A háttérhatalom megléte már nyílt titok, és ezt már egy hivatalos közgazdász is kimondja, mit gondoltok erről?

Egy rendszer vége nem világvége. Az emberiség sorsa sem májusban, sem más hónapokban nem ér véget. Még atomháború esetén sem, legfeljebb valószínű. Hogy a konkrét személy sorsa hogyan alakul, az egy más dolog.

A fő természettörvényeket azért eléggé régóta ismerjük, és bár sok próbálkozás volt, legfeljebb finomítani sikerült, átírni nem. Az ember és a gazdaság is a természet része, legfeljebb abban a szakzsargon - és lassan a köznyelv - más szavakat használ ugyanarra a dologra.

Fontos, hogy az emberi elme úgy van berendezkedve, hogy többnyire a valamilyen jellegű haszon elérése vezérli a cselekvését. Ez a haszon nagyon sokféle, mert az ember is sokféle. Van akinél ez a haszon kizárólag a rövidtávú, van akinél ez valamiféle érzelmi, és van, aki akár más kárára is érvényesíti. Ennek viszont következménye, hogy az egyes emberek közötti különbségek nőnek, ami viszont ellentmond az egyensúly törvényének. Ezt nevezzük nagy társadalmi változásoknak, hatalmi csoportosulásoknak, háborúknak, forradalmaknak. Az egész működésben van egy rendszer, amelynek értelmében folyamatosan kitermelődik az emberek olyan csoportja (nevezzük erőnek), amely képes kihasználni más (sokkal több) emberek csoportját a saját valamilyen formájú előnye érdekében. Régebben ez sokféle volt, de akkor is voltak fő jellemzők, mint vallás, hadsereg, föld, tőke, mára a pénz. Ez az egyoldalú erőnövekedés feszültséget eredményez, amely egy kritikus pontnál robban. Ekkor bizonyos átrendeződés következik be, és kezdődik minden elölről (lásd 1848, 1917, vagy korábban a római birodalom bukása).

Mi az, ami a korábbiakhoz képest új? Korábban az erőátrendeződés mindig csekély előzetes információk alapján történt. Ezért sok bizonytalanság volt benne, ez tulajdonképpen csökkentette az erők méretét. Ma a technika fejlődése következtében bármilyen információ elérhető. Nem mindenkinek, ezért akinek igen, annak a hatalma még nagyobb. Ma ez a pénztőke, de ez nem olyan, mint egy hierarchikus vállalat. A "főigazgatóból" is bármikor lehet senki, neki az az előnye, hogy több szálat mozgathat, ezáltal az "alvezérei" elképzeléseit jobban ismerheti, mint ők az övét. Már ha ügyes, és nem aprózza el figyelmét részletkérdésekre (például olyan baromságra, hogy érdekli Magyarország sorsa). Itt egy rendszer működik, amit itt ott kicsikét befolyásolunk, a többi az automatizmus dolga. Ezért nem lehet soha azt mondani, hogy adott probléma bekövetkezése (mondjuk Görögország csődje) X, esetleg X és Y műve.

A háttérhatalom úgy, mint mondjuk egy árnyékkormány, nem létezik. Léteznek emberek, akik jól tudnak manipulálni. Sokszor egymást is. Nem haragszanak senkire, mert tudják, hogy az halálos luxus. Néha tesznek valamit, ami csak sokadik lépésben fejti ki hatását, addig normálisnak és szükségszerűnek tűnik. És ennek a megtanulása egyáltalán nem könnyű, ami azt jelenti, hogy nem törvényszerű, csak valószínűbb, hogy a gyerek a papa helyére lép. És ez ellen egy kormány (pláne akkora, mint mi) semmit nem tehet, bár közvetlenül ennek a "hatalomnak" a tevékenysége soha nem is irányul egy kormány ellen közvetlenül. Kivéve, ha kiprovokálják, de az se olyan egyszerű. Több kormány tartós összefogása már hathatós ellenerő lehetne. Más kérdés, hogy ennek ma nincs realitása. Ehhez nem kell közgazdásznak lenni, elegendő annyi ismeret, hogy valaki képes legyen megérteni a körülötte zajló folyamatokat. Egy közgazdász legfeljebb szabatosabban és konkrétabban tud fogalmazni. Már ha akar.

Arra viszont semmiféle Nobel díj nem ad garanciát, hogy valaki a tudását mire használja. Annak eldöntését, hogy bármiféle neves és díjazott tudós állítása az emberiség melyik fele számára hasznos, mindenkinek magának kell elvégeznie. Hogy helyesen, vagy sem, azt a későbbiekből lesz képes megállapítani.