A háttérhatalom megléte már nyílt titok, és ezt már egy hivatalos közgazdász is kimondja, mit gondoltok erről?

Mindenki hivatalos közgazdász, akinek van diplomája.

De magyarázzátok meg, hogy az elképzelt háttérhatalomnak mi haszna lenne abból, ha bedőlne az euró?

A helyzet az hogy sokkal komolyabb a veszélye bárminek mi9nt valaha. Persze ezt nem lehet annyival elintézni hogy a csúnya biboldók. Ennél azért sokkal szélesebb azon események köre amelyek ide navigálták a világ gazdaságát, de minden mögött a kapzsiság és az ebből fakadó a fenntarthatóságot érintő egyensúlytalanság örvényei alakultak ki. Én sem tudom, ahogy sok nálam okosabb ember sem az egészet, de akadnak kitapintható momentumok.

Már a kapitalizmus kialakulása is gyakorlatilag az elő jele volt annak ami mára már az egyensúlytalanság szinonimájává vált. Gyakorlatilag a 16.sz ban a távolsági kereskedelem befolyásolt mindig mindent. Ugyanis Európában kikényszerítette az iparosodást és a gyarmatok révén az egyén által megtermelhető egységek akár többszörösét megtermelni képes réteget. Az az, a kapitalizálódás és a tőkésréteg egyre élénkebb megjelenése fűtötte a rendszert. Európában ekkor alakul ki tőkefelhalmozódás és a manufakturális szerkezet.

A 19. sz ban kialakul a klasszikus szabadversenyes kapitalizmus, megszületik a nemzetállam és a nemzetgazdaság. Modern gyári nagyipar kialakulása az I. ipari forradalomnak köszönhetően. Ez az eredeti tőkefelhalmozás korszaka. Európában tartós, hosszú távú gazdasági növekedés indul meg, időnkénti visszaesésekkel (recesszióval, gazdasági válsággal ami már jelzi hogy a rendszer bár működőképes de megfelelő szabályozás nélkül problémagyárrá alakulhat)). A nemzetközi gazdasági kapcsolatok intézményeinek központja London lett. Nagy-Britannia központú, egypólusú világgazdaság kialakulása. (Angliának vannak a legnagyobb gyarmatai, innen kerül ki az ipari termelés zöme).

Kialakul a centrum és a periféria a világgazdaságban. (ez az állapot gyakorlatilag rögzült mindmáig némi átalakulással) A centrum késztermékeket szállít a felvevőpiacnak számító gyarmatokra, ezáltal ott nem tud kialakulni a szekunder szektor. A periféria olcsó munkaerővel előállított nyersanyagot, élelmiszereket szállít a centrum számára. E kapcsolatrendszerben a periféria mint külső erőforrás táplálta a centrum tőkefelhalmozását. E munkamegosztási rendszernek a szabadverseny és a liberális külkereskedelmi politika felelt meg, ez biztosította a centrum országok erőfölényének kialakulását.Centrum és periféria között alá- és fölérendeltségi viszony alakult ki.

A 20.sz ban A monopolkapitalizmus, az imperialista gyarmatosítás és a tőkekivitel kora. A nagy monopolcégek kialakulásának kora. Kialakul a tömegtermelés (futószalag; fordizmus). Monopólium: a gazdasági élet valamely területén valamely termék termelésében vagy forgalmazásában uralkodó helyzetben lévő óriásvállalat.

A monopolizálódás a nemzetközi munkamegosztás tartalmában jelentős változást eredményezett. Előtérbe került a működőtőke-kivitel. (kivinni, beruházni, felhasználva az olcsó munkaerőt, nyersanyagokat, ezáltal óriási haszonra szert tenni).A klasszikus gyarmati rendszer imperialista gyarmatbirodalommá alakul át. Új ipari nagyhatalmak jelennek meg (pl. Németország, USA). A világgazdaság központjává egyre inkább az USA válik, Európa kezd lemaradni. Az egyenlőtlen fejlődés következménye a világ fejlett és fejletlen részei közötti szakadék elmélyülése. A centrum országok között megindul a harc a világgazdaság területi és gazdasági újrafelosztásáért. Következmény: az I. vh. kirobbanása.

