Magyarországon miért utálják a gazdag embereket?

"Erre csak annyit mondanék, hogy a középiskolában az osztálytársaim nagy része gazdag szülővel rendelkezett és ezek a szülők vettek kocsikat, házakat, átadták a cég vezetését, stb. ezeknek az osztálytársaimnak. Egy ujjukat se kellett mozdítaniuk. Még az se volt baj, ha kibukott az osztályból. És sajnos sok ilyen példa van."

És akkor az most bűn, hogy aki gazdag az jót akar a gyerekének? Már ne haragudj meg, de ha lenne gyerekem és bármilyen zakkant lenne, én is rá hagynám a céget és nem rád, akihez semmi közöm sincs.

"s akkor az most bűn, hogy aki gazdag az jót akar a gyerekének? Már ne haragudj meg, de ha lenne gyerekem és bármilyen zakkant lenne, én is rá hagynám a céget és nem rád, akihez semmi közöm sincs.

Én meg nem.

Jobb egy felelős vezetőt alkalmazni vagy úgy megoldani hogy ha leteszem a kanalat akkor az tehetségtelen gyerekem ne vezethesse csődbe és a jövedelmeit kaphassa.

Szerintem a számára is meg az ott dolgozók számára is.

Azért utálják őket, mert a legtöbbjük tisztességtelen módon, illegálisan vagy félig illegálisan gazdagodott meg, miközben anyagi kárt okoznak a társadalomnak. Ez utóbbi nehezen mérhető, de jelentős, közvetlen és közvetett módon is. Az ilyenek nem értékteremtéssel gazdagonak meg, hanem 0 összegű játékot játszanak: sokat vesznek el, és keveset adnak vissza. Ez morálisan is kifogásolható, ezt a szót viszont nem értik.

Aztán az is előre sejthető, hogy közülük néhánynak a gyerekei-unokái majd évtizedek múlva politikusok lesznek, a akkori nyugdíjasok meg majd örülnek, hogy milyen rendes ember ez, hogy emeli a nyugdíjat. Pedig meg se szabadna születnie, mert az apját mondjuk 20 évre sittre kellett volna vágni csalás miatt.

Mert a Magyaroknál nincs irigyebb nép a világon.

Ha már valakinek jobban megy a szekér akkor a háta mögött kibeszélik.

Ha nem Swift-ed van, hanem egy BMW X5 akkor biztosan maffia-rabló-csaló vagy. Az már más kérdés hogy mondjuk egy vezetői pozícióban dolgozó ember keres annyit hogy megengedheti magának a "luxust"

Sokat kellene változtatni a felfogásokon. Nekem személyes tapasztalatom volt abból hogy nekünk jobb anyagi helyzetünk volt, mint másnak és így kinéztek.Persze a hasonló anyagi helyzetben lévő haverokkal megértettem magam.Velük nem volt probléma.

Én arra világítanék rá, hogy attól hogy valaki 10-20 milliós autóval jár közel sem biztos hogy bűnöző, pedig a legtöbb ember tuti valami "ilyesmit" sejt.

Apósom mondta meg a tutit.

Ő mérnökként végzett, ott a legjobb tanulók között volt, 4,5 körüli átlaggal, emellett komoly elkötelezettséggel a szakterülete iránt, hobbi szinten is űzte a laboros dolgokat. Rendszeresen segített a rossz tanulóknak, elmagyarázta nekik, korrepetálta őket, volt hogy beadandót írt nekik, és rendszeresen puskáztak róla. Egyébként ő a kommunikáció terén enyhén nincsen topon.

Végzés után ott maradt PHD-zni, egy egyetemek közötti közös kutatási területen dolgozott. 2 év után tőle függetlenül megszűnt a program, mert a tanszékvezető más tudományterület felé vitte a tanszéket (nem sokkal később kar lett belőle, én ezen a karon végeztem).

