Miért kérdőjelezik meg oly kevesen, hogy Magyarországhoz hűségesnek kell lenniük, illetve hogy Magyarország jobb/fontosabb, mint más országok?

"Igenis jobb és fontosabb ország Magyarország mint más!!!"

Melyik országnál miben jobb? Az, hogy (számodra) nincs alternatívája, az nem teszi jóvá, csupán az egyetlen opcióvá. Szerintem ott kezdődik az, hogy jobbnak ítéled a hazád más országnál, hogy alternatívát kell tudnod teremteni. Amennyiben ez nem lehetséges, akkor nincs értelme arról beszélni, hogy melyik ország jobb vagy rosszabb, mert akkor csak egy ország van. De ekkor hogyan hasonlítod össze más országokkal? Ha nem vagy képes mondjuk Németországra a hazádként tekinteni, Magyarországra viszont igen, akkor hogyan hasonlítod össze a két dolgot? Hiszen nem is egynemű. Az egyik a hazád, a másik meg nem. Nincs összehasonlítási alap, vagy ha van is, nem triviális. Mintha azt akarnád megmondani, hogy az éretlen banán jobb-e, mint a tömegvonzás.

"És bajod?? Menj akkor el innen ha ez annyira zavar az ilyenek miatt tart itt az ország mint te"

Miért, hol tart? Az én meglátásom szerint viszont nem azért tart itt az ország, ahol tart, mert sokan megkérdőjelezik, hogy jól csináljuk-e a dolgokat. Szerintem épp azért, mert kevesen vannak ilyenek, vagy pedig nem hallatják eléggé a hangjukat. Az nem ad sem választ a kérdésemre, ezáltal pedig pontosabb meghatározást sem a magyar népre, hogy "akinek nem tetszik, az menjen el". Vagy, ha ez a magyar nép meghatározása (szerintem nem ez az), akkor az elég szomorú. Egyébként ha figyelmesen végig olvastad az egész kérdést, akkor rá kellett hogy jöjj, hogy ez a kérdés nem kimondottan csak Magyarországról szól, hanem úgy általánosságban keres jobb definíciót, értelmet a nacionalizmusra (ha van ilyen), a zavarosságot próbálja eloszlatni, illetve meghatározni a kereteit.

"Sokan meg az országgal is így vannak mivel itt (ide születtek)! "

Sokan így vannak igen, velük jól el is lehetett vitatkozni (konstruktív módon), mivel értették, hogy miről van szó. Van viszont, aki nem kérdőjelezi meg, és nem is írja körül a dolgokat, viszont ellenséget lát mindenkiben, aki ezt megteszi. Szerintem rájuk illik a szózat alábbi kifejezése "ápol és eltakar".

"Ha most a gondolkodásodat veszem alapul akkor te miért vagy hűséges a párodhoz?

Úgysem élünk örökké akkor minek?"

Több (szerintem fontos) pont ami segít ezt jobban körülhatárolni:

- a párommal való kapcsolatom nem csak érzelmi jellegű, hanem biológiai is, tehát természetes folyamatok vezethettek nagyrészt az érzelmek kialakulásához. Ez például nem áll fent köztem és Magyarország között, hiszen az utóbbi biológiailag nem is létezik

- a párommal kölcsönös megegyezés alapján tudunk együttműködni, míg ez szintén nem áll fenn köztem és Magyarország között. Mert Magyarország nem fog kompromisszumokat hozni az én érdekemben, nekem viszont meg kell tennem ezt, ha itt akarok élni.

Több dolgot is meg lehetne említeni, de szerintem érted, hogy mire gondolok. Nem véletlenül hangsúlyozom az alternatíva lehetőségét. Szerintem nincs értelme hűségről beszélni, ha az embernek nincs alternatívája. Ugyanis ha nincs alternatívája, akkor a hűség értelmét veszti, hiszen a kényszer veszi át a helyét.

Ezzel tehát nem azt akarom mondani, hogy nem értelmes dolog Magyarországhoz hűségesnek lenni. Hanem azt, hogy nem tudom, hogy értelmes-e! Lehet, hogy én személyesen még nem nőttem fel a hűséghez: nem éltem még huzamosabb ideig más országban, a magyaron kívül egy nyelvet sem beszélek anyanyelvi szintet megközelítően, és munkát is csak rövid ideig vállaltam külföldön, de akkor is itthonra adóztam. Tehát számomra nincs alternatíva, nem tudok dönteni, mert nincs két opció, mely között dönthetnék. Vagyis a hűség helyett (ideiglenes) kényszer fűz Magyarországhoz. Hűségről akkor lehet szó, ha a kényszer megszűnik.