Mi baj van azzal, hogy ma kapcsolatok útján is lehet állást találni? Mikor valaki karriert épít, akkor arra is koncentrálnia kell, hogy az egyetemi évei alatt kapcsolatokat építsen ki.

Kétféle kapcsolatot különböztetek meg. Az egyik szakmai berkekben alakul ki, és a tagjai szakmailag elismert emberekből állnak, akik tudják a másikról azt, hogy ő alkalmas az adott feladatra és jó a szakmájában. A másik pedig(a gyakoribb) az a kapcsolat, amikor csak ismerősök ismerősei, esetleg rokonok és barátok ajánlják be az embert egy állásra, szakképzettségtől és tehetségtől függetlenül.

Nem nehéz kitalálni, hogy ez utóbbival mi is a nagy baj.

Tisztázzuk:

azzal, ha valaki a kapcsolatain keresztül információhoz arról, hogy hol, milyen állás van, az nem baj. Sőt, ez a jó! Ha én ismerek egy jó informatikust, és szólok a barátomnak, hogy beszélgessen el vele, akkor az hasznos mindenkinek.

Viszont ha valaki a kapcsolatait arra használja ki, hogy a feltételeket megkerülve kerüljön egy pozícióba, az káros.

Itt az én helyzetem: a cégnél szóltak, hogy a társ-leányvállalatnál van egy jó pozíció, pályázzam meg. Én megpályáztam, de a végső körben azokkal kellett megküzdenem, akiket a rendes folyamat során választottak ki. Információt kaptam a kapcsolatokon keresztül, de a munkát azért kaptam meg, mert én voltam a jobb.

Ahogy a 2-es írja, ma már szinte csak kapcsolatok útján lehet álláshoz jutni. Ez komoly baj!

Őszintén szólva, én nem szeretem azzal zaklatni az ismerőseimet, hogy ugyan szerezzenek már munkát nekem, protezsáljanak már be ide-oda... Ők ismernek a magánéletben, de fogalmuk sincs arról, hogy milyen vagyok egy munkahelyen, hogy dolgozom, mit tudok, miben vagyok jó.

Csak akkor vetem fel bárkinél is a kérdést, hogy tud-e állást, ha munkakapcsolat által ismer, hisz akkor ismeri a munkastílusomat. Így pl ha jelentkezek egy céghez, és tudom, hogy ott dolgozik egy régi kolléganő vagy főnököm, akkor őket már könnyebben felhívok külön, hogy ugyan figyeljenek már oda a pályázatomra...

Viszont azt gondolom, hogy egy egyetemi évek alatt szerezett barát nem jó erre, mert ha azáltal csípek el egy jó állást, amiben kb semmi gyakorlatom nincs, hogy az egyetemi haver vitt oda, hát nem biztos, hogy jó szemmel nézné a többi dolgozó.

És ha arról lenne szó, hogy én keresnék kollégát, akkor biztos nem a haverok és rokonságban keresnék, hanem elsősorban a korábbi lelkes munkatársak közül, akiről tudom, hog ynincs munkája, vagy pedig pályáztatnák idegeneket, esetleg a barátok pályázatát is elfogadnám az idegenek pályázata között...

Sajnos ez persze másoknál nem így működik.

Felveszik Zsuzsikát, mert cserébe kiny.lja a főnök... Vagy felveszik Jakabot, mert a gazdasági igazgató nőjének öccse, stb. És mi lesz belőle? Hónapokig kell őket betanítani, mert nem értenek az adott munkához, vagy lusták, és mindent mással csináltatnak meg, hisz megtehetik, ők csókosok... Hatékonytalan...

Egy határozott belevaló vezető idegeneket pályáztat, és a valódi tudást, szorgalmat keresi.

Egyébként azért csak óvatosan az ismerősök felvételével, mert ha nem teljesítenek, az az odavivő embernek is ciki, őt is minősíti. És kirúgni egy csókost, már megint egy kínos szitu... Ha nicns vezető pozícióban, akár mindkettőjüket is kirúghatják.

11:49!

Hát épp ez az. Az ismerősök ajánlásának nem az lenne a célja, hogy feltétel nélkül felvegyék, hanem hogy felhívod a figyelmet arra, hogy ő szerinted jó munkaerő, és érdemes végigfuttatni őt a kiválasztási procedúrán. Amelyik cég képes olyan embert felvenni, aki nem felel meg a feltételeknek, az meg is érdemli az ilyen munkaerőt…

2-es vagyok!

Jogszabály alapján kötelezően kiírt munkahelyet pályáztam meg önkormányzatnál kisvárosunkban.

Bevittem nekik személyesben, (ismertem őket, gondoltam, legalább legyenek már azzal tisztában, hogy én vagyok az).

Ügyintéző átvette, megköszönte, kikisért: ne nagyon reménykedj, már megvan, hogy kit fognak felvenni!

Persze! Versenyszférában nem írják ki, tehát már eleve úgy megy a felvétel, hogy meg sem hirdetik, csak a kapcsolatok révén töltik be. (És erről szól a kérdés)

De hogy ahol kötelező pályáztatni egy munkahelyet, még ott is csak a kapcsolatok alapján lehet egy állást megnyerni, az azért már egy kicsit durva. Legalábbis az én szememben.

az a baj vele, hogy az ország összes problémája ebben gyökerezik. azért nem működik semmi normálisan, mert a fontos pozíciókban nem azért vannak emberek, mert értenének a dolgukhoz, hanem azért, mert valakinek a pereputtya.

ez nem új keletű dolog, a sógor-koma-uram-bátyám világa még a dualizmus öröksége. ha ez ellen tennénk, végre a szakértelem venné át a retardált nepotista beltenyésztés helyét.