Hányan vannak, akik érzelmeik alapján alakítják ki a politikai véleményüket?
Múlthéten esett meg velem, hogy egy férfi arról beszélt velem, milyen hitványul elbánt velem, a fiatalsággal Orbán, három év alatt(sic!) itt minden tönkre lett téve, én pedig válaszolgattam, bár igazán nem akartam beleásni magamat. Aztán arra kaptam fel a fejemet, hogy "meg különben is, Horthy mit keresett a Szovjetunióban?".
Ez a tipikus megnyilvánulása annak, amikor valaki elvi szinten áll szemben a jobboldali kormányzattal (a Horthy-kérdésben, és egyebek), emiatt pedig az olyan, gyakorlati jellegű kérdésekkel is mereven és a pártszócsövek által szájába adott dogmákat fújva szembehelyezkedik, amelyeket akár adott esetben akár támogatna is (hallgatói szerződés, közmunka, hogy két példát mondjak), ha a saját maga által preferált párt alatt születne meg.
De ugyanígy igaz fordítva is: sokan vannak, akiket a gyakorlati, gazdasági kérdések érintenek hátrányosan (akár a fentebb felsorolt kettő), és emiatt állnak be egyébként indokolatlanul a "klerikálfasiszta reakció neohorthysta restaurációját" ecsetelők táborába.
Miért nincs az embereknek önálló véleménye? Azt látom, hogy vannak bizonyos kérdéskörök (Trianon, Horthy, II. világháború, Holokauszt, Kádár, rendszerváltás, vallási, szexuális és etnikai kisebbségek, drogfogyasztás, abortusz), amelyek nem gyakorlati, hanem elvi ellentétet jelentenek (tulajdonképpen ebben mutatkozik meg igazán eltérés jobb- és baloldal között a mai magyar politikában, mert konkrét gazdasági nagy fordulatok - leszámítva talán olyan kérdésköröket, minthogy a magyar, vagy a külföldi gazdaságot támogassuk-e a másik rovására - nemigen jelentkeznek a kormányváltások során), és ezen fenti pontokban az embereknek nincs önálló, differenciált véleményük külön-külön a pontokat sorba véve, hanem ha valaki egyikben állást foglal, akkor élből az összes többi ponton is "azt az oldalt" képviseli, ha a másikban, akkor ugyanez igaz a másik félre. Nem árnyalják a képet. Nem fogalmaznak meg önálló gondolatokat. Egy előre kijelölt irányvonalat követnek, akkor is, ha egyébként lehetne kompromisszumot, közös nevezőt találni, vagy hajlanának a "másik oldal" véleményébe átnyúlni. Például miért olyan elképzelhetetlen az, hogy valaki adott esetben akár diktátornak tartja Horthyt, de revizionista, Trianon-ellenes álláspontot képviselne? Miért ne lehetne valaki keresztény, de melegházasság-párti, vagy abortuszellenes, de ateista?
Én magam saját értékrendem szerint ítélek meg minden történést. Sok olyan intézkedést tapasztalok, látok a mai kormányzatból, amelyek önmagamtól nem jutnának az eszembe, de rengeteget olvastam/olvasok a magyar történelemből, és megragadnak belőlük pozitívumok, melyek mára eltűntek, és felismerem, ha valahol a felélesztésük folyik, az ilyen értékmentés pedig mindig elnyerte a szimpátiámat. Hogy most csak egy példát hozzak, nagyon elégedett vagyok, hogy a hosszú ideje drasztikusan csökkenő hazai sertésállományt (melynek helyzetével, mint mondtam, korábbi olvasmányaim alapján tisztában voltam), megpróbálják visszaduzzasztani egykori, igen magas szintjére. De ilyen a dualizmus-korabeli Budapest egykori nagy látványosságának számító palotaőrség és az őrségváltás ceremóniájának újbóli felélesztése. És nagyon helyesnek tartom azon kezdeményezést is, amely a tömegközlekedést egy-egy vízi járatra is ki akarja bővíteni. A reformkori Budapest bármely ábrázolásán azt látni, hogy a Dunán seregnyi lapátkerekes gőzös úszik keresztül, az akkor még - mai szemmel nézve - szerény népességű városnál.
