Hányan vannak, akik érzelmeik alapján alakítják ki a politikai véleményüket?
Múlthéten esett meg velem, hogy egy férfi arról beszélt velem, milyen hitványul elbánt velem, a fiatalsággal Orbán, három év alatt(sic!) itt minden tönkre lett téve, én pedig válaszolgattam, bár igazán nem akartam beleásni magamat. Aztán arra kaptam fel a fejemet, hogy "meg különben is, Horthy mit keresett a Szovjetunióban?".
Ez a tipikus megnyilvánulása annak, amikor valaki elvi szinten áll szemben a jobboldali kormányzattal (a Horthy-kérdésben, és egyebek), emiatt pedig az olyan, gyakorlati jellegű kérdésekkel is mereven és a pártszócsövek által szájába adott dogmákat fújva szembehelyezkedik, amelyeket akár adott esetben akár támogatna is (hallgatói szerződés, közmunka, hogy két példát mondjak), ha a saját maga által preferált párt alatt születne meg.
De ugyanígy igaz fordítva is: sokan vannak, akiket a gyakorlati, gazdasági kérdések érintenek hátrányosan (akár a fentebb felsorolt kettő), és emiatt állnak be egyébként indokolatlanul a "klerikálfasiszta reakció neohorthysta restaurációját" ecsetelők táborába.
Miért nincs az embereknek önálló véleménye? Azt látom, hogy vannak bizonyos kérdéskörök (Trianon, Horthy, II. világháború, Holokauszt, Kádár, rendszerváltás, vallási, szexuális és etnikai kisebbségek, drogfogyasztás, abortusz), amelyek nem gyakorlati, hanem elvi ellentétet jelentenek (tulajdonképpen ebben mutatkozik meg igazán eltérés jobb- és baloldal között a mai magyar politikában, mert konkrét gazdasági nagy fordulatok - leszámítva talán olyan kérdésköröket, minthogy a magyar, vagy a külföldi gazdaságot támogassuk-e a másik rovására - nemigen jelentkeznek a kormányváltások során), és ezen fenti pontokban az embereknek nincs önálló, differenciált véleményük külön-külön a pontokat sorba véve, hanem ha valaki egyikben állást foglal, akkor élből az összes többi ponton is "azt az oldalt" képviseli, ha a másikban, akkor ugyanez igaz a másik félre. Nem árnyalják a képet. Nem fogalmaznak meg önálló gondolatokat. Egy előre kijelölt irányvonalat követnek, akkor is, ha egyébként lehetne kompromisszumot, közös nevezőt találni, vagy hajlanának a "másik oldal" véleményébe átnyúlni. Például miért olyan elképzelhetetlen az, hogy valaki adott esetben akár diktátornak tartja Horthyt, de revizionista, Trianon-ellenes álláspontot képviselne? Miért ne lehetne valaki keresztény, de melegházasság-párti, vagy abortuszellenes, de ateista?
Én magam saját értékrendem szerint ítélek meg minden történést. Sok olyan intézkedést tapasztalok, látok a mai kormányzatból, amelyek önmagamtól nem jutnának az eszembe, de rengeteget olvastam/olvasok a magyar történelemből, és megragadnak belőlük pozitívumok, melyek mára eltűntek, és felismerem, ha valahol a felélesztésük folyik, az ilyen értékmentés pedig mindig elnyerte a szimpátiámat. Hogy most csak egy példát hozzak, nagyon elégedett vagyok, hogy a hosszú ideje drasztikusan csökkenő hazai sertésállományt (melynek helyzetével, mint mondtam, korábbi olvasmányaim alapján tisztában voltam), megpróbálják visszaduzzasztani egykori, igen magas szintjére. De ilyen a dualizmus-korabeli Budapest egykori nagy látványosságának számító palotaőrség és az őrségváltás ceremóniájának újbóli felélesztése. És nagyon helyesnek tartom azon kezdeményezést is, amely a tömegközlekedést egy-egy vízi járatra is ki akarja bővíteni. A reformkori Budapest bármely ábrázolásán azt látni, hogy a Dunán seregnyi lapátkerekes gőzös úszik keresztül, az akkor még - mai szemmel nézve - szerény népességű városnál.
Ugyanakkor kifejtettem ellenvetésemet a stadionépítésekkel kapcsolatban, és az egykulcsos adót is ellenzem.
Tehát ismétlem a kérdést: hány embert ismertek a környezetetekben, akik saját véleményt alakítanak ki a politikában, és aszerint ítélkeznek?
Kedves nneddudgi!
A stílus maga az ember.:) Az indokolatlan trágárság pedig (egy magát idős embernek kiadó valakitől, ami kétségbe vonható a "vok" és ehhez hasonló szóhasználatok láttán) kiváló jellemzés.
Láttam én is olyan tanulmányt, ahol tudományosan próbálták bebizonyítani, hogy a republikánus szavazók soviniszták, a gondolkodáskor aktivizálódó agykéreg alapján, mely eltérést mutatott a demokrata és a republikánus szavazók között, ez utóbbiak ugyanis az úgymond "primitív", "üss, vagy szaladj el" térfelét használják az elméjüknek. Az ilyet nem tekintem komolynak. Politikai megrendelésre készülhetett.
