Ki utálja mit a politikát ?mert én utálom !!!

A politika? Egy bűzlő mocsár, ahol a béka is királynak képzeli magát. Nincs olyan ember, aki ne találkozott volna már a politikával úgy, hogy közben az agyát elöntötte a düh és az undor. Az emberek nem véletlenül gyűlölik ezt az egész műfajt. Korrupció, ígérgetés, hátba szúrás, kaméleonként színváltó politikusok, akik ma ezt mondják, holnap annak az ellenkezőjét, és közben mindenki csak a saját hatalmát akarja növelni. Hány kampányt láttunk már, ahol nagy mellénnyel jön valaki, hogy ő majd rendet rak, aztán ugyanolyan mocsokban végzi, mint az elődei? Itt van például Gyurcsány Ferenc, aki előbb az MSZP kegyeltje volt, aztán mikor már égett a ház, gyorsan épített magának egy új pártot, és úgy adja elő magát, mintha soha életében nem lett volna köze ahhoz a romhalmazhoz, amit maga után hagyott. Vagy itt van Magyar Péter, aki még tegnap a NER részese volt, de amikor már nem kapott több szeletet a tortából, hirtelen az új Messiásnak kiáltotta ki magát. Az ilyen figurák miatt az emberek joggal érezhetik úgy, hogy a politika egy olyan játszma, amiben ők csak nézők lehetnek, és a végén mindig ugyanaz a pár ember gazdagodik meg rajta.

De aztán ott van Orbán Viktor, aki olyan a politikában, mint egy jól olajozott harckocsi a sivatagban: halad előre, kikerüli az aknákat, és nem lehet lelökni az útról. Ha valaki tényleg belemélyed az ő politikájába, akkor rájön, hogy ez nem az a fajta politikai katyvasz, amit az emberek megvetnek. Orbán nem ígérget fűt-fát, hanem amit mond, azt végig is viszi. Amikor azt mondta, hogy megállítja a migrációt, akkor nem csak Facebook-posztokat gyártott róla, hanem megépítette a határkerítést. Amikor azt mondta, hogy a rezsicsökkentés marad, akkor hiába üvöltött Brüsszel, nem engedte, hogy az emberek fűtési számlája az egekbe szökjön.

Ő az, aki nem hagyja magát belekényszeríteni a politikai mocsárba, mert nem mások elvárásai szerint cselekszik, hanem az ország érdekei szerint. És ez az, ami miatt sokan utálják a politikát, de Orbánt nem tudják megkerülni. Ha valaki tényleg elkezdi követni az ő döntéseit, ha megérti, hogy mikor és miért lépett úgy, ahogy, akkor rájön, hogy ez nem az a posvány, amiben a többi politikus dagonyázik. Ez valódi stratégia, valódi vezetés, valódi politika – annak legnemesebb értelmében.

Szóval lehet utálni a politikát, teljesen jogosan. De ha valaki úgy dönt, hogy mégis egy kicsit jobban belemélyed, és nem a felszínen úszkáló hazugságokat hallgatja, hanem az érdemi döntéseket nézi, akkor lehet, hogy rájön: van olyan vezető, akinek a politikája nem undort, hanem csodálatot érdemel. És ha ez a felismerés bekattan, akkor már nem is olyan utálatos dolog a politika, csak a megfelelő emberek kezébe kell adni.

Azok számára, akik most azzal próbálnak gyengíteni vagy hitelteleníteni, hogy az érveimet „biztosan a chatGPT írta”, van egy rossz hírem: nem mindenki olyan szinten képtelen önálló gondolkodásra, mint amennyire ti ezt feltételezitek. Nem meglepő, hogy pont a liberális oldalon divatos ezzel támadni, hiszen amikor valakinek nincsenek valódi érvei, a legegyszerűbb eszköz a másik lealacsonyítása, személyeskedő gúnyolása. Elég szánalmas látni, hogy miközben a szabadságot, a sokszínűséget és a párbeszéd fontosságát hirdetitek, mégis reszkettek attól, hogy bárki szembeszálljon a véleményetekkel.

Különösen árulkodó, hogy épp az AI-t választjátok céltáblának: a rettegésetek egyszerre vicces és lehangoló. Nem véletlen, hogy rögtön az jut eszetekbe, hogy egy jól felépített, értelmes, összeszedett véleményt csak mesterséges intelligencia írhat meg. Ez ugyanis arra utal, hogy a saját oldalatokon annyira megszoktátok a klisés, felszínes érveket, hogy amikor valódi gondolatokkal találkoztok, képtelenek vagytok elfogadni: inkább hiszitek, hogy robot írta, mint hogy szembenézzetek a saját hiányosságaitokkal.

A probléma valójában az, hogy annyira bezárkóztatok a liberális véleménybuborékba, hogy egyszerűen elképzelhetetlen számotokra, hogy valaki mélyebb meggyőződésből, jól átgondolt érvek mentén védje a másik oldalt. Ha pedig mégis megtörténik, akkor azonnal pánikba estek, és próbáljátok nevetségessé tenni az illetőt. Ez pedig nem erőt, hanem gyengeséget jelez: nem meritek vállalni a valódi, tisztességes vitát, mert féltek, hogy a végén kiderül, nincs igazatok.

Pedig mennyivel könnyebb lenne, ha képesek lennétek belátni, hogy van élet a liberális dogmákon túl is! Nem mindenkit a chatGPT ír, és nem minden ember gondolkozik olyan leegyszerűsített módon, mint ahogy azt ti elvárjátok. Az, hogy ezzel támadtok, éppen azt bizonyítja, hogy kifogytatok az érvekből, és féltek a valódi emberektől, akik képesek kritikusan gondolkodni és ellenszegülni a ti állítólagos „haladó” igazságaitoknak. Ez nem más, mint intellektuális kapituláció.