Ugyanakkor kifejtettem ellenvetésemet a stadionépítésekkel kapcsolatban, és az egykulcsos adót is ellenzem.
Tehát ismétlem a kérdést: hány embert ismertek a környezetetekben, akik saját véleményt alakítanak ki a politikában, és aszerint ítélkeznek?
válasza:"Ékes példáját mutattad annak kérdező, hogyan lehet egy tudományos kutatás többé kevésbé objektív eredményét elferdíteni, a másik oldal mindenáron való bemocskolásához."
- Hogy mennyire nem objektív a cikk, az abból is kitűnik, hogy még te, aki védelmedbe veszed, sem mered egyértelműen kimondani róla."
Értem, tehát én vagyok a hülye mert egy általam eddig nem ismert kutató, ismeretlen támogatók által finanszírozott kutatását, nem soroltam be kapásból a két nagy angolszász párt közé. Világos.
"Eszerint a liberálisok a közösség iránti felelősségteljes, és öntudatos emberek, míg a konzervatívok az ősember szintjén maradt "harcolj, vagy menekülj" primitív hozzáállást vallják.
-> Persze azt is mondhatjuk, hogy az amerikai demokraták nyámnyila idióták akik képtelenek a saját érdeküket képviselni, míg a neokonzervatívok/republikánusok a tökös legények akik azonnal képesek ösztönösen felelősségteljes döntést hozni"
- Igen, mondhatjuk, de nem ez fog átjönni senkinek. És nem: a felelősségtudatot, mint jellemvonást éppen a demokrata szavazókról írja a cikk, mégha te át is próbálod forgatni, mint valami Rubik kockát. Az ösztönök általi vezetettség és a felelősségteljes viselkedés különben sem olyan, ami illene egymáshoz, elég gyenge lábon áll az egyébként is a cikk szóhasználatát önkényesen átfordító érved.
Nem én vagyok, aki a cikknek más tartalmat próbál adni, mint ami."
Tudtommal szerencsejátékban, ha fel van téve a tét (a kutatás szerint, ahogy te is mondtad mindkét oldal feltette) nemigazán lehet felelősségteljesnek lenni. Hogy szemléltessem a különbség csupán annyi hogy a demokrata szorultan figyeli a játékot és arra gondol, hogy mi lesz vele ha eljátssza a pénzt a republikánus meg ha már a "harcot" választotta akkor csak a pozitív végkimenetellel törődik, ez esetben két kézzel szórhatjuk a megnyert dohányt. Mint az állatok. Vannak olyan dolgok amiket egyszerűen nem kell túlkomplikálni, nem szükséges a közösség és az érvek halmazát figyelembevenni, mert a mi döntésünk és csak mi számítunk. Az érzelmeink ilyenek, illetve az olyan helyzetek (pl. szerencsejáték) ahol az emberek többségének az ismeretei közel sem elengedőek ahhoz, hogy racionális döntést hozzanak. Az olyan döntéshelyzetek amikre nincs, vagy gyakorlatilag hozzáférhetetlen a helyes válasz, nem érdemes a helyes választ kutatni. Ha dönteni kell, döntsünk!
A kérdés inkább filozófiai jellegű, hogy folyamatosan az ismeretlenbe vágtatni vagy a biztonságos ponton toporogni célszerűbb ? Én bevallom nem tudok erre válaszolni, ahogy elnézem neked van rá egy válaszod.
Maradjunk inkább a kettő kombinációjánál, amit az emberek többsége alkalmaz.
"illetve a hatásukra az egyénre és a közösségre, míg a republikánusok "akárcsak az állatok", egy-egy döntés meghozatalakor inkább a sikerre és a pozitívumokra koncentrálnak ami értelemszerűen mindenkinek jó."
