Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Annyi mindent érzek, és mégtöbb mindent nem. Nem tudom mit kéne tennem, ötletek?
Előre köszönöm,ha végigolvasod, és még valami értelmes tanácsot is dobsz.
A probléma, hogy nem vagyok szerelmes a páromba. Ő viszont igen, nem kicsit. Én is nagyon szeretem, ő a mindenem, ő az egyetlen, akire tudom, hogy számíthatok bármikor, akiben 100%osan megbízom, mégis inkább érzem már nagyon jó barátságnak a kapcsolatunkat,mint szerelemnek, legalábbis részemről. Ő az a pasi akire minden (normálisabb) csaj/nő vágyik...én mégse érzem azt amit kéne. Évek óta vagyunk együtt,rengeteg gyönyörű emlékünk van, közös ismeroseink,közös múltunk, jó kapcsolatunk egymás családjával, minden ami jó ... de egy ideje elmúlt a rózsaszín felhő, és már a hibáit is látom, amik bár nem hatalmasak, én mégsem tudom őket teljesen elfogadni. Ő viszont igen, ő mindenáron velem akar maradni...én már másfelé vágyom,pláne, hogy lehetőségem is bőven lenne,ő mégis csak rám vágyik ... ő nem akarja kiélni magát jobban, én viszont igen...de nem akarom elveszíteni,mert nagyon fontos nekem és kotodom hozzá, de mégse érzem már jól magam ebben a kapcsolatban, akármennyire próbálkozik... ezeket persze vele is megbeszeltem többször is, de ő csak annyit mond, hogy nem akar elveszíteni... és nem tudom, mit kéne tennem, nem akarok neki fájdalmat okozni...pedig azt is megbeszéltük, hogy barátok akarnánk maradni, de félek, neki az fájna,hiába lenne nekem amúgy jó, viszont ő mellettem akar maradni...
Annyira nehéz,annyira nyomaszt ez az egész,nincs kivel megbeszélnem se, azért írtam ki ide...
Azt hiszem, túl fiatalon csöppentem egy ilyen komoly kapcsolatba...hiába fiatal ő is, mégse vágyik más nőkre,nem is értem hogy lehet ez...pedig tényleg így van.
Nem tudom mi lenne a helyes.. se vele se nélküle helyzet kissé.
Azt érzem hatalmas hiba lenne szakítani, de vele maradni is...
Szerintetek?
válasza:Szakítani azért nem akarsz mert félsz h egyedül maradsz, és hogy megint pasit kell keresned ergo lustaság is van benne.
Megszoktad ismered így inkább elviseled h nem vagy boldog mellette.(női gondolkodás 1-es!)
De vele nem jó..és csúnyán meg fogod bánni a hátralevő életedben, hogy akkor kellett volna szakítani , és miért nem tetted meg. De akkor már vén pics@ leszel.
válasza:Velem is hasonló történt, kezdtem hibákat látni a barátomban, szerettem volna élni. Én a szakítás mellett döntöttem. Sz.r döntés volt. Rettentően megbántam, de nekem szerencsém volt, és újra összejöttünk. Azóta úgy gondolom, hogy nem kell "azonnal" kidobni azt, ami elromlott, hanem meg kell javítani.
Barátság pedig semmiképpen sem lenne fair, mert a barátság definíciójába nem fér bele az, hogy az egyik többet érez a másik iránt.
Persze lehet, hogy nektek a szakítás lenne a megoldás, de a megtörténtek miatt nem szeretem azt a hozzáállás (ami itt divat), hogy azonnal szakíts, jobbat érdemelsz, jobbat érdemel a másik stb.
Hát látom nem értetted meg amit mondani akartam.
Nincs benne semmi lustaság,nem hiába mondtam, hogy rajta kívül is rengeteg lehetőségem lenne, és nem r*banckodásra, csak arra, hogy kieljem normális keretek között magam...és arra vágyok, és egyáltalán nem amiatt nem szakitok,mert attól félek nem találnék mást...maximum olyan rendes pasit mint ő nem.
válasza:Hát ez már nem rögtön szakítás lenne, mivel már elég régóta örlődök ezen, egy ideje próbáljuk javítani, voltak is szép és jó pillanataink, de számomra mégsem az, amire vágyom ...
Ja igen, és nem mellesleg nem igazán kívánom őt,vele ellentétben, mert ő meg állandóan rám van izgulva...
A korunkat meg inkább nem mondanám, ha nem baj, csak mert akkor lehet, hogy máshogy ítélnétek meg az egész helyzetet, és nem jól.
Jó de nem tudom, hogy bírnék létezni nélküle, mert rajta kívül nem nagyon számíthatok senkire...
És egyszer már próbáltam szakítani, már szinte meg is beszéltük, végül mégis abba maradtunk, hogy nem, ez most még nem megy.
válasza:16:45-ös vagyok.
Emiatt ne halogasd. Én is így voltam, az akkori barátomon kívül nem volt senkim, se egy barátnő, se egy baráti társaság, semmi. Egyetemre járok, eddig mindenki azt mondta, hogy hű, ez volt élete legszebb időszaka, hát nekem egy nagy sz@r az egész, ott sem szereztem barátokat, nem járok/tam bulizni. Egyedül voltam én is. És emiatt (is) maradtam én is sokáig az akkori pasimmal. De nem kellett volna. Régóta nem kívántam már én sem, évek óta tudtam, hogy előbb-utóbb úgyis vége lesz, és hidd el, jobb, ha előbb. Most már bánom, hogy annyi időt elpazaroltam rá.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!