Csak én látom úgy, hogy divat lett fasisztának lenni?

Na most álljunk meg egy szóra... És semmi offenzív, csak mostmár komolyan érdekelne a meglátásod, úgyhogy belekérdeznék pár dologba. (Egyszerűen csak szeretek értelmesen vitázni, ennyi). Megpróbálok független maradni minden szempontból, és úgy kérdezek (persze azt nem garantálom, hogy sikerül is teljes mértékben, hiszen mindenki húz valahova).

1. A kommunizmust jórészt azért támadják, mert eltörölné a drasztikus különbségeket (legalábbis a közértelmezés szerint). Közben uniformizálna, megintcsak a közvélemény szerint. Ha te azt mondod, hogy a konzervatív keresztény irány a megfelelő, ezáltal nem nem uniformizálni akarod a közösséget, konzervatív keresztény irányba?

2. Mondtál két dolgot az eggyel szemben. Az érdekelne engem, hogy a te meglátásod szerint miből van több: liberálisból és kommunistából vagy náciból és fasisztából? Emellett hány olyan ember van, aki a kettő közti állapotot támogatja, vagy esetleg nem foglal állást? Te belekényszerítenéd ezt a sok embert ugyanabba az eszmébe? Nem gondolod, ha te megteheted ezt velük, akkor ezen a jogon nekik is joguk van a saját irányzatukba kényszeríteni téged?

3. Azt mondod, a "másik" volt előbb. Feltételezzünk egy kört: a két irányzat egymást kergeti folyamatosan. De valahonnan el kellett indulni, hacsak nem egyszerre, egy időben jelent meg a kettő. Ha elindult valahonnan, akkor már nem körről, hanem spirálról beszélünk, ami egyre csak szélesedik, szélesedik, és bármely megszüntetése csak erőszakos behatással érhető el. Az erőszakos behatásnak eddig, mint ismerhetjük, semmi jó vége nem következett eddig. Többnyire halál, szenvedés és teljes borulás. Ez megéri, szerinted, egy eszme miatt? Megéri, hogy esetleg te magad sem éled túl?

Tegyük fel, hogy a nácizmus létezett előbb. A nácizmusra jellemző az agresszivitás, amit maga az ember, jelleméből fakadóan nem tolerál sokáig. Az állatok is, ha bezárják őket, ha bántják őket, meg akarnak szabadulni. Ha valamilyen úton módon, egy adott csoportnak sikerült megszabadulnia az elnyomó közegből (lásd 2. pont), egyértelmű, hogy ők maguk nem egy elnyomó közeget, hanem annak a pontos ellentétét igyekeznek létrehozni, ebből fakadhat a liberalizmus és társpéldái.

De lássuk a másik irányt: Hogy a szabadelvűség volt előbb, és ezt követte a nácizmus. Kellett lennie valamiféle kiváltó indoknak, ami bökte az emberek csőrét. Most mondok egy aktuális példát: egyes népcsoportok mások számára destruktív viselkedése. Ezek miből fakadnak? Alapvető emberi tulajdonságok. Ahogy van lusta ember, úgy van aktív is, ahogy van irigy, úgy van jószívű is. Az azonos gondolkodású emberek a sajátjaikat keresik, ez is tény, és jól is van ez így. Erről mi a véleményed?

De azt mondom, valami körül forog ez az egész. Van egy tengelye ennek a dolognak, ami mozgatja, és csak a tengely eltávolításával lehet ezt megszüntetni... vagy egymás kiirtásával, megszállásával, legyilkolásával. De kinek van joga eldönteni, hogy szabad-e élni?

És csak egy gyenge vélemény: a világban létező "izmusok" mindegyike megbukott már. Az eszmék gyönyörű szép dolgok, de tény és való, hogy nem lehet az embereket uniformizálni. Afféle alternatív kasztokba születünk így is, nemzetekbe születünk, szegénysége vagy gazdagságba, de senki nem választhatja meg, hogy hova tartozik. Mégis a hasonlóinkhoz húzunk mind, ahányan vagyunk. A szépek a szépekhez, 'libsik' a 'libsikhez', a 'komcsik' a 'komcsikhoz', a nácik a nácikhoz, a kutya a kutyához, és sorolhatnám. És ez akkor is így lenne, ha elnyomnának, akkor is, ha szabadjára engednének.

Tényleg érdekelne a véleményed!

Köszönöm, hogy ezt leírtad, jórészt igazat is adok benne! Eddig te vagy az első ezen az oldalon, aki épkézláb választ tudott adni erre a kérdésemre! Le a kalappal!

Csak sajnos van egy bökkenő... Amit te leírtál, az nem a liberalizmus, hanem az, amivé torzították. Egy mocskos hulladékot adnak el liberalizmus néven, pedig valójában köze nincs hozzá.

A liberalizmus lényege a szabad választás joga, semmi más. Szabad döntésed pedig addig van, amíg másokat nem gátolsz a szabad választásában. Semmi többről nem szól a liberalizmus.

De mint mindenből, ebből is divatirányzatot csináltak. Divat bebuzulni, még akkor is, ha nem vagy az, divat mások torkán lenyomni azt, ami mindenkinek a magánügye (tök mindegy részemről, hogy homo vagy hetero, én egyik nemi életére se vagyok kíváncsi).

Viszont szerencsére a liberalizmus nem zárja ki a nemzeti büszkeséget, tudatosságot, feltéve ha jól van kezelve. Szerethetem én a hazámat, és érdekelhet bármi a világon, a saját helyem, a saját országomhoz mindig más lesz a viszonyulás... Mint fentebb is írtam, valahol mindenki a sajátjaihoz húz (még akkor is, ha megvan a negatív véleményem is róla).

Manapság a liberalizmus úgy van értelmezve, hogy azt csinálok, amit akarok, akkor is, ha megdöglesz. Ez nem liberalizmus, csak puszta beképzelt önzőség...