Mitől váltak az emberek nálunk Magyarországon ilyen iriggyé és antiszolidárissá?

A minap olvastam a komlói rokkanrt bányász esetét amelyben a polgármesternek adott egy nevelő célzatú pofont. Hozzá kell tenni, hogy ismerik egymást és valaha barátok voltak. Természetesen az eset elítélendő mert az erőszak semmire nem megoldás az erőszak erőszakot szül. Jómagam sem értek egyet ezzel a módszerrel. Azonban érdekes, hogy az emberek mikor még negyed ekkora baj nem volt az országban sokkal jobban szolidárisabbak voltak egymással úgy általában és legkevésbé sem ilyen irigyek, hogy sajnálják a rokkantaktól a járandóságukat. Gondolok itt időszakot tekintve pl. 1990-es évek végére. Akkor is kapták ezek az emberek ezt a járandóságot és még sok egyebet általában akkor senkit sem zavart. Abban az időszakban "jó fej" volt a tűzoltó, bányász, rendőr, katona, főnök, beosztott és jóval kisebb horderejű társadalmi problémánál is jobban egymás mellé álltak. Jönnek mostanában ezzel, hogy az adófizetők pénze így meg úgy. Akkor is abból ment sőt még ennél is nagyobb visszaélések voltak mint napjainkban az emberek még nagyobb hányada feketézett mint napjainkban ,nem voltak EU-s szabályok a társadalom is elfogadta, hogy kis balkáni ország vagyunk és mégis jobban éltünk és reálisan láttuk és használtuk ki a lehetőségeinket. Most meg ezek az emberek kb. 20 ezer Ft-nyi járandóságába mennénk tönkre és még a bányásztársak közül is irigylik őket de az élet minden területén sajnos ez a széthúzás tapasztalható. Az akkori úgymond "jó fejek" nagy része pont emiatt amentalitás miatt ment el külföldre? Hová jutunk így nem elég már a sok kihalt utcákból, terekből délutánonként az egymás marakodásából a szomszédra való irigységből? Akkor bizony messze nem volt így.