- Magad mondtad ki. A demokraták fejlett közösségtudatosak, szociálisan érzékenyek, míg a republikánusok "akár az állatok", mint az ősemberek, akik kitaszították a számukra ismeretlen, ezért félelmet keltő elemeket a csoportjukból, csak a "harcolni vagy elszaladni" ösztön által vezérelve kirekesztők az idegen elemekkel (bevándorlók, és mások) szemben. -> Azaz genetikailag soviniszták, mert agyuknak primitívebb felét használják - hogy lefordítsam a magyart magyarra."
Hogyne, de miért is primitívebb hozzáállás is ez?
Speciel az USA-ról van szó, ahol a legálisan ott tartózkodókkal kevés baj van (amikor kint voltam engem se bántott senki és én se kerültem összeütközésbe senkivel), inkább az illegálisan az országba jutó és olcsó mexikói munkaerővel van probléma. A törvénysértőket akik ráadásul lenyomják a munkabéreket, meg nem feltétlenül primitívség ellenérzésekkel fogadni.
De tudom, te Európára próbálod ezt átvetíteni. Ott tudtommal a konzervatívok a bevándorolók szűrése mellett vannak, büntetett előélettel illetve ne potenciális eltartottként, (értsd jól alapfokú nyelvtudás vagy bármilyen képzettség nélkül) érkezzenek ide. Ezzel nem értem mi a probléma. A szélsőségekkel meg most nem foglalkozunk, mert nem róluk van szó.
A melegé és abortusz témát (legalábbis az USA-ban) meg elsősorban a hit határozza meg, nem az intolerancia. Egyenlőre a vallásos emberekre sem sikerült ráhúzni, hogy hülyébbek lennének az ateistáknál:
Kedves 15:01-es válaszoló!
"Értem, tehát én vagyok a hülye mert egy általam eddig nem ismert kutató, ismeretlen támogatók által finanszírozott kutatását, nem soroltam be kapásból a két nagy angolszász párt közé."
- Én nem ezt mondtam, ne is adj olyat a számba, mert ez megint egy elég visszataszító érvelés. Azt mondtam, hogy a cikk nem objektív, és hogy te is, aki (olvasás után, nem "ismeretlenül") védelmedbe vetted, csak addig mertél elmenni, hogy "többé-kevésbé objektív", ez pedig kiváltképp igazolja, hogy nem lehet az.
"Tudtommal szerencsejátékban, ha fel van téve a tét (a kutatás szerint, ahogy te is mondtad mindkét oldal feltette) nemigazán lehet felelősségteljesnek lenni. Hogy szemléltessem a különbség csupán annyi hogy a demokrata szorultan figyeli a játékot és arra gondol, hogy mi lesz vele ha eljátssza a pénzt a republikánus meg ha már a "harcot" választotta akkor csak a pozitív végkimenetellel törődik, ez esetben két kézzel szórhatjuk a megnyert dohányt."
- Szó sincs ilyenről a cikkben, éppen azt írja, hogy a kockázatvállalási kedv egyforma volt a két fél között. A republikánus, avagy demokrata mivoltukat nem a játék alatt tanúsított magatartásukból következtették ki (mint ahogy te fentebb felvázoltad), hanem abból, hogy az agyuk melyik része volt aktívabb.
"Hogyne, de miért is primitívebb hozzáállás is ez?
Speciel az USA-ról van szó, ahol a legálisan ott tartózkodókkal kevés baj van (amikor kint voltam engem se bántott senki és én se kerültem összeütközésbe senkivel), inkább az illegálisan az országba jutó és olcsó mexikói munkaerővel van probléma. A törvénysértőket akik ráadásul lenyomják a munkabéreket, meg nem feltétlenül primitívség ellenérzésekkel fogadni."
- Pontosan. A cikk mégis valami, az evolúciós folyamatok korai szakaszából megmaradt állatias jellegű ösztönnek tulajdonítja be, mint ahogyan azt magad is érzékelted és nyugtáztad a 21:31-es kommentedben.
