A szocializmus, kommunizmus alapja az irigység?

"Mit jelent nálad az, hogy "megdolgozott érte"?"

Fáradtságos lopással szerezte.

"Pl. hogy eldönthessem, milyen iskolába járjon a gyerek"

Amikor mi történelem órán a két világháború közötti eseményeket vettük, tettem egy hozzászólást, amiben a patrióta diktatúrát (ahol nem egy O. V. személyiségű, csupán hataloméhes, megalomán személy a vezető) helyeseltem. A tanárnő, és általában mindenki azt válaszolta erre, hogy majd megtudnám milyen a diktatúra, amikor megszabják, minek tanulhatok, és minek nem. Nem értem, hogy ezt miért a diktatúrához kötik. Svédországban, ahol elvileg működik a demokrácia és stabil liberalizmus van, nem lehet orvosnak tanulni. Akkor mit tudnak még felhozni egy hazafi diktátor ellen, a saját kezében összpontosítja hatalmat, nem engedve senkit az államkincstár közelébe, aki nem azért került be, mert ő alkalmasnak találta az adott szerep betöltésére, csupán a kötelező szavazás alapján jutott be rabolni?

""Mit jelent nálad az, hogy "megdolgozott érte"?"

Fáradtságos lopással szerezte."

Látszik, hogy az interneten kommentelők között mennyi a korlátolt.. :D Az még senkinek sem jut az eszébe, hogy valaki úgy gazdagodik meg, hogy csinál egy jó vállalkozást, vagy kitanul egy szakmát (lehet az OKJ-s vagy főiskolai/egyetemi), mellette dolgozik, majd miután végzett, kimegy külföldre alkalmazottként, jól megszedi magát, hazajön és vagy elcsíp egy jó állást, vagy beruház egy vállalkozásba, ami jól termel. Van egy-két ilyen ismerősöm, rengeteg munka van egy ilyen pályafutásban, főleg, ha nulláról idul az ember, de meghozza a gyümölcsét... Jó, igen, Magyarországon manapság tényleg szinte lehetetlen meggazdagodni, de régebben azért volt arra lehetőség, hogy nulláról felzárkózzon az ember. Igen, lehetséges volt így is meggazdagodni, nem csak illegális úton. Most is meg lehet gazdagodni legálisan, de ahhoz egy időre sajnos ki kell menni külföldre..

Irigység? A szocializmus idején a bátyám gépgyári munkásként kétszer annyit keresett, mint én diplomásként.Soha nem jutott eszembe, hogy irigykedjek rá, vagy bármelyik más melósra. Nincs az a pénz, amiért én kibírnám azt a monoton munkát a zajban meg gépzsírban.

Én most is pedagógus vagyok, de most már idegesítenek a társadalmi különbségek, és nem magam miatt. Hiába kárálja a kormány, hogy mert aki sokat dolgozik, az keressen többet, mert nem az keres többet, aki sokat dolgozik.

Kedves 14:38-as válaszoló!

"Pl. hogy eldönthessem, milyen iskolába járjon a gyerek; milyen vallást gyakorlok; ha nem tetszik valami a rendszerrel, akkor elmondhassam és tehessek is ellene; stb. Tudod mindegy, hogy puha a diktatúra vagy sem, az mindig az emberi jogok megsértésével jár. Aki behódol és lefekszik, annak persze nincs mitől félnie."

- Ez azonban az általánosan apolitikus hozzáállású társadalomban kevésbé kap hangsúlyt, mindig csak egy kicsiny, öntudatos csoport által volt, és van képviselve.

Épp erre született a Kádár-rendszer olyannyira jellemző szállóigéje: "Kit érdekel a politika, ha tele a has?"

Ezért lenne talán ma is igény ilyenre, és épp ez volt az az ok, amiért az értelmiségi réteget lefejezték a diktatúrában. Nélkülük kezelhetőbb a nyáj. Nem véletlenül XIX. és XX századi Magyarországon zajló függetlenségi törekvések is csak azon népek körében voltak jellemzőek, amelyeknek volt önálló nemesi rétegük, így a ruszinok körében például teljesen ismeretlen volt.

----------

Kedves 15:12-es válaszoló!

"Na, ez meg már megint a diktatúra milyenségétől függ. Ha olyan a diktatúra, akkor simán be lehet vezetni, hogy az emberek - például neten - elmondhassák a véleményüket vagy az óhajukat-sóhajukat, a vezetők pedig megnézik azt és elgondolkodnak rajta, hogy ennek és annak milyen hatása lenne, milyen jó ötlet."

- Azt hiszem, hogy te nem is konkrétan a diktatúrát, hanem az államilag szabályozott árakat és a szintén államilag kötelezővé tett munkahelyeket hiányolod. Ez viszont pont az a két tulajdonság, ami az akkori generáció jólétét teremtette meg a mi generációnk jövőjének eladásával, pillanatnyi párthatalmi érdekekért, a belső rend fenntartásáért.

