Miért elnézőbb a magyarok nagy része a nácikkal, mint a kommunistákkal szemben?

A XX. század során országunk két megszálló hatalom és ideológia hatása alá került. A II. Világháborút öncélúan, gyilkos, hódító szándékkal kirobbantó németek engedtek a magyarok revíziós követeléseinek, majd benyújtották a számlát, és sürgették az ország részvételét a hadműveletekben. Ez 1942-ben meg is történt: 200 ezer rosszul felszerelt katonánk fizetett életével, messze az ország határain kívül.

A háború során német nyomásra több százezer zsidót, cigányt és egyéb "nemkívánatos" személyt deportáltak koncentrációs táborokba, ahonnan java részük soha nem került ki élve.

A németek 1944 márciusában megszállták az országot, és a Gestapo is munkához látott. Októberben -szintén német nyomásra- hatalomra került Szálasi, aki az országot az összes lakosával, létesítménnyel a németek rendelkezésére bocsátotta. A németek által megtámadott Szovjetúnió ellentámadását nem lehetett megállítani, ennek ellenére Szálasiék újabb és újabb katonákat soroztak be. Az ellenszegülőket, a dezertőröket, a zsidókat (vagy annak tartott személyeket), vagy egyszerűen a brigantiknak nem szimpatikus embereket főbe lőtték, vagy felkoncolták.

A visszavonuló németek rengeteg fontos épületet, hidat robbantottak fel, hogy mentsék életüket. Az esztelen harcoknak újabb tízezrek estek áldozatul.

A szovjetek "ideiglenesen" Magyarországon maradtak 1945 után, és az országot -kis megszakítással- 1990-ig ellenőrzésük alatt tartották. A magyar kormányok bábként működtek, valójában moszkvai távvezérléssel. A háború után megtorlás, majd először kemény, később puha kommunista diktatúra következett. Ennek során több ezer embert végeztek ki, másokat osztályidegennek, kuláknak nyilvánítottak, és tettek lehetetlenné, és további sok tízezer családot fosztottak meg vagyona jelentős részétől.

Tehát adott két diktatórikus rezsim, és történelmi események, amelyek között nem elhanyagolható az ok-okozati viszony. Fent próbáltam dióhéjban összefoglalni őket és "mérleget vonni", de tény hogy a teljes elemzéssel egy vaskos könyv lapjait is meg lehetne tölteni. A lényeg az, hogy egyik sem volt ártatlan, és egyértelmű, hogy a nácik rövid ideig tartó befolyásuk alatt sokkal nagyobb pusztítást végeztek hazánkban, mint a szovjetek. A kommunista diktatúra viszont az egyéni egzisztenciában hagyott nyomot sokaknál.

Az embereket hallva gyakran támad az az érzésem, hogy a kommunistákról, mint tömeggyilkosokról beszélnek, ugyanakkor kíváncsi volnék, hogy mi ugyanezen emberek véleménye a nácikról, és némileg más eszmét valló, de a gyakorlatban hasonlóan destruktívvá vált magyar követőikről, a hungaristákról? Ha igazságosak akarunk lenni, és valóban a humanizmus beszél belőlünk, akkor azt mondjuk: igen, gyilkosok voltak ők is. De nemcsak ők voltak a gyilkosok, hanem a nácik is. Utóbbiakkal szemben viszont egy határozottan szemérmes, álszent hallgatást érzek.

Egy valóban hiteles, a saját hazájáért, nemzetéért aggódó ember mindenkit megvet, aki országa, népe ellen cselekszik. Miért van mégis az, hogy mások sírnak a nácik, és mások a kommunizmus áldozatai miatt?