*Persze azt is mondhatjuk, hogy az amerikai demokraták nyámnyila idióták akik képtelenek a saját érdeküket képviselni, míg a neokonzervatívok/republikánusok a tökös legények akik azonnal képesek ösztönösen felelősségteljes döntést hozni (elvégre az állatokat ritkán csalják meg az ösztönei). Csak hozzáállás kérdése, hogy merre toljuk.*
-> Azaz nem vitattad te sem, amit kiolvastam a cikk tartalmából, csak legfeljebb annyit mondtál, hogy más szemszögből is fel lehet használni.
"De tudom, te Európára próbálod ezt átvetíteni."
- Nem, globálisan. Ugyanis mindenhol vannak konzervatívak, és mindenhol vannak liberálisok.
------------
Kedves poiu!
"A cikkben szó nincs "üsd és fuss"-ról"
- Tehát összegezve: először (ismeret nélkül is) kioktatsz arról, hogy én mit olvastam, majd bizonytalanságodat igazolva mégis rákérdezel azért, majd pedig elvitatod annak tartalmát, ami most is ott áll, visszanézhető:
*A republikánusok esetében viszont a jobb oldali amigdala mutatott sokkal nagyobb aktivitást; ez a terület a testnek a „harcolj vagy menekülj”-rendszerével áll kapcsolatban.*
"Sovinizmusról pedig sehol sem volt szó..."
- Lásd fentebb a másik hozzászólóhoz írt részben az utolsó bekezdésben kifejtetteket. Neki és nekem kiérződött a cikkből ezen tartalom.
válasza:"Szó sincs ilyenről a cikkben, éppen azt írja, hogy a kockázatvállalási kedv egyforma volt a két fél között. A republikánus, avagy demokrata mivoltukat nem a játék alatt tanúsított magatartásukból következtették ki (mint ahogy te fentebb felvázoltad), hanem abból, hogy az agyuk melyik része volt aktívabb."
Értem, és te az agyadat mire használod gondolkodás helyett? Mert én és feltételezem a kísérlet résztvevői is gondolkodásra használják nem mással. Nem vagyok neurológus, de annyit józan paraszti ésszel belátok, ha (az ébrenlét során) egy folyamat gondolatokat támaszt egy helyen akkor a gondolat a hely funkciójához és a folyamathoz is kapcsolódó gondolatfoszlányról van szó. Lehet hogy te a szerencsejáték közben a képviselőfánk elkészítési módja vagy esetleg a mamutvadászat jelenik meg, a legtöbb ember agya a stimulált területtel próbálja összehangolni az eseményt.
Rossz gondolatolvasóként és dilettáns neurológusként csak találgattam a rendelkezésre álló adatokból. Mivel a legtöbb ember nem kürtöli világgá a fején átsuhanó gondolatokat külön kérés nélkül, a neurológus barátaink sem tudhatnak sokkal többet nálam.
"Pontosan. A cikk mégis valami, az evolúciós folyamatok korai szakaszából megmaradt állatias jellegű ösztönnek tulajdonítja be"
Ja, az érzelmeink már csak ilyen hasztalan csökevények,
evolúciós csonkok nemdebár? És igen a politikában is elférnek a gazdasági/szociális meg egyéb ismeretek mellett, mert van amire racionális indok nincs, vagy csak erőltetett. Tudni kell szétválasztani a kettőt. A mindenbe értelmet kereső és boldog boldogtalanba belekötő emberre szemléles és szórakoztató példának tudom ajánlani Besenyő Pista bácsit, akinek a valósága meg teljesen szubjektív, függetlenül a racionális értékrendjétől meg bármi
egyébtől azok a pártkatonák kérlekszépen.
A kettő közötti megfelelő egyensúly a nyerő. Az okos ember megtalálja, a hülye nem. A hülyének meg úgyis rossz, ha (a nem túl éles) eszére hallgat, de az sem jobb, ha csak a érzelmei, a megérzései vezérlik.