----------------

Kedves Kérdező!

A szocializmust vegyük ki ebből, az csupán a szociális háló erősítését (nyugdíj, betegellátás és TB, gyes, sztrájkjogok, szakszervezetek, stb) jelentette.

Ma ilyen párt nincs, a nevében ezt a jelzőt használó MSZP-ben is csak árnyalataiban emlékeztető felvillanások vannak jelen, mint a segélyek és a 13. havi nyugdíj, amik teljesen felesleges és káros intézkedések voltak.

A kommunizmus alapja viszont tényleg az irigység.

Nem csak az egyébként valóban érdemtelenül, és országrésznyi területek felett birtoklást élvező arisztokráciát akarták megszüntetni, de már az is elég volt a "kulák" jelzőhez, ha egy család generációk alatt gyűjtött össze földet, vagyont, apáról fiúra örökítve, és mindenki által valamit hozzátéve.

Ez az eszme, ami névleg a munkát támogatta, pont ezt üldözte, és mindenkit egyformán nincstelenné tett, a földeket elvéve, és TSZ-be kényszerítve, hogy azoknak is jusson valami, akik soha kapanyelet nem fogtak a kezükbe.

És a tanulatlanságra sem mentség a származás. Dédapám például parasztember és szőlősgazda volt, mégis, amikor csak tehette, olvasott. Könyvtárban is dolgozott. Művelte magát, tett, azért, hogy több legyen. Emellett önkéntes tűzoltó volt. Felelős és hasznos tagja volt a társadalomnak. De ez a rendszer nem a szorgalmat, a fiúkra való földörökítést, az értelmiséggé válást támogatta.

Ha tényleg mindenki az érdemei és a munkája szerint részesül a terményekben, akkor az eleve kizárja a közös termelést, a külön földön való gazdálkodás és munkálkodás mutatja meg azt, hogy ki tesz a sorsáért, és ki nem.

1956 és 1985 között a magyar gazdaságot például egy műszerész, Fock Jenő, egy hatodik osztályból kirúgott diák, Gáspár Sándor, egy nyomdász, Nyers Rezső, egy hentes, Németh Károly, és egy kőműves, Havasi Ferenc irányította. Maga Kádár is nyolc osztályt végzett személy volt, és – mint Aczél György visszaemlékezéseiben gyakran kifejtette – sokszor éreztette a kisebbrendűség érzetét az értelmiséggel szemben.

A Kádár-rendszerben az értelmiséget csak mint egy szükséges rosszt tartották számon, amit meg kell tűrni, de éreztetni vele, hogy nem kívánatos elemek. Éppen ezért ekkor alakult ki az, hogy aki "nem termelő" munkát végez, az látványosan kevesebbet keres, és ez igaz a mai napig is, nem történt érdemi változás ilyen tekintetben, bár ma már nem ideológiai, hanem szokásbeli és gazdasági okokból.

Hozzá kell tenni, hogy a tanár, az orvos azért megbecsültebb, mint egy kétkezi dolgozó, mert téglapakolást, falfestést bárki meg tud tanulni (igen, amikor kellett, én is hamar belejöttem), egy agyműtétet viszont kevesen tudnának elvégezni... A tudás az, amit tisztelünk.

Hangsúlyozom, hogy ezzel nem becsülöm le például a földművelést, hihetetlen tudás van annak a fejében, aki tudja, mikor kell vetni, mikor szüretelni, mikor öntözni és mennyit, mikor kapálni, hogyan jár a nap, stb. Én éhenhalnék, ha erre lennék utalva. Egy valódi kalendárium van a fejükben. De az államvezetéshez ez nem alkalmazható, mint ahogy az értelmiségé sem a termelői munkában. Csinálja mindenki azt, amihez ért, ez egy jól működő társadalom alapja.

És amikor kétkezi munkásokról beszélek, nem is rájuk, a fentebb említett földművelőkről, vagy akármilyen más szakemberről, mesteremberről beszélek - ők ugyanúgy mély, csak más jellegű tudást képviselnek - hanem a gerendákat cipelő, téglákat pakolászó, maltert talicskázó emberekről. Ehhez csak fizikum kell, bárki beletanul, ha elmondják, mit kell tennie. Erre is szükség van. De Ez az oka, amiért egy tanár vagy egy orvos előtt meghajlunk.

Nem az irigység, hanem az egyenlőségre való törekvés.

Azt a nyomort ami a háború előtt volt a mai embereknek nehéz elképzelni. A mai viszonyokat nem szabad egy másik kor állapotai alapján megítélni. És fordítva sem.