Azok a jellemzően vadkapitalista felfogású emberek akik csak a kommunizmusban és a vadkapitalizmusban tudnak végletesen gondolkodni, hogy gondolják?

Én, mint tipikusan "vadkapitalista" ember úgy gondolom, hogy a kapitalizmus lehet, hogy nem tökéletes, de más rendszert egyszerűen nem tudok logikailag-erkölcsileg alátámasztani.

Azzal kezdem a gondolatmenetemet, mikor ezen gondolkozom, hogy mindenkinek egy élete van és ezért nem lehet elvárni, hogy valaki most mondjuk éljen kicsit szegényebben, hagyja a többieket is, mert majd a következőben lesz lehetősége jobban élni. Ha valaki nagy házat, autót, gyárat akar, akkor azt most, ebben az életében kell elérnie. Ebben viszont akkor indokolatlanul nem szabad korlátozni senkit. Ráadásul szerintem egyenlő jogúaknak kell lenniük az embereknek és így az egyenlő jogúság miatt egyik sem szabhatja meg a másiknak egyébként sem, hogy hogyan éljen.

Vagyis ha a szomszédom kitalálja, hogy a városomban holnaptól ő villamossínt akar lerakni és villamosokat akar üzemeltetni, akkor nem találok jogalapot arra, hogy azt mondhassam neki, hogy nem teheti meg. Az egyetlen kivétel, ha valaki terméke vagy szolgáltatása konkrétan veszélyes (de nem elvontan, mint pl. a devizahitel vagy a dohánytermékek, hanem mint pl. a szigeteletlen nagyfeszültségű vezeték).

Minden más rendszer valahol már elismer magának jogot arra, hogy odaszóljon a másik embernek, hogy nem kellene termelnie/árulnia, nem kellene akkora mennyiségben vagy nem kellene olyan áron. Erre a magánérdek még a kommunista felfogásúak között sem elfogadható általában és indokként a közérdek szokott felmerülni.

Azonban szerintem nem csak két ember egyenlő, de a többség sem uralkodhat a kisebbségen csak a számbeli fölény miatt. Szerintem attól, hogy én egyedül vagyok valami mellett és ellenem ezren vannak, még nem jelenti azt, hogy akkor nekem már le kellene mondanom egy jogomról. Ha ez így lenne, a demokrácia a többség diktatúrája lenne a kisebbség felett.

Így, mivel a közérdeket sem tudom elfogadni legitimáló okként a beavatkozáshoz, egyszerűen nem lesz más választási lehetőségem, mint a kapitalizmus mellett maradni a többi felfogást pedig hibásnak gondolni.

Hát kedves ConnectCare, én el tudok képzelni sokkal jobbat. Logikusan is és erkölcsileg is. Csak kissé bonyolult.

Vegyünk egy egyszerű fizikai törvényt, az egyensúlyt. A fizikában ahol ez felborul, az aktuális rendszer átalakul - többnyire elég viharosan. Hogyan értelmezhető ez a politikában, vagy egy részében, a gazdaságban? Vegyünk egy vállalatot. Létrehoz valamilyen terméket, eladja, profitja van, jól él. Rendben. Jön még egy vállalat, az is ezt teszi ugyanezzel a termékkel. Ez is rendben. Az egyikben kicsit okosabbak a mérnökök, ügyesebbek a munkások, jobban irányítanak a vezetők. Több lesz a profitja. Még mindig rendben. De ekkor ennél a vállalatnál úgy döntenek, minek a másik cég, elkezdenek hamisan reklámozni, (rendkívül finoman) ócsárolni a másikat, először csak a terméket, aztán a céget, később igénybe vesznek adminisztratív eszközöket. A politikusokat. Mondanád, ez a verseny természetes velejárója, de nem. Ez már nem verseny, hanem hatalommal való visszaélés, elnyomás, kiteljesedve diktatúra. És az egyensúly megszűnése. Ekkor vagy egy új helyzetről (új rendszerről) beszélünk, vagy tartjuk magunkat az egyensúly törvényéhez. Fenéken billentjük a hegemóniára törő céget. Nem nagyon, csak annyira, hogy észhez térjen. Mert ha kinyírjuk, akkor mi vagyunk a diktátorok, ha helyreállítjuk az egyensúlyt, akkor a helyes működés ellenőrei vagyunk.

Ez nem a kapitalizmus, mert annak lényeges jegyei nem engedélyezettek. Nem kommunizmus, mert a cél nem a közösségi tulajdon, hanem az optimális működés. Ez egy új módszertan. Fenntartható fejlődésnek is hívhatjuk. De ez nagyon kemény fegyelmet és önfegyelmet igényel, ami csak meghatározott értelmi szint felett várható el. Az út ehhez tehát a képzésen át vezet, és nagyon hosszadalmas. De járható, csak most még kevesen hiszik el. A Snowden ügy bonyodalmai mutatják, a mostani út hová vezet, ehhez képest az "1984"-ben leírtak gyenge kitalációk.

Kedves 8. válaszoló!

Lehet, hogy nem értesz velem egyet majd, de szerintem amit te felvázoltál, az még mindig kapitalizmus és szerintem gyakorlatilag egyre gondolunk.

Azzal én is egyetértek, hogy az államnak egy kapitalista társadalomban is komoly szerepe van. Állam nélkül anarchia van, így az állam szükséges a békéhez. El is ismerhető szerintem az államnak az a joga, hogy megtiltsa a hazug reklámozást, a tisztességtelen kereskedelmi magatartást stb..

És szerintem is az a helyes, ha abban az esetben, ha az egyik cég hazudik a saját vagy más cég termékéről, akkor azt szankcionálni lehet.

Viszont úgy gondolom, hogy az ilyesmi ellenőrzés és szabályozás engedhető meg csak. Sokan úgy gondolják azonban, hogy az is helyes, ha az állam megtilthatja az embereknek, hogy például vasúttársaságot alapítsanak, arra hivatkozással, hogy az rontaná az állami szolgáltató esélyeit. Vagy hogy legitim korlátozás az, hogy szerencsejátékkal csak egy állami vállalat foglalkozhat. Az ilyen korlátozásoknál viszont nem látom, hogy honnan ered a döntések legitimitása, mi ad az államnak alapot az ilyen korlátozásokhoz. Szerintem ezek helytelenek és el kellene törölni őket. (Ahogy írtam, szerintem a közérdek nem elegendő alap valaki jogának korlátozásához.)

Ehhez természetesen, ahogy írtad is, kell a nagyon tudatos társadalom és a politika átláthatóságának növelése. El kell érni, hogy az ne fonódhasson össze a gazdasági élettel, ne cégek számára történjen a jogalkotás.