Egy nem túl racionális terepen, mint a szerencsejáték meg igen is jobb a érzelmi vezérlés mint az értelmi. Kivéve, ha fix biztos matematikailag megalapozott stratégiád van a nyerésre, akkor meg nem is kell gondolnod a semmire csak felmarkolni a zsetont.
A primitívebb/fejlettebb éllényekről csak annyit, hogy mindegyik életképes függetlenül a bonyolultságuktól, így nincs hasznosabb vagy haszontalanabb tulajdonság, fennmaradási módszer. Sőt legprimitívebb létformák már évmilliárdok alatt minimális változással fennmaradtak amit mi meg más fejlett létforma sem mondhat el magáról.
A "minél bonyolultabb annál jobb" hozzáállásra meg nem is mondok inkább semmit. Próbálj meg más szemszögből is nézelődni, vagy legalábbis a középiskolás biológiakönyvet átlapozni.
"Nem, globálisan. Ugyanis mindenhol vannak konzervatívak, és mindenhol vannak liberálisok. "
Csak nem mindegy, hogy mihez képest azok. Hidd el nekem egy amerikai és európai liberális (a másik három kontinensről nem is beszélve.) lazán megfojtanák egymást egy kanál vízben, ha egy országban kéne megférniük egymással. Pusztán azért mert tökéletesen más a két kontinensi méretű tömörülés értékrendje, gazdasági helyzete és lehetőségei. Erre adott kétféle séma szerint választ a liberalizmus és a konzervativizmus. A liberális változtat (illetve megtartja azt amit tud ab regnálása alatt) míg a konzervatív a kitaposott ösvényen halad előre. Ezek önmagukban értelmezhetetlenek, ezért két feléről a világnak összehozott két embert egy kalap alá venni eléggé necces mert a módszerek országonként is változnak valamelyet nemhogy kontinensenként.
"Mert én és feltételezem a kísérlet résztvevői is gondolkodásra használják nem mással. Nem vagyok neurológus, de annyit józan paraszti ésszel belátok, ha (az ébrenlét során) egy folyamat gondolatokat támaszt egy helyen akkor a gondolat a hely funkciójához és a folyamathoz is kapcsolódó gondolatfoszlányról van szó. Lehet hogy te a szerencsejáték közben a képviselőfánk elkészítési módja vagy esetleg a mamutvadászat jelenik meg, a legtöbb ember agya a stimulált területtel próbálja összehangolni az eseményt."
- Azaz afféle tényleírásként közöltél valamit (nem feltételes módban), ami a cikkben nem szerepel (névszerint hogy azt mondja, a demokrata "nyámnyila, aki a tét feltételekor számolgatja az eredményt, szorong, stb, amiért nem annyira életképes, mint a republikánus sokkal hatékonyabb, aki ha már feltette, csak azt nézi, hogy dőljön a lé", így, kijelentő módban, tényként leírva, és hogy eme(!) magatartás, viselkedés alapján különítették el a két csoportot, míg ebből egyik sem állja meg a helyét), úgy adva elő, mintha ez lenne az írás tartalma. Az említést sem tesz eltérő viselkedésről a szerencsejáték alatt (sőt, azt mondja, hogy azonos a kockázatvállalási kedv), te mégis azt elemezve próbáltál leírást adni, ami hamis képet ad, hiszen nem erről van szó.
"Rossz gondolatolvasóként és dilettáns neurológusként csak találgattam a rendelkezésre álló adatokból."
- Nem "találgatóan" írtál.
"Ja, az érzelmeink már csak ilyen hasztalan csökevények,
evolúciós csonkok nemdebár?"
- Az érzelem és az ösztön nem ugyanaz. Az, hogy "harcolj, vagy menekülj", nem érzelem, hanem ösztönös viselkedés.
"A "minél bonyolultabb annál jobb" hozzáállásra meg nem is mondok inkább semmit."