Természetesen a jobboldali, konzervatív gondolkodásra valóban jellemző az emóció jelenléte, a nem számban kifejezhető értékek fontosnak tartása, amíg a baloldal sokkal gyakorlatiasabb, praktikusabb a hozzáállása a dolgokhoz, kevésbé hajlik az effélékre.
De én nem ezt akartam kifejezni, hanem hogy aki érzelmeiben baloldali, az a fent felsorolt pontokban - saját vélemény nélkül - mindenben az oldala által kijelölt irányvonalat követi, aki érzelmeiben jobboldali, az pedig ugyanígy. Nincsenek vegyült, kevert vélemények, önálló gondolatok, csak fekete és fehér. Ahogy a kérdésem magyarázó részében is írtam, nincs olyan, hogy "valaki adott esetben akár diktátornak tartja Horthyt, de revizionista, Trianon-ellenes álláspontot képviselne", illetve "valaki keresztény, de melegházasság-párti, vagy abortuszellenes, de ateista".
Trianon, és annak revíziója például egy olyan pont, amiben pártállástól függetlenül mindenkinek egyet kellene értenie, és ez a magyar politikai életben így is volt a '20-as, '30-as években, a baloldali szociáldemokrata ellenzékben épp úgy, mint a kormánypártban vagy a szélsőjobban. A véleménykülönbség legfeljebb csak a rendezés mértékében és mikéntjében volt.
Ma viszont a revizionizmus azonnal elvezet Horthyhoz (hiszen mindezideáig egyedül ekkor történt ilyen, Kádár alatt törekvés sem volt rá), Horthy pedig azonnal a patás ördög képét veti fel, és minden, ami hozzá köthető, az élből elvetik, így ezt is, mert "ez a sovinizmus és kirekesztés melegágya".
De olyat sem igen láttam még, hogy valaki ateistaként ellenezné az abortuszt. Pedig ez szerintem megint egy ugyan vitatható kérdés, azaz nincs benne abszolút igazság, hogy mindenkinek egyet kellene értenie benne, de nem olyan, amit pártállás szerint kellene megítélni. Sok ilyen példa van még.
válasza:Úgy 7 milliárdan, mert az ember hajlamos a érzelmeit is belevinni bármibe. Ezért jutottuk, ide ahova. A kenyérsütögő japán minirobot talán független és objektív lenne, de szerintem nem érdekli túlzottan a politika különösen a magyar.
A sematikus értékképviselet, vagyis az adott párt/oldal aktuális kampányszövegét fújó ember nagyon kevés van legalábbis ahhoz képest mint amennyit jobbról, balról vagy a kiábrándultak köréből becsülik fel. Elvégre a mi álláspontjuk az igaz, a több (rész)igazság létezése, meg bonyolulttá teszi sok embernek a világot, ezért szükségszerűen az ellenfél csak sémákat követ, pártszlogenek böfög fel és egyéb politikai szitokszavak. Szükségtelenül bonyolulttá. Ha csak az etető kéz különbségéről lenne szó egyszerűbb lenne megint az életünk. Az összteljesítménytől függ az emberek értékítélete, nem magától a párttól. De azért a magyar politikai közélet erre is alaposan rájátszik.
A gazdaság a leginkább az olyan téma amiben a nagy többség paneleket fújogat, a mainstream vagy az alternatív oldalról, gusztusuk válogatja, önálló vélemény kialakítására jóval kevesebben képesek. De az emberek többsége gazdasági szakembernek tartja magát, még ha ez igen távol áll a valóságtól és a tudástár is néhány elfogult oldalból, illetve felületes internetes tudásbörzékre van alapozva. Komolyabb szakmai műveket még életében nem olvasott vagy fogott a kezében a többség. Ez van.
De van egy olyan halvány sejtésem, hogy igazából nem erről szeretnél beszélgetni, hanem valami másról...
Én itt most nem arról beszélek, hogy mindenki meg van győződve a saját igazáról, és a többi részigazságot azért nem hajlandó befogadni, mert az esetlegesen belerondít abba, hanem arról, hogy az emberek nem alakítanak ki önálló véleményt. Ez sajnos létező jelenség, ha eddig te nem is tapasztaltad, vagy elkerülte a figyelmedet. És éppen ezzel tudom igazolni, amiket példaként felhoztam. Hogy nem keverednek a vélemények egymással, ahogyan azt elvben felvetettem, hanem aki egy (vagy több) pontban egyetért, az onnantól kezdve hagyja magát sodorni az árral, és eredendően minden más téren is rábízza magát a véleményformálókra. Nem külön-külön vizsgálja a kérdéseket önmagukban, hanem ha ellenzi a revíziós törekvéseket, akkor ellene van az egykulcsos adónak is; ha nem ért egyet a hallgatói szerződéssel, ő is neohorthysta restaurációról beszél.
"De van egy olyan halvány sejtésem, hogy igazából nem erről szeretnél beszélgetni, hanem valami másról..."