Az I. vh. következtében átalakul a világgazdaság: az USA a világ vezető gazdasági hatalma.

A háború után a világkereskedelemben a protekcionizmus válik uralkodóvá. A Szovjetunió megszületésével megszűnik a világgazdaság egységessége. A Szu.-ban létrejön a tervutasításos gazdaság. A tőke szentségét és érdekérvénysítő képességét viszont pontosan a Szu (Szovjetunió) ami megakadályozza mint másik pólus.

Megjelennek az élénken működő szakszervezetek stb stb nyugaton akik a Szu rendszerével fenyegetve jelentős és máig a legnagyobb fejlődést jelentették az egyszerű munkásoknak a társadalmaknak. Ekkor alakult ki a a nyugati társadalmak jóléte. (ebből maradt sajnos ki az egész keleti blokk)! Természetesen ez a fejlődési pálya is szabdalt volt, hisz az 1929es világválság nagy fordulópontot jelentett. Ezt az akkor gazdasági világ nehezen kezelte de még is sikerült a helyzetet megoldani. Megindul egy lassú gazdasági növekedés, de ezt derékba töri az 1929-1933-as nagy gazdasági világválság. Következmény: teljesen szétzilálódik a világgazdaság. Ez a Föld egészére hatással lesz. A válságból a kivezető út: a gazdasági életbe az államnak be kell avatkoznia (lásd: keynesizmus, USA: New Deal, de Németország: nácizmus). A perifériás országok helyzete továbbra sem javul, bár egy kezdetleges kapitalizálódás megindul. Egyre erőteljesebben érvényesül a gazdasági függőség. Megkezdődik a többpólusú világgazdaság kialakulása.

A II. vh. átalakította a világgazdaság egészét. Az USA megerősödik, Európa meggyengül. Megkezdődik a világ kettészakadása: USA és tábora --- Szu. és tábora (szoc. országok). Elkezdődik a hidegháború kora. Létrejön a bipoláris világrend. A Kelet-Nyugat viszony uralja az egész világ kapcsolatrendszerét. Elkezdődik a szocialista országok kiszakadása a világgazdaság egészéből és kialakul a „szocialista világgazdaság”.

A gyarmati rendszer összeomlik.

A tömegtermelés átalakul (posztfordizmus kora). A tömegtermelést végző hagyományos iparágak válságágazatokká válnak. A gazdaság bővülése már nem az iparnak, hanem a tercier szektornak köszönhető. A gazdaság és a társadalom az ipar utáni (posztindusztriális) szakaszba lép. De a fejlődés nem zavartalan: lásd a ’70-es évek két olajárrobbanását. A válságból a kiutat a tudományos-technikai haladás újabb csúcseredményeinek minden területre kiterjedő alkalmazása tudta csak biztosítani.

A világgazdaság szerkezeti átalakulásának igazi kárvallottjai a szocialista országok és a gazdaságilag fejletlen országok voltak, ahol a szerkezetváltás nem történt meg. A ’80-as évek végén megkezdődik a szocialista rendszer összeomlása, fokozódik a „Dél” lemaradása (fejlődő országok). Elkezdődik egy eladósodási folyamat, mely az országok jelentős részét adósságválságba sodorta. Az adósságcsapdába azok az országok kerültek elsősorban, amelyek képtelennek bizonyultak a gyökeres strukturális átalakítások megvalósítására, a gyors alkalmazkodásra. (1999-ben a világ összes külföldi adósságának összege elérte a 2,5 billió dollárt.)

A világgazdaság fejlődésében korszakváltás következett be. A szocialista tábor képtelen volt a megújulásra, össze is omlott a szocialista világrendszer. Gyakorlatilag ez volt az első indukátora a nagytőke egyensúlyt felélő állapotának.

