Nálunk a baloldal miért ennyire hazafiatlan?

Bonyolult.

Mesterházy nem egyszer mondta, "de hát mi is elkötelezettek vagyunk a nemzet mellett" "Miért vagyunk mi idegen szívűek?"

Azt sem tudják mi az a hazafiasság.

Volt pár hónapja egy tüntetés, ahol néhány ellentüntető maszopos képviselő is jelen volt.Az egyik azt kérdezte a másiktól "Te , tudod a himnuszt?"

Miért volt békés a módszerváltás? Mikor az Imf hitelnek aláírtunk már megvették az országot a nyugati tőkések. MSZMPsek rettegtek attól, hogy felelősségre vonják őket, mint ahogy az lenni szokott egy rendszerváltásnál, ezért minden nyugati támogatást lelkesen aláírtak ... Adjátok el a bankokat, rendben hol írjuk alá? adjátok el a piacaitokat, rendben hol kell aláírni? Kevés ország van, ahol reprivatizáció helyett, egyből privatizálták a vállalatokat, ráadásul azt is kétes ügyletek árán.

A nyugat, pedig új szövetségesével egy új hűbérest fogadott. Megelégedéssel vette tudomásul, hogy kutyából bizony szép szalonnát tudott csinálni!

A baloldal nem feltétlen jár együtt a hazaszeretet hiányával. A szocialista táborban ugyanis a szláv államok (Csehszlovákia, Jugoszlávia) nyugodtan kiélhették természetes nacionalizmusukat a Szovjetunió támogatásával, ami több szempontból is előnyös volt, hiszen a pánszlávizmus segítette a "béketábor" rendjét, erősítette a Szovjetunióhoz való tartozást, másfelől egyben tartotta - vagy legalábbis erre alapoztak - a többnemzetiségű csehszlovák és jugoszláv államot. Ezért támogatták a magyarokkal és németekkel szembeni nacionalista fellépést is - hogy megmaradjanak az államhatárok, a Status Quo. (Románia pedig ugyan nem volt szláv állam, de mindig a különutas politikáját folytatta, ezért lehetett nacionalista állami vezetés). A lengyelek - a korábbi évszázados orosz cári elnyomás, majd a szovjetek ellenük való háborúja miatt - távol tartották magukat a pánszláv gondolatoktól, így náluk tiltottak is minden nacionalizmust, és nem véletlen, hogy egyszerre volt forradalom Varsóban és Budapesten.

Nálunk viszont a nacionalizmus egyetlen dolgot jelenthetett: irredentizmust és revíziót a szomszédos országokkal szemben. Nálunk pedig _ezért_ tiltották 1945 után bármilyen, a leghalványabb megjelenési formáját is.

Azaz mindkét esetben az volt a támogatás, avagy tiltás hátterében, hogy mi biztosítja a belső békét, nyugalmat, az állapotok fenntartását a "birodalom" számára. A soknemzetiségű szláv államokban az összetartást segítette, ha nacionalista szellemet engednek kibontakozni (vagy inkább meghagyni, mert ez a múlt században természetes volt minden államban, csak azóta erőszakolták át a gondolkodást), a szétszabdalt magyarok esetében pedig a másokkal való hadakozás miatt ölték ki.

És ez annyira sikeres volt - hihetetlen, de így van -, hogy a '90-es évek után Erdélyben kint járó magyarok meglepődtek, hogy "itt mennyien beszélnek magyarul".

Az első, külhoni magyarok iránti megnyilvánulás jele is csak a romániai magyar falvak elárasztása miatti százezres tüntetés volt a Hősök Terén, 1988-ban.

És ezt az árnyékot ma sem tudjuk túllépni. Nálunk ma is antipatrióta - kozmopolita, és jobboldali hazaszerető politikai felek vetekednek egymással, ahelyett, hogy az utóbbiból lenne többféle pólus.

A '20-as, '30-as években nem volt olyan politikai erő - az ellenzéki szociáldemokrata párt sem! - amelyik ne értett volna egyet a revízió követelésével. Csupán ennek mértékén és megvalósításának módján vitatkoztak. Egyedül a földalatti kommunista mozgalom nem foglalkozott ilyennel, majd miután egyedüli hatalommá emelkedtek, ezt a szellemiséget ültették el a fejekben. És itt bújik ki a szög a zsákból, hogy ma is az ilyen szellemi környezetben felnőtt politikai erők lettek tovább örökítve a jelen rendszerünkbe. Hihetetlen nekem, hogy ma nem ez a kiindulási alap mindenki számára.

Ugyanis 40 év egyeduralmi helyzetben ez a szűk felfogás, mint afféle gaz, teljesen szétterjedt, behálózott mindent, és mivel nem volt valós rendszerváltás, az új baloldal képviselői is a "régi öregek" szellemi környezetében nőnek fel, szocializálódnak politikusokká, így folyamatosan újratermeli magát ez a felfogás.

A baloldal folyamatosan kikéri magának, hogy megkérdőjelezzék nemzeti elkötelezettségét. Pedig önmaga zárja ki magát ebből a körből, amikor megtagadja a magyar nemzettel való sorsközösség vállalását. És a nemzet nem csak egy ország népessége. Ezt a torz kádári felfogást kellene végre száműzni a köztudatból; egy nemzet túlnőhet egy ország határain, és fordítva is igaz, egy ország határa nem feltétlenül egy nemzetet foglal magába.