Tényleg így kell gondolkodni?

Nyugi engem "fő-gyurcsányistát" is lepontoztak..: ) Van akit ez nyugtat meg, ha már véleménye nincs..:)

"Szerintem valami olyan oka lehet, hogy ha az ember teljesen független, akkor nem fog 4 hosszú bekezdésben a szabadidejében 1 db pártot folyamatosan ócsárolni."

Ehhez meg hozzátenném, hogy vegyétek észre, az, hogy valaki független, nem azt jelenti hogy nem támad egy pártot se, hanem azt, hogy nem úgy kritizálja a Fideszt, hogy ő közben MSZP-s... Vagy úgy az MSZP-t hogy közben Jobbikos...Hanem egyszerűen kritizál mindent, amit ő rossznak talál.. Én legalább ugyanolyan rossz ellenzéknek tartom az ellenzékünket, mint amilyen rossz kormánynak a kormányunkat...

Így működik.

Véleményt alkotni, újragondolni, módosítani fáradságos meló... egyszerűbb a betanult sablonokat alkalmazni. A másik egy hülye libsi / büdös turbómagyar / agymosott fideszes / szocializmusban szocializálódott nyugger, tehát a véleményem már kész is van, ezt a vitát már ezerszer lejátszottam, csukott szemmel is "nyerek". Olyan okos vagyok, hogy ezek semmi újat nem tudnak mondani nekem, soha nem tudnak rámcáfolni!

Pont, pont, pont...

Ha mindenáron célba akarsz juttatni valami tartalmat, a legfontosabb dolgod, hogy megakadályozd a beskatulyázásodat (amihez sajnos sokszor az első két mondatod is bőven elég). Például: kezdd azzal a mondandódat, hogy hangsúlyozod, miben értesz egyet a másikkal. Ekkor már "hiba van a mátrixban", nem tudják rádhúzni a betanult sablonjaikat, kénytelenek elgondolkodni, vagy legrosszabb esetben is szemet hunyni a véleményed felett.

Véleményt alkotni valóban fáradságos. Ez bizony akadályozhat sokakat. Még többeket csak az, ha nincs miért fáradozni, mert nincs muníció.

Tökéletesen egyetértek azzal, hogy - majdnem - minden megnyilvánulásban van valami, amivel többé kevésbé lehet azonosulni (na jó, legalább nem ellenezni). A gondom a folytatással van. (Már) nem hiszek abban, hogy ez eredményre vezet. Feltételezi ugyanis, hogy elolvassák, megértik, és zavarba jönnek. A gondolkodó ember valóban így jár (el). A vakhitű számára azonban nem kell gondolat, mert tudjuk, a hívő hisz, és amíg hisz, semmiféle érv nem rengeti meg. Ő változatlanul becsmérel, számára ez az élvezet, más sajnos nem tud jutni neki.

Gyakoriak itt különböző valláskritikai viták. Szomorú nézni, hogyan beszélnek el még jó szándékkal is emberek, mert az egyik a hitét, a másik a tudományát hozza fel érvként. Mindenekelőtt pedig abban kellene megegyezniük, milyen célt akarnak elérni, és mit fogadnak el egymástól érvként. De ehhez engedni kell a görcsös ragaszkodásokból. Ugyanez a helyzet a pártokkal. Nincs csak jó és csak rossz párt, kivéve, ha a politika rovat egyes válaszait nézzük. Akik mocskolódnak, bármilyen nyomós ok kevés, hogy elfogadják az általuk utált szervezet egyetlen pozitív tettét is. Nem hibájuk ez, hiszen képtelenek rá. Mint ahogy hiába kötelezünk egy gépkocsit vezetni nem tudó embert, hogy vezessen egy szerpentinen akár 100 métert.