- Ne is, mert megint olyan ez, amit te adsz a számba.
válasza:-" Az érzelem és az ösztön nem ugyanaz. Az, hogy "harcolj, vagy menekülj", nem érzelem, hanem ösztönös viselkedés. "
A stresszre való reagálás nem ösztön, hanem érzelem. Mert egy választási lehetőség nem lehet automatikus, hiszen két lehetőségem van különböző következményekkel. A változatos és szubjektív reagálás egy környezeti változásra (ami akár stresszt is idézhet elő) márpedig ez az érzelem pontos definíciója.
A többire nem óhajtok reagálni, kezd átmenni semmitmondó kötözködésbe a dolog. Ebben a témában a vita részemről lezárva, elmondtam amit akartam és szerintem te is.
Ha a kutya megharap, majd elfut, mielőtt vissza tudnál rúgni, az egy félelem által keltett, de ösztönös viselkedés. Ne forgasd tovább, te is tudod, feleslegesen magyarázok. Sosem engedsz a presztízsből...?
A semmitmondást már én is érzékeltem az előző hozzászólásodban, mert azt, hogy ilyen hosszan írsz, úgy, hogy gyakorlatilag mindent kihagyj, amit írtam, nem lehet másnak nevezni. És ez mindig így van: egy idő után elkezdesz egyre hosszabban írni, egyre kevésbé ideillő tartalommal, és rendszeres szokásod úgy érvelni, hogy olyat adsz a vitapartnered szájába, amit nem mondott (csak itt, ennél a kérdésnél 2x tetted ezt). De nem tettem szóvá, mert nem akarok újabb parttalan vitába belemenni. Csak azt nem értem, ha múltkor már közösen megállapítottuk, hogy unjuk egymást, akkor miért írsz nekem címezve? Én, veled ellentétben, kirakom a nevemet, nem félve a lepontozástól. Semmi nem akadályoz meg abban, hogy elkerülj, ha el akarsz.
válasza:Érdekes, hány kört kell veled futni :-).
Itt a cikk, ezt olvasd el, ha valóban érdekel: [link]
Pusztán az agyműködésbeli különbségek alapján a résztvevők 83%-át helyesen oszották be repub vagy demok szavazók közé. Azért ez mégis valami obejktivitást jelent... A tudományos ismeretterjesztés túlzásokkal generál szenzációt. Az amygdala valóban inkább a félelmi reakciókban játszik, de van köze a pozitív érzelmekhez is. Ez egy jó összefoglaló, ha valóban érdekel a saját kérdésed:
A lényeg az, hogy a konzervatívok nehezebben viselik a bizonytalanságot, a félelmet. Az érzelmeknek nagy a szerepe minden döntésünkben, úgy tűnik, a konzervatívoknál nagyobb, mint a liberálisoknál.
Kedves poiu!
Mivel ezt már egyszer megválaszoltam, most csak bemásolom:
Természetesen a jobboldali, konzervatív gondolkodásra valóban jellemző az emóció jelenléte, a nem számban kifejezhető értékek fontosnak tartása, amíg a baloldal sokkal gyakorlatiasabb, praktikusabb a hozzáállása a dolgokhoz, kevésbé hajlik az effélékre.
De én nem ezt akartam kifejezni, hanem hogy aki érzelmeiben baloldali, az a fent felsorolt pontokban - saját vélemény nélkül - mindenben az oldala által kijelölt irányvonalat követi, aki érzelmeiben jobboldali, az pedig ugyanígy. Nincsenek vegyült, kevert vélemények, önálló gondolatok, csak fekete és fehér. Ahogy a kérdésem magyarázó részében is írtam, nincs olyan, hogy "valaki adott esetben akár diktátornak tartja Horthyt, de revizionista, Trianon-ellenes álláspontot képviselne", illetve "valaki keresztény, de melegházasság-párti, vagy abortuszellenes, de ateista".
