Jó irány a munka helyett a fogyasztás adóztatása?

Itt valami félreértés van. Tegyük a helyükre az alanyokat és állítmányokat.

A fogyasztás adóztatása az állam jövedelme. Ennél van lényegesen hatékonyabb jövedelemnövelés is. Ez a fajta a kényelmesek és gondolat nélküliek eszköztára. A fogyasztás adóztatása egyben a fogyasztó költsége. Ehhez előbb a fogyasztónak jövedelemre kell szert tennie. Az állam jövedelemszerzésre nem jó, mert ez egyfelől csökkenő mértékű cserebere, másfelől külön pénzbe is kerül (az államnak is, a fogyasztónak is).

A fogyasztó jövedelme lehetne a rablás is, de ez csak akkor jó, ha onnan rabolunk, ahol a fogyasztás is másutt van. Különben ez is veszteséges mókuskerék. Van még a "talált pénz", de ez egyfelől nagy tömegben nem megy, másfelől ezen a környéken már csak kosz található. És ha mindezeket kimerítettük és nem jutottunk ötről hatra, végső kétségbeesésünkben eszünkbe juthat, hogy értéket munkával lehet teremteni. Az az értéket megveszik, lesz jövedelmünk, lehet költeni. Például az előbb termelt értéket, mert finom, mert hasznos, mert kell a következő értékteremtéshez. És ha ezt jól bejáratjuk, ki tudja, még jól is élhetünk. A végén még korlátozni is kell a fogyasztást.