Kettő közül melyik állást választanátok?

Én 5 éve hasonló döntés előtt álltam. Még a fizetések is stimmelnek, szinte forint pontosan. A 2. választottam. Nem szeretem a munkám, de gond nélkül élek. Viszont nem igazán vagyok boldog. Minden reggel unottan megyek be a munkahelyemre. Végül is nincs rossz életem, nem panaszkodhatok, de nem tudom jól döntöttem-e.

A saját életed döntését Neked kell meghozni. Én nem látom mi lett volna, ha az elsőt választom. Mind a kettő járható út, de mindegyiken vannak nehézségek.

És talán a legfontosabb tanács: Olyan csak a mesékben van, hogy "boldogan éltek, míg meg nem haltak". Szóval mindig, mindenkinek vannak problémái. Nem egyformák, de vannak. Ezt nem lehet megúszni. Tehát végül is mindegy melyiket választod. Szerintem.

elsőt..

1."Álmaim munkáját" nem adnám el semennyiért.

2. a monotónitás lélekölő -nekem kell az élő, elven, érző lelkem, szükségem van rá, jobban mint egy tárgyra, kocsira.

3.nem kevés az első fizetés...ha egy barátnak az fontos, hogy az anyagi helyzetétől lemaradtam- az nem barátom. Az igazi barát megmarad.

Elárulnál egy picit többet a munkákról?

Akkor talán többet tudnék segíteni, és egy jó tanácsot adni!...

Nem értem ugyanis, hogyhogy nem lehet előlépni... Nem csak te nem látod, hpgy lehetne egyről a kettőre elmozdulni a pozícióból?

ezek itt Kelet-Magyaroroszágon luxus fizetések, ha valaki már nettó 170-180-at keres az már a felső kategóriába tartozik (arról nem is beszélve mennyi a munkanélküli)

én a másodikat választanám

jelenleg 100-at keresek nettóba és élményfaktor 0.0

1. ha személyi sofőr leszel, talán láthatsz érdekes dolgokat a főnököd életéből, amiből tanulhatsz, de egyébként nagyon unalmas munka lehet. Gondold el, ő elmegy tárgyalni vagy éjjel kikapcsolódni egy szórakozóhelyre, 5-6 órát neked meg várnod kell rá ott a kocsiban...

2. a középvezetői állás nem rossz fizetésileg, bár valóban unalmas, de talán másik cégnél kerülhetnél fejjebb is..

Nehéz a választás.

Hány éves vagy? Meddig kell döntened?

A krdésedet ollvasva habozás nélkül az elsőt választottam volna. Egészen addig, amíg nem konkretizáltad az alternatívákat. Így már inkább a másodiknál maradnék. Szép a soförködés... egy darabig. Hamar bele lehet únni, egyfajta cigányélet csak, főleg örökkön másokra várni.

Brrr