A baloldali politika miért akarta "A múltat végképp eltörölni"?

"Azért, mert erről szól az államiság fejlődéstörténete. A történelem kezdetén kialakult despotikus államok helyén nem úgy lettek demokratikus államok, hogy a hatalom jóságosan átadta a népnek a stafétabotot, mondván, "jó, belőlünk már elég volt, ti jöttök", hanem úgy, hogy az alattvalók erre kényszerítették a hatalmasokat."

- Éppen erről beszélek. Hogy mindegy, hogyan indult, mik voltak a korábbi állapotok. Mint ahogyan régen a párválasztás is annyi volt, hogy feleséget rabolt magának az erősebb hím. Ma mégis egy közös megegyezésen alapuló, kölcsönös érzelmi kapcsolat, egy szerelem.

Nem áll fenn szakadatlan folytonosság. Mindegy, mi volt. Az a lényeg, mi van ma. Márpedig mi nem kizsaroltuk a kompromisszumot a hatalmasoktól, hanem eleve nincsenek már sehol a hatalom egykori képviselői. Amit te mondasz, az legfeljebb az alkotmányos monarchiák esetében mondható el.

"hanem eleve nincsenek már sehol a hatalom egykori képviselői."

Vannak viszont helyettük a maiak. Nem hiszem el, hogy a második Orbán-kormány Magyarországán magyarázni kell, hogy a népszuverenitás nem úgy működik, hogy egyszer megszereztük, aztán onnantól kezdve örökké megvan, hanem a hatalmon lévők folyamatosan igyekszenek csorbítani, és ha szó nélkül tűrjük, akkor sikerül is nekik.

És hogyan tűntek el a hatalom egykori képviselői, az arisztokrácia és a királyi családok? Még egyszer mondom: nem úgy, hogy "jól van, elég volt belőlünk, ti jöttök". Hanem úgy, hogy egy forradalom elsöpörte őket. A forradalom pedig arról szól, hogy a nép felkel az államhatalom ellen, mert nem tetszik neki a rendszer. Aztán a forradalom után tanácskoznak a nép okos emberei, és kiadnak egy alkotmányt, amelyben leírják, hogyan nem engedik többé az állampolgárok fejére nőni az államot. Ezt szokták fékek és ellensúlyok rendszereként emlegetni, amelyekre azért van szükség, hogy meg lehessen akadályozni az állami túlkapásokat akkor is, ha esetleg egy hatalommániás pszichopata kerül hatalomra.

"Még egyszer mondom: nem úgy, hogy "jól van, elég volt belőlünk, ti jöttök". Hanem úgy, hogy egy forradalom elsöpörte őket."

- Ez az eredmény szempontjából lényegtelen.

"A forradalom pedig arról szól, hogy a nép felkel az államhatalom ellen, mert nem tetszik neki a rendszer."

- És vette át maga.

Azt hiszem, alapjaiban más az értelmezésünk. Nem fogom megérteni a tiédet, és te sem az enyémet.

"Ez az eredmény szempontjából lényegtelen."

Az eredmény szempontjából igen, a kiindulás szempontjából nem. Te azért tartod hülyeségnek az állam és a maffia rokonítását, mert lényegtelennek tartod, hogy nem úgy lett a despotikus államokból demokrácia, hogy a despota jóindulatból átadta a hatalmat. Pedig ez nem lényegtelen, sőt ez a lényeg. Hogy ezért harcolni kellett, mégpedig az állam ellen. A mi saját államunk ellen, amit mi alkottunk meg magunknak, igaz-e? Hát nem. Ellenünk alkották meg, mi csak utólag kapcsoltunk, utólag szorítottuk rá az államot, hogy a mi érdekeinket is szolgálja. És ez a küzdelem a siker után is állandó, csak nem mindig explicit, normális esetben csak lappang.

Más, igen, ez az előző oldalakon kiderült, hogy nagyon másként látjuk az államot. Te inkább hatalmas családként, én inkább megszelídített (sőt diktatúrák esetében még csak nem is megszelídített) bűnszervezetként.

"Hogy ezért harcolni kellett, mégpedig az állam ellen. A mi saját államunk ellen, amit mi alkottunk meg magunknak, igaz-e?"

- Nem, nem így értem. Különbséget kell tenni a monarchiák, és a köztársaságok között.

"Hát nem. Ellenünk alkották meg, mi csak utólag kapcsoltunk, utólag szorítottuk rá az államot, hogy a mi érdekeinket is szolgálja."

- Én arra akarok utalni, hogy nem megszelídítettük, hanem átvettük korábbi birtoklóitól. Hiszen sehol nincs a több évszázados hatalmi elit ma már, és mi adjuk az állam vezetését (is).