Trianon, és annak revíziója például egy olyan pont, amiben pártállástól függetlenül mindenkinek egyet kellene értenie, és ez a magyar politikai életben így is volt a '20-as, '30-as években, a baloldali szociáldemokrata ellenzékben épp úgy, mint a kormánypártban vagy a szélsőjobban. A véleménykülönbség legfeljebb csak a rendezés mértékében és mikéntjében volt.
Ma viszont a revizionizmus azonnal elvezet Horthyhoz (hiszen mindezideáig egyedül ekkor történt ilyen, Kádár alatt törekvés sem volt rá), Horthy pedig azonnal a patás ördög képét veti fel, és minden, ami hozzá köthető, az élből elvetik, így ezt is, mert "ez a sovinizmus és kirekesztés melegágya".
De olyat sem igen láttam még, hogy valaki ateistaként ellenezné az abortuszt. Pedig ez szerintem megint egy ugyan vitatható kérdés, azaz nincs benne abszolút igazság, hogy mindenkinek egyet kellene értenie benne, de nem olyan, amit pártállás szerint kellene megítélni. Sok ilyen példa van még.
válasza:Nem volt kérdésem, csak tisztázni akartam, hogy az eredeti közlemény nem elfogult, nem szubjektív és nem bulvár.
A többihez: nem olvastam tőled semmilyen elemzést - ami nem baj, mert a legtöbb döntés nem racionális alapokon születik.
"És nagyon helyesnek tartom azon kezdeményezést is, amely a tömegközlekedést egy-egy vízi járatra is ki akarja bővíteni. A reformkori Budapest bármely ábrázolásán azt látni, hogy a Dunán seregnyi lapátkerekes gőzös úszik keresztül, az akkor még - mai szemmel nézve - szerény népességű városnál."
A vizi járatok bevonása lehet jó kezdeményezés, mert enyhíti a közúti forgalmat, lehet rossz, mert nem eléggé enyhíti ahhoz képest, amibe kerül, lehet jó, mert vonzó a túristáknak, vagy azon érzelmes honfitársaink számára, akik reformkori ábrázolásokon merengenek. A politikusok (inkább tanácsadóik) arról hoznak racionális döntéseket, hogy milyen nem racionális döntéseket lehet és hogyan lehet eladni.
"A vizi járatok bevonása lehet jó kezdeményezés, mert enyhíti a közúti forgalmat, lehet rossz, mert nem eléggé enyhíti ahhoz képest, amibe kerül"
- És van is erről pontos kimutatásod? Kétségtelen, még nem indult el akkora jelentőséggel, de egyelőre még csak tesztelgetik, van-e rá igény. Tavaly óta folytatják, tehát annyira nagy bukás nem lehetett az eddigi munka. És minden így kezdődik. A gyerek is először járni tanul meg, aztán futni.
"lehet jó, mert vonzó a túristáknak, vagy azon érzelmes honfitársaink számára, akik reformkori ábrázolásokon merengenek."
- Miért lenne elvetendő gondolat értéket őrizni? Jártál Bécsben? Minden utcasarokra jut egy lovaskocsi. És az utak jelentős hányadán ma is macskakő van (noha az autóknak nem tesz jót), ennek ellenére Bécset én nem tartom maradinak. Sőt, egy kifejezetten haladó, európai főváros, amely úgy érte el a modern világot, hogy a múlt értékeit sem hagyta veszendőbe - és ennek köszönheti mai nevét.