- Ismételten? Mindig nagyon tetszett, mikor a sorok között akarnak az írásaimban olvasni, és megmondani helyettem, hogy mire gondolok.:)
válasza:"Láttam én is olyan tanulmányt, ahol tudományosan próbálták bebizonyítani, hogy a republikánus szavazók soviniszták" Nem láttál ilyen tanulmányt, legfeljebb egy hírt olvastál az Indexen és arra is rosszul emlékszel. Megköszönöm, ha elküldöd a linket.
Trianon, horty: nem vagyunk képesek megítélni, ezért ezek inkább jelszavak, ami mellé vagy ellen lehet csoportosulni. Magyarországon ráadásul semmi sem lett újragondolva, ezért még nagyobb a káosz mint pl. Németországban.
Általában nem lehet semmit biztosan megítélni, tehát a politikusok a jelszavakkal manipulálnak és azzal játszanak, ami zsebre megy (vizitdíj, rezsicsökkentés, tandíj). Ebben könnyű állást foglalni úgy, hogy a következményekkel nem számolunk.
Kedves poiu!
Először megmondod nekem nálam jobban tudva, hogy mit láttam, majd a bizonytalanságodat igazolva, rákérdezel a linkre...?
Eszerint a liberálisok a közösség iránti felelősségteljes, és öntudatos emberek, míg a konzervatívok az ősember szintjén maradt "harcolj, vagy menekülj" primitív hozzáállást vallják.
válasza:Ékes példáját mutattad annak kérdező, hogyan lehet egy tudományos kutatás többé kevésbé objektív eredményét elferdíteni, a másik oldal mindenáron való bemocskolásához.
"Eszerint a liberálisok a közösség iránti felelősségteljes, és öntudatos emberek, míg a konzervatívok az ősember szintjén maradt "harcolj, vagy menekülj" primitív hozzáállást vallják."
Persze azt is mondhatjuk, hogy az amerikai demokraták nyámnyila idióták akik képtelenek a saját érdeküket képviselni, míg a neokonzervatívok/republikánusok a tökös legények akik azonnal képesek ösztönösen felelősségteljes döntést hozni (elvégre az állatokat ritkán csalják meg az ösztönei). Csak hozzáállás kérdése, hogy merre toljuk.
Amúgy "objektív" szempontból csak annyit jelent, hogy az amerikai demokraták inkább egy adott intézkedés buktatóival, esetleges kudarcával többet törődnek, illetve a hatásukra az egyénre és a közösségre, míg a republikánusok "akárcsak az állatok", egy-egy döntés meghozatalakor inkább a sikerre és a pozitívumokra koncentrálnak ami értelemszerűen mindenkinek jó.
"Ékes példáját mutattad annak kérdező, hogyan lehet egy tudományos kutatás többé kevésbé objektív eredményét elferdíteni, a másik oldal mindenáron való bemocskolásához."
- Hogy mennyire nem objektív a cikk, az abból is kitűnik, hogy még te, aki védelmedbe veszed, sem mered egyértelműen kimondani róla.
"Eszerint a liberálisok a közösség iránti felelősségteljes, és öntudatos emberek, míg a konzervatívok az ősember szintjén maradt "harcolj, vagy menekülj" primitív hozzáállást vallják.
-> Persze azt is mondhatjuk, hogy az amerikai demokraták nyámnyila idióták akik képtelenek a saját érdeküket képviselni, míg a neokonzervatívok/republikánusok a tökös legények akik azonnal képesek ösztönösen felelősségteljes döntést hozni"
- Igen, mondhatjuk, de nem ez fog átjönni senkinek. És nem: a felelősségtudatot, mint jellemvonást éppen a demokrata szavazókról írja a cikk, mégha te át is próbálod forgatni, mint valami Rubik kockát. Az ösztönök általi vezetettség és a felelősségteljes viselkedés különben sem olyan, ami illene egymáshoz, elég gyenge lábon áll az egyébként is a cikk szóhasználatát önkényesen átfordító érved.
Nem én vagyok, aki a cikknek más tartalmat próbál adni, mint ami.
"Amúgy "objektív" szempontból csak annyit jelent, hogy az amerikai demokraták inkább egy adott intézkedés buktatóival, esetleges kudarcával többet törődnek"
- Nem igaz, azt írja, hogy a kockázatvállalási kedv egyforma a két csoport között. Te mit nyitottál meg?
"illetve a hatásukra az egyénre és a közösségre, míg a republikánusok "akárcsak az állatok", egy-egy döntés meghozatalakor inkább a sikerre és a pozitívumokra koncentrálnak ami értelemszerűen mindenkinek jó."
- Magad mondtad ki. A demokraták fejlett közösségtudatosak, szociálisan érzékenyek, míg a republikánusok "akár az állatok", mint az ősemberek, akik kitaszították a számukra ismeretlen, ezért félelmet keltő elemeket a csoportjukból, csak a "harcolni vagy elszaladni" ösztön által vezérelve kirekesztők az idegen elemekkel (bevándorlók, és mások) szemben. -> Azaz genetikailag soviniszták, mert agyuknak primitívebb felét használják - hogy lefordítsam a magyart magyarra.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!