Átvettük, aztán rájöttünk, hogy ja, hát ez nem úgy megy, hogy most már akkor mindenki egyszerre lehet király. Ezért átadtuk egy másik galerinek a vezetést, és aztán ennek az új vezetésnek megkötöttük a kezét, hogy ezekből ne legyen olyan elnyomó diktátor, mint a királyok voltak korábban. Ugyanakkor minden törvény, minden alkotmányos jog, minden fék és ellensúly csak addig ér valamit, amíg komolyan veszik. Ilyen szempontból nem kell különbséget tenni monarchiák és köztársaságok között. Köztársaságban ugyanúgy hatalomra kerülhet egy őrült, aki aztán módszeresen áthágja az összes alkotmányos korlátot, leépíti vagy magához hűvé teszi a fékeket-ellensúlyokat, a népet pedig erőszakkal vagy lekenyerezéssel tartja sakkban. Ez lehetséges, a történelem mutatott rá elég példát, azt hiszem. És ennek az az oka, hogy az állam felrúgta a korábban a néppel kötött egyezséget. Erről is beszéltem már, hogy nem számít, hogy az új vezetők már nem kékvérűek, hanem a nép fiai. Hiába volt Hitler egy egyszeri osztrák parasztasszony fia, a kancellári székbe jutva felszámolta a weimari köztársaságot, és terrorban tartotta a népet, amely őt kancellárrá választotta.

Értem én - azt hiszem -, hogy mit akarsz mondani. Azt, hogy nem igazán van jogfolytonosság a monarchiák és az azokat megdöntő forradalmak nyomán kialakult köztársaságok közt. Nos, ez igaz. De a hatalom logikája független az államformától. Köztársaságban is igaz, hogy a hatalom korlátait a népnek fenn kell tartania, különben elszabadul a pokol.

Nem alaptalan, amit írsz arról, hogy hatalommániás őrültek is kerülhetnek a vezetői székbe, de pont ezért van négyévente választás, ami új megmérettetést teremt. Nincs ebben semmi meglepő, gyilkosok, rablók is vannak az általános közösségen belül, magát a társadalmat, az embert, mint entitást kell kontrollálni, hiszen rossz elemek mindenhol vannak.

Hitlerhez annyit hozzáteszek, hogy sosem választotta meg a polgárok többsége, és kancellárrá sem az emberek, hanem Hindenburg tette meg, egyszemélyben.

Onnantól kezdve pedig, hogy nincsenek általános, szabad, titkos választások, az már nem demokrácia, hanem diktatúra.

Hangsúlyozom, attól, ha egy bűnöző banda magához ragadja a hatalmat, kihasználva a kiskapukat, az nem magát az államot teszi negatívvá, mint ahogy egy meggyalázott nőt sem tekintünk bűnösnek, és annak ellenére is, amiket tettek vele, szerethetjük.

A négyévenkénti választás éppen az említett korlátok egyike. Ha hagyjuk lebontani, vagy elcsalni, akkor megszűnik korlátnak lenni.

A Hitler-példában pedig valóban volt egy kis csúsztatás, hiszen Hitler hatalomra jutása nem épp a demokrácia iskolapéldája, még akkor sem, ha az választáson történt. Nem azért, mert nem volt abszolút többsége, hiszen ez a pártlistás választási rendszerekben gyakran előfordul, és ilyenkor az a bevett gyakorlat, hogy a legmagasabb választási eredményt elérő párt jelöltjét kéri fel az államfő kormányalakításra akkor is, ha csak a szavazatok és a mandátumok 25-30%-át szerezte meg (kivéve, ha készen áll egy kormányképes koalíció, amelynek a legnagyobb párt nem tagja). A demokrácia nem akkor csorbult, amikor Hitler kancellár lett, hanem akkor, amikor elfogadtatta a felhatalmazási törvényt, meg akkor, amikor emellé még köztársasági elnöknek is megtette magát, meg, meg meg...

Mindig voltak olyan rétegek, akinek nem feleltek meg az adott keretek, nem tudtak beilleszkedni az adott közösségbe, inkább a zavarosban szerettek halászni.

Ők "haladóknek" meg "moderneknek" meg "előremutatóknak" állítják be magukat, de nyomukban csak pusztulás, káosz, háborúk, árulás, csalás és szenvedés marad.

Ez a jakobinus, marxista, globalista társaság mindentől irtózott, irtózik, ami régi, hagyományos, népi vagy nemzeti.

Nem tud ezekkel mit kezdeni, csak zavarja nagyratörő terveiben, és kicsit se érdekli, hogy a túlnyomó többségnem NINCS igénye erre a haladásnak nevezett patkányversenyre.