A privatizációt miért nem lehet így ellensúlyozni?

kétfajta privatizáció van tulajdonképpen.

ez egyik esetében egy jól működő, nyereséges állami vállalatot privatizálnak azért, mert kell a pénz, állambácsi hátsó fele ugyanis kilóg a gatyából.

a másik esetben egy rosszul működő, elavult technológiájú, sokszor a csőd szélén álló vállalatot privatizálnak azért, mert állambácsi hátsó fele kilóg a gatyából és nincs pénze felfejleszteni. ezért keres egy befektetőt, aki hajlandó pénzt belerakni.

az általad említett menedzsmentes példa nagyon ritkán működik. nagyon kevés az olyan állami cég/vállalat ahol a sikertelenségnek csak személyi okai vannak. jellemzően arról van szó, hogy a nyereségességhez beruházás, azaz pénz kell. sok-sok pénz. az pedig nincs.

az állami szektorban jellemzően nem működik a teljesítmény alapú bérezés, mert nem lehet mérni a teljesítményt.

vannak persze kivételek, mint a fent említett rádiós példa, de pl. egy volánnál hogy méred a teljesítményt? nyereséggel? az nem fog menni. pl. azért, mert a 20 fős zsákfaluba akkor is be kell mennie naponta kétszer legalább a busznak, ha csak ketten ülnek rajta. egy ilyen vonal nyilván veszteséges, nem is kicsit, de nem lehet bezárni, mert közszolgáltatást nyújtani kell és kész.

ha meg valakinek a nyakába akasztasz egy sor definíció szerint veszteséges dolgot, akkor nem igazán korrekt azt várni tőle, hogy nyereséges legyen. és jellemzően nem is lesz az. lsd. volán, máv, bkv és még sorolhatnám.