Miért kéne az oktatásba mégtöbb pénzt őlni?

Hát mindenekelőtt azért, hogy képes légy helyesen írni, mondanivalódat tömören, világosan megfogalmazni. Ez mondjuk az alapeset, a teljes kifejtéshez van néhány könyvtárnyi irodalom.

Aztán nem baj, ha az iskolába értelmes, a környezetére kíváncsi, az elemi viselkedési normákat ismerő gyerek kerülne. Ez esetben a tanárnak nem kellene fölöslegesen időt fecsérelni a fegyelmezésre, több maradna a tananyag átadására. A gyereknek nem azt kellene tanítani, hogy iskolában háromnegyed órán át ülni illik, esetleg figyelni, érdeklődni. Nem kellene elmagyarázni, hogy nem az üvöltés az egyetlen önkifejezési forma, ha valamit szeretne kérni kell, nem kiverni a másikból. Nem kellene megmutatni, melyik a könyv, melyik a füzet, utóbbiba írunk, előbbiből olvasunk. No persze ennek eléréséhez elemi ismeretekkel rendelkező szülőre lenne szükség, aki nem csak szaporodik, hanem utódot is nevel. Ilyen szülők létrehozásához persze még sokkal több pénz kell az oktatásba, mint normálisan gondolnánk.

A tanárnak természetesen számos dolga van, nemcsak az óra megtartása. Minden osztály, minden gyerek más, és az "okos ember" azt is tudja, hogy eredményes oktatáshoz szellemes magyarázat, érdekes előadásmód, példák, bemutatók, vagyis mindaz hozzátartozik, amit egy könyv nem tud nyújtani, és minden diáknak jár(na) az egyéni bánásmód. Amihez idő kell. Ha a diák, a szülő hagyná, mert fel tudná fogni, mi az iskola célja, szerepe. De nem tudja felfogni, ezért a tanár annyi fölösleges dolgot végez, annyira fölöslegesen és akkora ellenállás mellett, hogy egy idő után az életét is megutálja, nemhogy az iskolát. Nem csoda, ha annyi közönyös, ideges, frusztrált tanár van.

Az életben pedig annyi bonyolult dolog a hatóságoktól a munkahelyekig, nem is beszélve a rengeteg különféle eszközről, ami mind jó valamire, csak tudnánk mire. De a használati útmutatóról nem tudjuk mi az, amit olvasunk, semmis sem értünk belőle, mert a szavak jelentését nem ismerjük. Egyébként sem számít, mert a bonyolult berendezéssel nem tudunk semmit kezdeni, nem is beszélve a szemmel nem látható eszközökről. Ezekről azt hisszük, valami rejtélyes maszlag, kifejezetten a bosszantásunkra. Ezért aztán várjuk a sült galambot, ami nem jön, és szidunk, gyalázunk mindenkit, amiért rosszul megy. Gyártunk eszement ötleteket, de véletlenül se jut eszünkbe, hogy tanuljunk, hátha visszük valamire.

"Szerintem gazdaságosabb lenne eltörőlni a tankötelezettséget és tényleg csak az venne részt az oktatásban, aki tényleg elszántan végig akarja vinni,..." állítja szerzőnk, és hozzáteszi: "Ezzel milliárdokat takaríthatnánk meg". No igen. Valami fontos azért kimaradt. Az iskolát és a tankötelezettséget az állam írja elő, hogy képes legyen eleget tenni kötelezettségeinek. Tehát aki az államtól azt várja, törölje el e törvényeket, fel kell mentenie az államot ezzel járó kötelezettségei alól. Ezentúl nincs segély, rezsicsökkentés és egyéb baromságok. Majd rájön, akit illet, hogy tenni kéne valamit. Aki buta, nem vesszük fel dolgozni, majd észreveszi, hogy tanulni kéne. És ha eközben éhen hal, nem számít, pusztuljon a férgese. És aki közülük tüntetni próbál, azt sürgősen el kell takarítani, az erőszak tilos, mindenki elmélyed magában és rájön a helyes cselekvésre.