Ezután elhelyezkedett egy nagy gyárban mint mérnök. Később egy nagy gyógyszergyárhoz ment, jobb fizetésért, ahol sosem véglegesítették, mindig újabb és újabb szerződést kapott, amit a végén nem hosszabbítottak meg. Ezután 1,5 évig munkanélküli lett, végül az előző munkahelyére vették fel (az említett gyár). Míg munkanélküli volt, felhívta az évfolyamtársai közül azokat is, akik anno segítsége nélkül el sem végezték volna az egyetemet, de ekkorra már komoly cégeknél voltak vezető pozícióban. Mindegyik azt mondta, hogy talán és majd visszaszól, ha lesz valami állás, de egyik sem volt hajlandó segíteni neki. Holott nyilván tudták, hogy szakmailag jó, csak ugye mindez már nem állt az érdekükben.

Ezek után őszintén miért ne utálja ezeket az embereket? Persze, lehet mondani, hogy ők attól lettek sikeresek, hogy továbbléptek a bevált sémákon, ezért voltak rossz tanulók, holott nagyon jól tudjuk, hogy ez mellé duma, ha azt mondjuk, hogy ezek az emberek megdolgoztak a sikerért, akkor azalatt hasonlót kell érteni, mint amit az egyetemen csináltak, a megfelelő helyen benyaltak, hogy elérjék, amit akarnak, a megfelelő helyre meg tapostak, hogy ne veszélyeztesse más a karrierüket.

Én persze tudok mondani az életben pozitív példákat is, de akivel így elbántak, azt hol fogja érdekelni az a papolás, hogy az a gazdag, aki megdolgozott érte?

Az utálatot könnyű látni. Azt nehezebben, ki miért, és kit miért utálnak, pedig nagyon sokféle eset van. Fentebb is leírtak jó néhányat.

Igen, sokan utálnak irigységből. Mindenkit válogatás nélkül, akinek jobban megy. Sokan utálnak, akiket kisemmiztek, mert mindössze dolgozni akartak. Akkor is, amikor mást kellet volna az irányadó helyi nézet szerint. Sokan utálnak olyanokat, akikről hallomásból, vagy konkrét tapasztalatból tudják, hogy lopták csalták a vagyonukat. Bár akik átlátják, hogyan megy itt a nagy átverés, lenyúlás, azok többnyire nem utálják, hanem lenézik az ilyen gazembereket. Lehet, hogy utálatnak látszik ez is, de nem az.

Zavaros időkben mindig megnő a zavarosban halászók száma, akiket lehet utálni. Nyomorúságos időkben mindig megnő a kisemmizettek száma, akiknek mindössze az utálat marad némi sikerélményként. Mert anélkül meghal az ember.

Irigység, folyik az osztályharc. Akinek sok van, attól el kell venni és odaadni annak, akinek kevés van. De azért fejlődik a társadalom, ezt ma már nem lehet olyan brutálisan csinálni, mint a 20. század első felében.

Egyáltalán nem az életszínvonalon van a lényeg, hanem a különbségeken (mivel a szegénységet az átlaghoz viszonyítják, nyugaton havi 1000 euróval szegénynek számít az ember, nálunk gazdagnak).

Amerikában, Franciaországban is hasonló a helyzet, ott is van gazdag utálat, pedig a franciáknál 420000 Ft a minimálbér. Annyi a különbség, hogy Amerikában az a gazdag, aki évente 1 millió dollárt keres, nálunk már, aki havi 300-400 ezer forintot megkeres, az is gazdagnak számít.

Ha zakkant, akkor is? Gratulálok neked!

Egyébként meg a legtöbb ilyen osztálytárs végigbulizta, végigfüvezte az iskolát. Nekik adnád a céged, csak, mert a gyereked? Oké, aztán majd leamortizálja a céged.

Ne gondold egy percig se, hogy egyszer is gyakorolta a cégvezetés csínját-bínját.

Le lehet pontozni, attól még ez a véleményem és én láttam ezeket a példákat. Akik szerint ez így rendjén van, akkor így járt.