Miért kérdőjelezik meg oly kevesen, hogy Magyarországhoz hűségesnek kell lenniük, illetve hogy Magyarország jobb/fontosabb, mint más országok?

"Az egész világ egy nagy koncepció."

Persze, hogy az. A saját testünkről, környezetünkről, stb. is csak koncepciók útján van fogalmunk.

De azért szét lehet bontani a dolgokat:

- Vannak olyan dolgok, amelyek gének útján meghatározottak, vagyis például a légzés, élelem elfogyasztása, fajfenntartás, ösztönös védekezés. Ezek még ha koncepcionálisak is, inkább mechanikus módon működnek, a tanulásnak viszonylag kevés szerepe van itt. Akárhogy csűrjük csavarjuk ezeket, bármilyen elméletet is szülünk, ezeket a dolgokat nem tudjuk megváltoztatni, legalábbis pusztán elmélet segítségével nem

- A nyelv, intelligencia, kultúra, gondolkodásmód, fejlettebb szociális képességek, családmodell, hovatartozás, identitástudat, szakma, hivatás, emlékezet, hitvilág, stb. ezek mind kizárólag koncepcionális úton jönnek létre, méghozzá jelentős részben tudatos utódnevelés során. Az anya tudatosan neveli a gyermekét bizonyos szabályokra, az ország tudatosan neveli a polgárát (közoktatás, törvények), stb. Ezek mind koncepcionálisak, eredendően hibákat tartalmaznak (hiszen az információ konzisztenciája és értéke is sérül), vagyis meg is KELL őket kérdőjelezni.

Azt én is írtam, hogy a közösségekbe tömörülésnek van valamilyen szintű genetikai alapja (ösztönös félelem a magánytól, kooperációra való hajlam).

De azt is írtam, hogy mivel csak alapvető szükség van rá, maga a koncepció nem kötött (ahogyan azt a példád is illusztrálja), tehát megkérdőjelezhető. Ezért is kérdőjelezem meg! Szerintem nagyon is vitatkozni kell erről. Minél nagyobb a csoport, annál inkább.

#26 értem amit mondasz a nevelésről, van benne igazság is, de elsiklasz pár dolog fölött:

- A szülők nem feltétlenül jóhiszeműek, sőt, általában, mint ahogyan minden embernek, nekik is van vaj a fülük mögött

- Mivel a nevelt dolgok öröklődnek, az előbbiből következően a neveltetésével szemben mindenkinek ösztönös, átgondolt kritikával kell élnie akkor is, ha egyébként a neveltetése nagy részét elfogadja

- A családon belüli erőszak a családok legalább felében előfordul, és sokukban minden napos. Ebből kifolyólag az ösztönös védekezésnek köszönhetően nagyon sok ember eleve negatívan viszonyul a szülei által képviselt értékrendhez. Hozzáteszem, szerintem nagyon helyesen. Aki erővel akar másokat a saját akaratára rábírni, azzal szemben jogosan lépnek fel, legyen az szülő, házastárs, rokon vagy akár idegen

Szóval szerintem az emberek három csoportra oszthatóak:

1. Vakon elfogadja a neveltetését

2. Örül a neveltetésének, de kritikus azzal szemben

3. Kimondottan ellenszenves, ellenséges a neveltetésével szemben

Mindhárom reakció természetes, de szerintem a 2. reakció az ideális, mert az válasz egy helyes, célravezető nevelésmódra. Az 1. és a 3. hasznos reakciók, de helytelen neveltetésmódra adott reakciók.

A szülőföld szeretete természetes, ahogyan az ott végzett tevékenységeké is. Én vidéken nőttem fel. Az emberek mindig nagyon ellenszenvesek voltak a környezetemben, a családom pedig mindig bántott is, ezért az ott lévő emberekhez - szerintem nagyon jogosan - nem vágyom vissza. Ugyanakkor a mezőgazdasági munkák, kertes ház, kietlen táj képe olykor kellemes emlékként jelennek meg.