Aki pedig ilyen "okos" tanácsokkal kívánja ellátni az államot, annak megköszönve javasoljuk: kezdje saját magával. Az állam szent ígéretet tesz, ha beválik a dolog, átveszi. Addig meg mindenki tegyen belátása szerint, az állam kivárja a fejleményeket.

Vagy marad a régi rossz gyakorlat: megfelelő szakemberek - évszázados ismeretekre támaszkodva, a bevált módszereket hasznosítva - megpróbálják kezelni helyzetet, fáradságos munkával iskolákat építenek mindenki számára, tanárokat képeznek, tananyagot állítanak össze, és főleg változatlanul azt javasolják: el kellene járni abba az iskolába, figyelni, hátha ragad valami, és akkor nem kellene kemény munkával feltalálni a használhatatlan spanyolviaszt. És jobb sorsra érdemes embereknek nem kellene nagy elszánással és még nagyobb keserűséggel idejüket e használhatatlan dolgok fölöslegességének magyarázatára szánni.

én sokkal inkább a szakmai képzésre mennék rá. Nagyon jó, hogy megtanítjuk a gyereket deriválni meg verset elemezni, csak éppen semmi értelme nincs. Inkább értsen egy-egy szakmához, de ahhoz nagyon, mint, hogy felesleges információkkal nyomjuk tele a fejét. A gond az, hogy itthon nem a munkaerőpiacra képzünk munkaerőt, hanem brutális mennyiségű információt próbálunk meg bemagoltatni a tanulókkal. Ennek nemcsak, hogy semmi értelme, de gyakorlati tudás hiánya miatt nem leszünk versenyképesek. És ezt nem úgy kell érteni, hogy akkor tanítsuk meg heggeszteni, de nekem mint informatikusnak például baromira nincs szükségem a viszonylag magas szintű fizikai, kémiai, biológiai, művészettörténeti ismeretekre, amiket belém nyomtak okj-n, egyetemen illetve középiskolában, így nem csak rengeteg idő és pénz ment el rá, de teljes mértékben feleslegesen is történt.

A gond szerintem ez, és itt kellene változtatni.

Kedves #13, ne vedd zokon, lehet hogy informatikusként elvagy valahogy, de itt az oktatásról esnék szó, úgy látom az emberi agy működéséről, fejlődéséről kicsit tévesek az elképzeléseid. A kémiai, fizikai és egyéb ismereteket nem azért próbálták átadni neked, hogy lombikok fölött görnyedj, vagy éppen a számítógépes nanotechnológia rejtelmeiben alkoss nagyot. Nem, az emberi tudás komplex, és nem képes egy területen nagyot alkotni, ha nincs átfogó képe a dolgokról. Átlagos és mások által irányított persze lehet, de az általános és középiskolában még többnyire sem a diák, sem az oktatója nem tudja melyikké válik. Így aztán megteremtik a lehetőségét, hogy később bármivé válhassék, mer visszamenőlegesen ezek a dolgok nem működnek.

Talán informatikusként is hallottál arról, hogy ma már sem kémiában, sem fizikában, vagy biológiában nem lehet komoly eredményeket elérni a másik területek ismerete nélkül. Sőt, humán tudományok eredményes műveléséhez sem nélkülözhetők ezek és más reál tárgyak, és gyakran viszont. Persze átlag közemberként egy irodában, az ügyfelek ezredik hasonló kérdésére válaszolva ez kevéssé észrevehető, de ha megfordítjuk, és azt nézzük e területeken kik a jobbak, többnyire kiderül, akik más tárgyakra is fogékonyak voltak.

Ilyen komplex a világ.

És nem keverendő ez össze egy rosszul szervezett, eszközhiányos, kontraszelektált iskola konkrét működésével, ahol már mindössze az a szempont, hogy látszólag tanítás folyjék. Mert ott nem az a probléma, hogy sok-e a fizika, hanem az, hogy gyökeresen át kell szervezni. Ami persze önmagában egy iskolánál nem lehetséges, mert kölcsönhatások e téren is vannak.