A világgazdaság egésze nyitottabbá vált, ami miatt nyilván a fejlett országok hatalmas előnyre tettek szert.A nemzetközi kereskedelemben a fontossá a szellemi termékek cseréje vált (szabadalmak, csúcstechnológiai eljárások, licenszek, magas szakképzettségű munkaerő). Dinamikusan fejlődik a szolgáltatások nemzetközi kereskedelme (szállítás, pénzügyi, banki és biztosítási tevékenység, idegenforgalom).

Információs technológia kereskedelme. Az információs gazdaság válik vezető erővé. Ezek az események szintén az iparilag már fejlett sok tőkével rendelkező országokat és a nagytőkét hozta pozícióba. A nemzetközi munkamegosztásban vezető szerepet játszanak a multinacionális és transznacionális vállalatok. Ők üzletpolitikájukat és terjeszkedési stratégiájukat globális méretekben szervezik, hálózataik az egész világot átfogják. Akkora a súlyuk hogy diktálják a világ gazdaságának a változásait, növelik a lehetőségeiket az egyensúlytalanságot. A kormányok felett működnek, leépítik a középréteget és hatalmas adósságokba verik az államokat és a társadalmakat.

Vállalatbirodalmak épültek ki a világgazdaságban. A multik adják a világ ipari exportjának 75%-át. Amiből hatalmasat profitálnak és tovább javítják a gazdasági erejüket a generált adóversenyekkel és az offhore al.

Napjainkban az egyes nemzetgazdaságok közötti gazdasági kapcsolatok veszítenek jelentőségükből, a világgazdaság fejlődésének fő trendjét a globalizációs folyamatok határozzák meg.

A lényeg amiért ezt a terjedelmes írást idefirkantottam, hogy nem egy spontán dolog okozza a bukás.

És hogy a bukás nem feltétlen valami kataklizma jelenség.

Egyszerűen a világ gazdasága amikor elér egy pontot az egyensúlyok eltolódása miatt akkor egy másik fejlődési pályára lép, paradigmát vált. Nyilván szerepe van ebben a zsidóságnak is, de erre nem kívánok kitérni hiszen nem az etnikai csoport a lényeges a gazdasági értékelés szempontjából.

Ami biztos:

Mára oda jutott a világ hogy az energia kitermelés a tartalékok szűkülése miatt egyre drágább. A jövedelmek elosztása egyre polarizáltabb és az arányok ma már nagyon eltorzultak. Az az a nagytőke valósággal kizabálta maga alól a fogyasztás. A természeti jelenségek átalakulóban vannak az ipari működés következtében, sőt a globalizáció csak ront a helyzeten. Hiszen olyan országok törekednek ahol nem fontosak ezek a normák csak a gazdasági fejlődés és sajnos a fejlett világ nem szankcionál hanem kapzsin kihasznál. A pénzügyi szféra egy elszabadult szörnnyé vált amit sajnos maga a neoliberális dereguláció szabályleépítése tett azzá. Olyan fedezetlen és teljeseitményt nélkülöző papírfecnik és bit pénzek röpködnek amik többszörösei ma már a valós teljesítményeknek, az az spekulatívak. Az az! Bármely aspektus vizsgáljuk oda kell kilyukadni hogy a nagytőke annyira elburjánzott és annyira ellensúlytalanná vált hogy már 20 élve csak spekulatív képes a tőkét teríteni, miközben a jövedelmek aránytalan elosztása miatt ezt a hatást csak megfejeli a hitelek nélküli fogyasztás.

Igen, sőt például Einstein hülyeségnek tartotta a kvantumelméletet...

Attól, hogy valaki Nobel-díjas, még nem tévedhetetlen.

Másrészt viszont a végveszélyre való készülés mindig is jó üzlet volt. :-)

Én ezzel is úgy vagyok, mint a világvége-jóslatokkal: várjuk ki a végét.