Szerintem a nevelésnek komoly hibája, hogy csak a viselkedést veszi figyelembe (azaz, hogy mit csinál a gyerek), a gondolatokat és érzelmeket nem (azaz hogy miért csinálja, és mi zajlik le a fejében). A büntetéssel és jutalmazással valóban rá lehet bírni a gyereket, hogy rövid ideig úgy viselkedjen, ahogyan szeretnénk, de amint megszűnik az erőszakos szülői behatás, a viselkedés is kezd megváltozni. Ugyanis az ilyen nevelési módszerek során valójában nem a helyes megközelítésű gondolatok épülnek ki az emberben, hanem épp ellenkezőleg: védekezés a nevelési módszerekkel kapcsolatban. Ez pedig egyrészt hosszú távú eredményre nem vezet, másrészt pedig a felnőttkori stresszben, fiatalkori depresszióban, öngyilkosságban és a drogfüggőség kialakulásában komoly szerepe van.

"Az teljesen természetes, és az emberek többségének nem okoz problémát, gondolkozni valót. "

A nevelés valóban teljesen természetes, de nem helyes az, hogy nem okoz gondolkozni valót, ugyanis én úgy vélem, minden rációt nélkülöz az az eljárás, hogy egyszerűen elfogadjuk a szülők által mondott dolgokat, és továbbadjuk a saját gyermekeinknek. Nem csak a már korábban említett okokból, hanem azért is, mert a világ folyamatosan változik, az emberi környezet pedig kimondottan gyorsan.

"Azonban, ha ezeket a természetes dolgokat önös érdekből hamis tulajdonságokkal ruházzák fel, hamis viszonyulásokat sulykolnak, és a természetest mesterségessel cserélik (mert nekik ez hoz mérhetetlen hasznot), akkor kezdődnek a problémák, akkor kezdik az emberek felvetni, hogy vajon természetes-e természetes."

Én úgy gondolom, hogy reálisan gondolkodva nincs olyan, hogy ezt ne tennék meg. Egyrészt a szülők a saját szájízük, illetve lelkiismeretük alapján próbálják befolyásolni a gyereket, úgy, hogy az őket igazolja. A hazafias nevelésmódot pedig - főleg a mai formájában - politikai érdekekből, tudatosan tervezték meg, alakították ki, és teszik ezt ma is. Hasonlóan más ideológiákhoz is. Szót sem ejtve a tudatos céges marketingről, amelyet a gyermekeknek minden percben folyamatosan táplálnak be. Ez elképesztő hatékonyságú.

Mondod, hogy aki itt nőtt fel, az innen kapott mindent. De mi az az innen? Hiszen sem fizikai, sem földrajzi, sem biológiai szempontból nem létezik olyan, hogy Magyarország. Ez kizárólag koncepcionális, ráadásul ez a koncepció folyamatosan változik is.

Olyan sem létezik genetikailag, hogy magyar nép. Még a legendákban sem. Ez szintén kizárólag koncepcionális, és szintén folyamatosan változik. Ráadásul erről is minden ember mást gondol.

Tehát lehet, hogy az emberek számára a neveltetésükből fakadóan természetes ez a dolog, de ettől függetlenül nagyon nehezen megfogható, a koncepcionális jellege miatt. Nem is véletlenül van belőle annyi vita. És amit látod, lehet tudatosan befolyásolni, sőt, csak tudatosan lehet befolyásolni, hiszen ez csupán egy tudatos koncepció. Éppen emiatt tartom én veszélyesnek az, hogy ha nem kérdőjelezzük meg, hogy jó-e ez, nem teszteljük le, és nem cselekszünk a problémák megoldása érdekében.

"Ha egyszer szétverik a pofádat, mert úgy szóltál a csajodhoz: figelj szivi..., nem úgy hogy: počuj zlatko..., akkor tudni fogod a választ. Remélem. De ha azután is a kozmopolita baromságot nyomod, akkor meg is érdemelted."

Szerintem meg ez a gondolkozásmód az, ami eredményezi azt, hogy szétverjék az ember fejét ilyesmiért. Pontosan így gondolkoznak azok, akik erőszakosak. Én nem bántanék senkit azért, mert nem magyar. Aki viszont nem így gondolkozik, az fog bántani. A magyar helyére helyettesítsd be a tetszőleges népet ami akarsz, vagy akár vallást, stb. És máris megérted hogy miért mondom ezt... Szerintem ez logikus.

A fejében amúgy mindenki azt gondol, amit akar. Az, hogy így gondolkozom, az nem jelenti azt, hogy a tetteim is kritikusak. Végül valami mellett kiállok, a kritikus pillanatban. Tehát attól, hogy nem vagyok nacionalista, attól még elítélem a magyargyűlöletet. (Csak ugyanúgy elítélem mondjuk a németgyűlöletet is)