Egyébként nem csak efféle megfontolásból támogatom. Ahányszor felutazok az öreg városba, mindig elámulok a Duna méretén (noha én is mellette lakom, de egy jóval kevésbé széles szakaszán). És mindig arra gondolok, hogy Magyarországon évszázadokig a Duna jelentette a legjelentősebb szállítási útvonalat minden korban és helyzetben. Ma pedig alig használjuk ki ezt a természetadta lehetőséget. Egykor elég volt valamit felpakolni egy uszályra, és magától eljutott akár Paksig. És ez ma is járható irány lenne számunkra. A folyami szállításnál sokkal tágabb keretek közé van határolva az elvihető tömeg (egy uszály nagyságrendekkel nagyobb terhet elbír, mint egy kamion), és folyásiránnyal megegyezően - bár kétségtelen, hogy nem értek hozzá, de - szerintem kevesebb energiát is használ el tömegarányosan, mint egy országúton közlekedő kamion, ami a természetvédelem szempontjából sem utolsó. A Dunán nem szokott forgalmi dugó lenni, nincs kátyú. Nem kerülget nagyobb városokat. A legtökéletesebb szállítási útvonal. És így volt ez mindig a történelmünkben, a törökök kifejezetten a Duna mentén lévő várakat foglalták el Magyarország meghódításához, mert azon tudták a legegyszerűbben feljuttatni az élelmet a hadnak. Az idejövő telepesek is a Dunán érkeztek, minimális szakmai ismeretekkel elkészítettek egy hajót, majd leúsztatták Németországból idáig, itt pedig szétszedték, és a faanyagot eladták, vagy abból lett a házuk. Mindezen képek váltják egymást a fejemben, és arra gondolok: jobban élnünk kellene a Duna adta lehetőségekkel. Ez a mi kincsünk. Itt van nekünk, és nem használjuk. Ugyanezek a gondolatok térnek vissza minden egyes alkalommal, amikor látom. És ennek egyik jelét tapasztalom az idézett cikkben.
De nem ez az egyetlen. A középkori Magyar Királyság egyik - nevezzük mai nyelven:) - hungarikuma volt az óriás viza. Hatalmas, őshonos hal, a legnagyobb testű, mely az édesvizekben megtalálható. Szálkamentes, és bőhúsú, az egyetlen, amelyet elég nemesnek tartottak a király asztalára is felszolgálni. Olyan jellegzetességünk volt, mint a szürkemarha. Ahogy azt is seregnyi mennyiségben hajtottuk az ezért minden pénzt kifizető német polgároknak a piacokra, úgy a vizákra is hatalmas igény volt. Erről volt nevezetes Magyarország. Évente kétszer úsztak fel a Fekete-tengerből a Dunán ívni, hatalmas rajokban, delfin nagyságú halak, a felszínhez közel, lassan. Olyan szelídek, hogy a csónakból simogatni lehet őket. Képzeld csak el azt a látványt... Számomra ez ugyanolyan turistacsalogató, kulturális kincs lehet, mint a tiszavirágok rajzása.
Mire Bécsbe értek volna, tulajdonképpen már szinte teljesen le lettek halászva (a budapesti Vizafogó neve is innen van), így a bécsi piacra is mi árultuk. Ez a halfajta a történelmünk része. A Képes Krónika megörökíti, hogy például mikor III. Henrik német-római császár Magyarországon táborozó serege az éhezéstől elgyötörten szabad elvonulást kért, I. András "...a magyar királyok szokásos bőkezűségével, ötven óriási vizát küldött a császárnak, kétezer szalonnát, ezer hatalmas bikát és több kenyeret, mint amennyit magukkal vihettek, juhokat, ökröket, vagyis szarvasmarhákat és bort is fölös bőséggel."
És mikor a Képes Krónika ezen sorait képzeltem el a szemeim előtt, azon gondolkodtam, milyen szomorú, hogy ezt a kincsét Magyarország elvesztette mára. Valami, amire büszkék lehetnénk.
Ezért lelkesedtem fel, amikor nem is oly rég láttam a következőt:
[link] (bár ez ugyan nem kormányzati intézkedés, hanem magánakció)
Természetesen ebből majd csak 50-100 év múlva lesz eredmény, mert ezek a halak híresen lassan nőnek. De olyan ez, mint a diófa - arról is azt mondják, hogy az ember az unokájának ülteti. Azért remélem, legalább egyszer még én is láthatom, hogyan úsznak fel nagy tömegben a Dunán...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!