, kényszerből, mert különben nem tud megélni. Ennek alesete, ha azt mondjuk, a másik is csal, miért legyen neki előnye – ezt azért nem befolyásolja az adókulcs, mert annyit nem tud változni. Itt nagyon sokan akkor sem tudnak megélni, ha nulla lenne a kulcs. A forráshiányt csak ritka esetekben lehet spórolással csökkenteni. Alapvetően a forrás növelésével (tényleges jövedelemnöveléssel) lehetséges, persze ez további problémákhoz vezet, mert nagyobb jövedelemhez nagyobb értékteremtés kell. Ahhoz meg tudás, lehetőség, kormányzati szerepvállalás, szóval hosszú.

A 3 pont helyén volt egy egész tagmondat, hogy miért hagyom ki. Mivel a hatásairól nem tudok tényekkel szolgálni, így nem tartottam volna ildomosnak, hogy a tények tudatának hiányában bármiféle hatásról beszéljek, a többi csak okoskodás lett volna. Azt viszont végképp nem értem, hogy lesajnálsz, mert így könnyű, holott te magad sem a hatásokról, hanem az okokról írsz.

„igazságosabb, mert aki többet dolgozik, az többet is keressen - döntse el mindenki maga”. Ügyes. Nem indoklunk (több mint egy képernyőnyi szövegben), hiszen mindössze az alapkérdésről van szó. Nos, a „több munka több jövedelem” tétel alapvetően a törvényeken múlik. Ezek ma éppen az ellenkezőjére vonatkoznak. Másfelől, aki 200 ezer bruttóból 30 ezret adózik, több marad neki, mint aki 100 ezer bruttóból 15 ezret adózik. De e mondatnak éppen az a célja, hogy elfedje a valódi jelentést. A nagyobb értéket teremtőnek többet kell hazavinnie. Akár egykulcsos adóval, akár többkulcsossal. És a több érték messze nem azonos a több munkával.

Figyelj, az igazságosság szubjektív kategória attól függően, hogy mint tekintünk az igazságosság kritériumainak. Nekem, neked, és a több millió másik adózának más-más szempontok alapján lesz egy adórendszer igazságos. De ha mindenáron ki akarod provokálni a vélemények, akkor szerintem ez az adórendszer nem igazságos. Nem akarok semmilyen jelentést elfedni, mert a hivatalos álláspont mentén haladtam.

Mi a probléma a stílussal? Hogy nem a lényegre koncentrál, hanem sokat mond, látszólag odatartozó, valójában független kérdésekről. A kérdező pedig racionális magyarázatot keresett. A tiéd szép, de se nem racionális, se nem igaz. A talán keményebb szó pedig nem mind téged illet, te csak beállsz a terjengős semmitmondók sorába. És sokan hisznek neked. Pedig az egykulcsosság okának és hatásainak megértése nagyon fontos lenne – sok világtalant kéne újra látóvá tenni.

"Mi a probléma a stílussal? Hogy nem a lényegre koncentrál, hanem sokat mond, látszólag odatartozó, valójában független kérdésekről. A kérdező pedig racionális magyarázatot keresett. A tiéd szép, de se nem racionális, se nem igaz. A talán keményebb szó pedig nem mind téged illet, te csak beállsz a terjengős semmitmondók sorába. És sokan hisznek neked. Pedig az egykulcsosság okának és hatásainak megértése nagyon fontos lenne – sok világtalant kéne újra látóvá tenni."

Nem független, hiszen az egykulcsos adó hatásaival foglalkozik, ami társadalmi szempontból legitimálhatja az adórendszer, és aminek eredményességéhez szorosan kapcsolódik a komment nagy része, mégpedig azért, mert arra add választ, hogy miért nem lehet sikeres. Az, hogy amelett, hogy a válaszhoz is kapcsolódik és másik részben pedig nem a válaszhoz, de a válaszomhoz hozzátartozik, ez még nem von le a stílusértékéből.

Racionális magyarázatot keresett, ami van is neki, az már egy másik kérdés, hogy ezeket miért nem lehet érezni, nem beszélve azokról az okokról. Mivel racionális választ várt, ezért az olyan okokról, amik nem racionálisak (a törvényt hozó politikusok vagyonának duzzasztása, a klientúra vagyonának duzzasztása, és így politikai megvásárlása, párthoz köthető érdekcsoport előnybe hozása stb.) nem beszélek. Nyilván ezeket maga is tudja, ezért várt másféle okokat.

Ha szerinted a kommentem nem mondott semmit, akkor olvasd el újra, mert bizony ott olyan súlyos problémákra hívom fel a figyelmet, amire maga a törvényalkotó is legyint, vagy egyszerűen (önös) érdekből nem foglalkozik. De hajrá, a lehetőség adott, hogy neked is higyjenek, élj a véleménynyilvánítás jogával, és győzd meg az embereket az igazadról.

A sokat keresők többet dolgoznak és több a felelősségük??

Nézzük pl a politikusokat:hol van náluk a felelősség????????

Felelősségteljesek akkor, mikor meg kell emelni a saját fizetésüket.És sokat is dolgoznak ám!Jót tudnak aludni a parlamentben.Igaz, ez is teljesítmény, mert sok magyarnak még az alvás sem megy, főleg hó vége felé....

"A baj az, hogy Orbánt azóta kedvelem mióta a politikába lépett, és szimpatizálok a Fidesszel is, az MSZP-t meg Gyurcsányt nem akarom, a Jobbik szavazóinak egy része meg nekem túl radikális, és szélsőséges (nem mindegyik!!!!)."

Ami szar, az szar!Még ott az lmp is alternatívának.Arról még nem hallottál?

28: Egy ember tényleges értékét, azaz fizetését egy munkahely számára nagyon sok szempont határozza meg. Ezek közül csak egy az, hogy ki dolgozik többet.

Eleve csak azonos feladatkörben dolgozók fizetését érdemes összehasonlítani. Náluk a fizetés valóban mutatja, hogy ki dolgozik többet, jobban, megbízhatóbban, felelősségteljesebben, kire lehet bajban számítani, ki alkalmazkodik ügyesebben a változásokhoz, hirtelen helyzetekhez, milyen a hangulat körülötte stb. Ezek közül sok szempont elég szubjektív, ezen nem lehet segíteni, el kell fogadni. Próbálj jóban lenni a főnökkel. Ha nem így működik a cég ahol dolgozol, akkor ez legyen az ő bajuk, keress másik munkahelyet.

Különböző feladatkörökben dolgozóknál a kereslet-kínálat alakítja az alapfizetést. Szabad a pálya, csinálj olyasmit, amit kevesen tudnak vagy szeretnek, de nagy rá az igény.

Az állami szervekre és az állami megrendelésből élő cégekre, amik nem a versenygazdasáságban dolgoznak, persze ebből könnyen lehet, hogy semmi sem igaz. Általánosságban ezeket a helyeket is jobb elkerülni.